𝐒𝐰𝐞𝐞𝐭 𝐲𝐞𝐭 𝐛𝐢𝐭𝐭𝐞𝐫 |✅

14 𝒴ℴℴ𝓃ℊ𝒾

,, De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat örök, fájó
Könny helyett,
Kinek álmát nem zavarja
Semmi sem,
Mert nem tudja, mily nagy kín a
Szerelem!"

𝙇𝙞𝙩𝙝𝙫𝙖𝙮 𝙑𝙞𝙠𝙩𝙤́𝙧𝙞𝙖

Lábaikat lassan emelve, majd a talapzatra téve nézelődtek az utcában. Kezeik szorosan fogták közre egymásét, a szabadulás minden esélyét kizárva.
Egy egy kósza tekintet, megtalálta a szőke csodás külsejét, azon kalandozva. Valóban szemkápráztató volt a látvány, mindaddig míg a kedves illető nem találkozott az alacsonyabb pokoli szembogaraival.
- Nézd, Bae - mutatott a szőke egy világos barna házra.
- Nem tudom. Nincs benne semmi olyan ami megragadna. - vakargatta állát, szabad kezével. Ha már egyszer házat vesznek, akkor az olyan legyen, amiben az egész életüket leélhetik.

- És az? - mutatott Yoongi egy másikra. Fekete színe borzongásra késztette a másikat.
- Uhh.. Inkább költözök egy Barbie házba...
- Pedig nekem tetszik. Olyan mint a lelkem. - vigyorgott, kicsi fogait rávillantva a másikra. TaeHyung csak kacagott egy jóízűt, majd huncut mosolyát a másikra villantva oltotta le.
- Akkor nézzünk meg egy tarka házat is! Az illene a hajadhoz! - nevette el magát jó hangosan.

Yoongi csak mogorva tekintettel vizslatta szerelmét. Nem tehetett róla, hogy a fodrász ilyen rossz munkát végzett. Egyébként meg tetszett neki az a káosz, ami jelenleg a feje tetején foglalt helyet.

Ahogy tovább sétáltak, valamit észre véve mindketten egyszerre álltak meg. Tőlük balra, egy kis ház foglalt helyet.
Krémszínű falaiból, kitűntek a piros virágok az elő kertben. Az utcáról megnézve is látszódott a pavilon, melynek világos barna színe lágyan hatott a zöld pázsit mellett.
- Arra gondolsz, amire én? - motyogta a barnás hajú kedvesének. Az csak résnyire nyitott szájjal bólogatott egyre hevesebben, mire a mellette állónak fel kellett kuncognia aranyosságán.

- Tehát akkor, csak maguk ketten élnének itt? - kérdezte az idős asszony, a szerződését szemlélve.
- Ig...
- Hát, nem olyan biztos még. - húzta el száját a magasabb, mire Yoongi csak nagy szemekkel nézett rá.

Attól még, hogy azt a témát nem beszélték át, lehet saját álláspontja is a témával kapcsolatban.

- Oh - hökkent meg a hölgy, majd immáron csak TaeHyung-nak szegezte kérdését.
- És mennyi..?
- Talán 2. Vagy 3. Vagy lehet több is... Nem tudom, amennyi csak lehet! - nevetett fel édesen, ahogy elképzelte ezt a fantasztikus házat tele gyerekekkel.
- Rendben. Én nem állok az útjukba. Sok sikert! - mosolygott vissza az asszony, immáron az aláírt papírt nyújtva feléjük.

Aznap végre mindketten boldogan tértek nyugovóra. Van egy hely, amit már az otthonuknak nevezhettek és nem mellesleg egy másik témát is sikeresen lezártak.
Így tehát reményeik szerint jövő héten elkezdhetik új életüket, egy csöppség társaságában.

~dark0997 💜