,, Nekem ő volt a mindenem, de én csak egy darabka voltam az ő életében. "
𝙋𝙞𝙚𝙧𝙘𝙚 𝘽𝙧𝙤𝙬𝙣
Ideges tekintettel fürkészte az újoncot. Nagyon nem tetszett neki, hogy hozzá - egy profi modellhez - majd egyszer csak beraknak tanulni egy kis pisist. Ha egy kezdő kiscsajhoz nyomták volna be a nyuszifiút, semmi gondja nem lenne.
- Szóval, Ő itt Kim TaeHyung. Cégünk és Korea büszkesége. - simított végig keskeny vállán az említettnek. Utálta. Utálta, hogy ha egyáltalán hozzáértek soha nem kedves gesztussal, inkább öncélú, maguknak kielégítő érintésekkel "díjazták".
- Sokat hallottam Önről! Öröm, hogy Önnel dolgozhatok! - hajolt meg a fiú, majdnem a földig engedve felsőtestét tisztelete jeléül.
A másiknak hirtelen hányingere támadt, mégis a legmegnyerőbb mosollyal veregette meg a fiatalabb hátát, miszerint nem kell ennyire nyalnia neki.
- Ugyan, biztosra veszem, hogy jó munkát fogunk együtt végezni. - mély orgánuma zene volt a körülötte lévők füleinek. Ahogy formás, szinte tökéletes ajkain kiengedte hangját az emberek bensejében egy különös bizsergést kreált ezzel. Sokszor, mikor beszélt valakivel, az illető nem tudta elmondani, hogy miről volt szó közöttük, csupán angyali hangjáról tudott beszámolni az erre kíváncsiaknak.
- Köszönöm a lehetőséget, Mr. Kim! - nyújtotta ki kezét a szőkének. Amaz, csak kuncogással felelt válaszadásul, majd egy erőset szorítva a kinyújtott kezen arrébb állt, hogy elvégezze teendőit.
Nem, nem a fiúval volt gondja. Csupán azzal, hogy még egy újonc nyalógép nem hiányzott az életéből. Az idegrendszere már így is a végét járta, de ezt kívülről senkinek sem mutatta. Évek alatt tökéletesítette ki eme álarcát. Amint kimozdult a lakásából, beért a munkahelyére, sétált az utcán, mindig viselte ezt az álarcot. Csupán néhány ember ismerte az igazi TaeHyungot. Nekik nem egy modell volt, egy szexi férfi egy elérhetetlen ideál, hanem az ő TaeTaejük. Aki sokszor bolond volt, gyerekes, délig aludt és kiborította reggelente a müzlis tálat.
Ruháit átvéve, sminkjét lemosatva indult ki a hatalmas épületből. Napszemüveg és szájmaszk takarta elbűvölő ábrázatát. Kocsijához lépve elővette telefonját, majd kiválasztva a számára szívmelengető nevet, azonnal tárcsázni kezdte.
A harmadik irritáló hang után, egy édes köszönés hallatszódott a vonal túlsó végén. TaeHyung ketyeréje őrülten verte a ritmust kecses mellkasában, ahogy gondolatiból megformázta szavait.
- Szia, Jiminie. Lenne kedved meginni egy kávét?
~dark0997 💜
YOU ARE READING
𝐒𝐰𝐞𝐞𝐭 𝐲𝐞𝐭 𝐛𝐢𝐭𝐭𝐞𝐫 |✅
FanfictionAz élet választások tárháza. Választásaink már születésünkkor meghatározzák jövőnket. Könnyűnek hangzik? Nem hinném. Mi történik akkor, ha valaki a Te választásod miatt megy tönkre? Egy modell, egy fényképész és egy különleges fiú. 3 eltérő szem...
