𝐒𝐰𝐞𝐞𝐭 𝐲𝐞𝐭 𝐛𝐢𝐭𝐭𝐞𝐫 |✅

10 𝒥𝓊𝓃ℊ𝓀ℴℴ𝓀

,, Egyikünk sem boldog
de egyikünknek sincs mehetnékje
újra meg újra összetörjük hát egymást
és elnevezzük szerelemnek."

𝙍𝙪𝙥𝙞 𝙆𝙖𝙪𝙧

Cigifüstjét lassan engedi ki ajkai közül, úgy néz a mellette állóra.
- Szerinted, Tae hova mehetett? - fektette pufók arcát az erkély korlátjára. Jimin nem tudott semmiről, ahogy Jeongguk sem. És habár a barna hajú kimutatta félelmét és tanácstalanságát, a másik csak csendben gyújtotta meg újabb és újabb cigarettáját. Őt is érdekelte, mi van a szőkével. Rossz előérzete volt.
- Nemtudom. Azt mondta időre van szüksége. - oltotta el az egyik esőcsepp segítségével a bűzrudat. Fáradt sóhajjal figyelte, ahogy a másik szép szemeiben megjelennek az újbóli könnyek.
- Jaj, Jimin... - suttogta a fiút nézve, majd karját finoman átvetve a hátán ölelte magához. Az alacsonyabb fejét belefúrta a kellemes illatot árasztó felsőbe, majd útjára engedte felgyülemlett addodalmát.

Jeongguk,amint érezte pólója nedvesedését, még szorosabban fonta közre a kis testet. És így álltak a kis erkélyen egymást ölelve kitudja mennyi ideig.

Már két hét telt el az ideköltözése óta, amikor is Gukban felmerült egy kérdés.

Miért vagyok ilyen közvetlen Vele?

Éppen az aznapi újságot olvasta az ebédlőasztalnál, amikor gondolatai teljesen másfelé vitték. Tisztában volt vele, hogy akihez majd költözni fog, nem lehet az ellensége, de kicsit talán átlépte a határt.
Minden este, amikor Jimin akarta bemehetett a fekete hajúhoz hogy az énekelve neki, vagy éppen elmesélve aznapi kalandjait aludt el mellette. Persze a másik nem akarta felébreszteni, így hagyta hogy egymásba gabalyodva ébredjenek fel másnap reggel.

Jimin nagyon jól főzött. Ő csinálta a reggelit, ebédet és a vacsorát is. Jeongguk minden étkezés után el is mondta a gyerekkorában belenevelt "köszönöm szépen, finom volt" - ot, de minden szavát őszintén ejtette ki száján.
Jimin takarított, ha kellett, de persze Guk is segített benne hisz, már ketten éltek a lakásban.
Volt, amikor később végzett, olyankor Jeongguk felajánlotta a fuvarát.

Ezek mind mind olyan tettek, szavak és cselekvések, amiket puszta lakótársak nem nagyon szoktak csinálni.

Ám Guk egy fontos dolgot nem vett észre a gondolataiban felsorolt tevékenységek közül. Hogy mindet szívesen csinálta a másik társaságában. Utált takarítani, a fiúval viszont egy élvezet volt, ahogy  közben a zenére rázták magukat.
Nem szeretett több emberrel együtt enni, mert zavarták a hangok. Ám Jimin csendben és illedelmesen evett, néha egy egy aranyos szürcsölő hanggal megtoldva.

Kedvence azonban mégiscsak a legmegkérdőjelezhetőbb volt : az együttalvás. Volt, amikor egymástól elfordulva feküdtek a nagy ágyon, de végül legalább a kezük vagy lábuk összeért. Volt, amikor egymást átölelve aludtak el, olyankor mindketten csak a másik gyorsan verő szívét hallgatták.

Nem voltak puszta lakótársak. Sem barátok.

És Guknak ekkor kellett rájönnie, hogy a barna hajú kidobta hálóját, melybe ő vígan táncolt bele.
Épp ideje volt bevallania magának a tényt. Az egész márcsak a másikon múlott.

~dark0997 💜