Az ösztön szava

12.fejezet

- Kire gondoltál amikor azt mondtad tudod kinek van kisokosa ehhez az egészhez?

- Hát a válaszom nem igazán fog  neked tetszeni. - kutattam az iskolatáskámban, hogy elővehessem a kémia cuccomat még azelőtt, hogy bejönne a professzor. 

- A tudat, hogy a gyerekkori haverom bármikor az életedre törhet már alapjáraton nem tetszik. Már meg sem lepődök, ha valami kiakasztó dolgot hozol fel. 

- A bátyád az. - mondtam közömbös hangnemmel mire Leó teljesen kiakadt. Ekkor a professzor is megérkezett, de Leó nem zavartatva magát hangoskodott. A professzor ezt megelégelve kiküldte. Végül megvontam a vállamat és össze pakoltam. Úgy sem szorulok rá erre a kémia órára. Fogtam a cuccomat és kimentem Leó után. 

- Azt mondtad nem akadsz ki. - értem be. Az udvarra kiérve megcsapott a hegyekből jövő friss levegő. Mélyet szippantottam bele és máris sokkal jobban éreztem magamat a bőrömben.

- Bárcsak engem is lenyugtatna csupán a levegő. 

- Ez nem akármilyen levegő. Ez A levegő. Nem mindegy. - vigyorogtam rá.

- Értem. - hagyta rám végül. - Mi köze van a bátyámnak ehhez az egészhez?

- Brat...figyelj lehet hülyeség az egész. De úgy gondolom, hogy a kitaszítottak közé tartozik. Nem tudom, hogy hogyan de ő tudja a létezésünket. Aznap amikor ott jártam a roncson megfenyegetett. Azt mondta, hogy nekem nincs semmi keresnivalóm ott az ő fajtájuk között. És az a szem. - hadartam. 

- Várj, várj! Te elmentél oda?? Azt mondtad elutaztál.

- Csak azt mondtam, hogy elutaztam. 

- De te hazudtál nekem!  -akadt ki

- Ha azt mondom nem jöhetsz otthon maradtál volna?? - néztem rá értetlenül. Leó megrázta a fejét miután átgondolta. - Na ugye. - kopogtattam meg a homlokát. 

- Úgy gondolod segít nekik? - elég egyértelmű fejet vághattam, mert Leó szeme össze szűkült.  - Csak nem? De hogyan? Én nem...

- Szerintem a családod régen sem olyan hétköznapi mint ahogyan azt te gondolnád. - néztem rá. 

- ÉN is vérfarkas vagyok?? - kiabált.

- CSsssssss! Azt akarod, hogy valaki meghallja? - vertem fejbe. - Kizárt, hogy te az vagy. Az már jelentkezett volna nálad, mellesleg már észre vettem volna rajtad. Nem mindenki örökli a vért. Ha kirekesztett leszármazottja vagy van hogy több generáció leéli az életét mire valaki örökli a vért. 

Leó mintha kicsit fellélegzett volna.

- Márcsak azt kéne kideríteni, hogy valóban nála van-e. 

- De miből gondolod, hogy nála van?

- Régen mindent lejegyeztek egy könyvbe. Amikor kirekesztették azt a sok farkast bosszúból ellopták azok. Persze azóta sem látta senki, de úgy tartják, hogy rejtegetik még. És legutóbb láttam ahogy valami régi borítású könyvet gyömöszölt bele a zsákjába, amikor meglátta, hogy itt vagyunk. 

- Hát -nézett körül. - Van kedved lógni a suliból? 

Elvigyorodtam és követtem a kocsijához. Hozzájuk érve a ház teljesen üres volt. Brat szobájában kutakodtunk amikor az anyukájuk kocsija állt be a feljáróra. Leó a kapuig futott, hogy feltartsa. Én csak lázasan keresgéltem a könyvek sokasága között. Már azt hittem minden oda amikor az ágya alatt megpillantottam egy kis ládikót. Felnyitottam és már kiis emelhettem a vaskos bőrborítású könyvet. A szobában lépkedtem és már vigyorogva kezdtem átadni magamat az örömbabéroknak, amikor egy hang szólalt meg mögülem.