𝐒𝐰𝐞𝐞𝐭 𝐲𝐞𝐭 𝐛𝐢𝐭𝐭𝐞𝐫 |✅

15 𝒥𝒾𝓂𝒾𝓃

,, A szerelem olyan, mint a villám; akibe belecsap, annak szívében olyan pusztítást visz véghez, hogy ott soha többé nem csírázhat semmi más érzelem, de még egy álom sem."

𝙂𝙪𝙮 𝙙𝙚 𝙈𝙖𝙪𝙥𝙖𝙨𝙨𝙖𝙣𝙩

- Apa, apa! - kiáltotta a kislány, az említett személy felé futva. A magas férfi arcán, csupán egy komisz mosoly volt látható, ahogy a lányt figyelmen kívül hagyva sétált tovább a kocsi felé.
- Apa! Állj már meg! - kapta el a férfi nadrágját. Jeongguk csak odafordulva vonta fel szemöldökét. Kislánya édesen bazsalyogva kezdett el hátratett kézzel dülöngélni.
- Megyünk megint TaeHyung oppához?
- Hát nem is tudom... Otthon el kellene pakolni, ott van a mosogatni való is... Hmm... - dőlt neki a kocsi oldalának, gondolkodást tettetve.

A kislány ijedten nézett fel nevelőjére, majd gyorsan hátrafordulva kereste sötét szemeivel másik szeretett családtagját.
- Apa, apa! - kezdett el a másik felé futni. Jimin napszemüvegét feljebb tolva kapta el a felé futó kis tündérkét.
- Apa azt mondta, hogy otthon takarítani kell és nem megyünk Tae oppához! - hajtotta fejét a másik nyakhajlatába.
- Akkor majd én beszélek apával.

Már mind a hárman a kocsiban ültek, mikor csörögni kezdett a telefon.
- Felveszed? - intett fejével Jimin a készülék felé, mire Guk csak bólintva egyet nyomta meg a zöld ikont, barátja lábáról le nem véve mancsát.
- Hali.
-....
- Most indultunk el.
-....
- Jól van akkor veszünk azt is.
-....
- Jó, szia.

- Tae volt az? - pillantott a szőke a visszapillantó tükörbe.
- Nem, Yoongi. Azt mondta vegyünk bort feléjük menet.
- Én mondtam, hogy titokban alkoholista. - szólalt meg száját vigyorra húzva. Jeongguk csak helyeslően bólogatott szerelme habókos feltételezésére.

A csomagtartót hangosan lecsapva indultak meg a kis rétre. Aznapra egy közös piknik foglalt helyet listájukon, melyet a Sajumi parkban rendeztek. Mindketten boldogan sétáltak a jól ismert fenyvesek közt, kislányuk kezét fogva.
- Végre. - futott oda hozzájuk az immáron rendes barna színben pompázó hajkoronával rendelkező férfi.
-Yah, nekünk is hiányoztál, Morci... - figyelte Guk, ahogy kedvese kezéből kikapta az alkoholos italt Yoongi.
- Sz-szia Tae oppa! - kiáltott oda Byul a másik szőke hajúnak. Amaz, gyermekét lerakva öléből sietett oda a kislányhoz.
- Szia, Moonie! - emelte fel a kislányt, közben az egy élő paradicsommá változva csavargatta fekete haját.

Mind a hatan helyet foglaltak a nagy pléden, hagyva egy kis helyet az élelmiszernek is. Már majdnem teljesen sötét volt, így várakoztak a holdfogyatkozásra.
Közben rengeteg történetet osztottak meg egymással az elmúlt napok történéseiből.
Például, hogy Byul csoportjában van egy lány akinek tetszik Jimin és állandóan felőle kérdezget az óvodában. Persze, a kislány olyan beleéléssel mesélte a történetet, hogy még magának, Jeongguk-nak is meg kellett kérdőjeleznie, hogy vajon férje biztonságban van e a lánytól.

E közben szó esett Hyun iskolába meneteléről is. Yoongi mindenképpen zenei általánosba szerette volna küldeni a kicsit, mondván nagyon ügyesen zongorázik. Erre persze Tae jött a "nem kell semmit rákényszeríteni a gyerekre, majd ő eldönti" - vel.
A fiú közben Jeongguk tetoválását figyelte. Érdekelték a szép rajzok, habár ő nem értette néhány jelentését. Szívesebben csinált volna ő ilyeneket, minthogy nap mint nap a zongora és a kotta felett görnyedjen.

Amint beállt az éji sötétség, mindnyájan összebújva emelték íriszeiket fel az égboltra. A hold gyönyörű kifli alakot öltött, mely kis fénnyel de ugyan megvilágította mindannyiuk arcát.

Jimin szemét levéve a csodás jelenségről, tekintetével a mellette ülőt szemlélte. Boldog volt, kimondhatatlanul. Mindig is ilyen életre vágyott. Egy olyan emberrel , aki minden szempontból tökéletes számára és szerelmük gyümölcsével. Szemei nedvesedni kezdtek, ahogy maguk köré tekintett. Emlékezett, amikor Jungkook-kal aznap erre sétáltak és végig ment az ösvényen. Amikor könnyes szemekkel ugrott a másik karjaiba. Olyan szép volt minden. Jeongguk szinte hallva szerelme gondolatait zárta még közelebb magához, egy lágy csókot hintve homlokára

Eközben TaeHyung Yoongit és kisfiúkat figyelte. Hiába, hogy nincs genetikai közük Hyun-hoz, a fiú kiköpött apja. Néha napján megvillanó morcos tekintete, sőt még mosolya is olyan... Yoongis volt.
A barna hajú észre véve szerelme megrendülését, azonnal szorosabbra vette ölelését.

Mind a négyen itt voltak. Ebben a parkban. Ahol egyszer egy kisfiú játszott. Majdnem vége lett egy életnek. És ahol négy szív egymásra talált. Mert valóban, minden itt kezdődött....

.... de, az nem azt jelenti, hogy itt is fejeződött be.

______________________________________________
  

Hát itt vagyunk! 😁❤️
Megérkeztünk ennek a könyvnek is a végéhez, mely remélem tetszett Nektek!
Meg szeretném köszönni innen is minden kedves olvasónak, aki egyáltalán bele nézett ebbe az irományba!

Puszi nektek és vigyázzatok magatokra! ❤️

~dark0997 💜