𝐒𝐰𝐞𝐞𝐭 𝐲𝐞𝐭 𝐛𝐢𝐭𝐭𝐞𝐫 |✅

13 𝒯𝒶ℯ𝒽𝓎𝓊𝓃ℊ

,, Ha szeretsz valakit, akit nem kellene, akkor néha az a legjobb, ha elengeded."

𝘿𝙤𝙠𝙩𝙤𝙧 𝘼𝙙𝙙𝙞𝙨𝙤𝙣 𝙘. 𝙛𝙞𝙡𝙢

Száját harapdálva sétál fel alá az ajtó előtt. Nem jutnak eszébe azok a szavak, melyeket még otthon szedett össze gondolataiban. Pedig most lenne a legnagyobb szüksége rá, ugyanis már a célegyenesnél van.
- Hagyd abba. Ettől én is ideges leszek. - állítja meg a mozgásban társa. Mérgesen néz a menta hajúra, ahogy amaz csak fejével az ajtó felé biccent.
- Kopogj be. Hidd el, nem úgy fognak reagálni, ahogyan azt te gondolod!

Oh, akkor 3 év után egy nagy öleléssel és puszikkal várnak?!

Magában igazat adva Yoongi - nak emelte meg remegő kezét, hogy jelezze ittlétét a bent lévőknek. Remélte, hogy egyikük sem költözött el.
Csak saját szívének gyors iramú dobogását hallotta füleiben, de hamar átirányította figyelmét a mellette állóra.
Az alacsonyabb, csak jelentősségteljesen átkarolta vékony derekát, jelezve neki, biztonságban van.

Fordult a zár az ajtóban, majd ki is tárult.

Fekete haja kócosan foglalt helyet férfias arcán, melyen egy kevés borosta volt fellelhető. Fekete pólót és azonos színű alsónadrágot viselt.
Szemeit összeszűkítve figyelte a párost, akik elkerekedett szemekkel figyelték a másikat. Ökleivel jól megdörzsölte lélek tükreit, hátha csak álmodik még.

Azonban ez nem álom volt. Kim Tae Hyung igenis az ajtajában állt egy menta hajú egyén társaságában.
Lassan hátralépve, szemét viszont le nem véve róluk kiáltott be a lakásba.
- Jimin! Valaki kurvára szórakozik velünk! Itt van egy pasi aki úgy néz ki mint TaeHyung! És van vele egy zöld hajú is!
Nem kellett sokat várni, a barna is megjelent az ajtóban, palacsintasütőjét kezében szorongatva.
Ő is ugyanazt a mozdulatsort alkalmazta, mint párja.

A másik kettő eközben döbbenten figyelték a nem normális jelenetet. Csakhogy TaeHyung előbb mozdult és hosszú karjait a kicsi test köré fonta.
- Te jó isten... Semmit sem változtál...
-... Tae? - hallotta meg a szőke a sírós hangot. Már ő is épp könnyezni kezdett, amikor két másik kéz kapcsolódott bele az ölelésükbe.
- Én nem akartam azt mondani, sajnálom.. - motyogta Jeongguk. Így hárman pityeregtek a lakás előtti kis részen.
- Yoongi? - fordult az említett felé TaeHyung. Az csak könnyes szemekkel intett egyet hogy jól van. Nem szeretett érzelgősködni. Főleg, ha ezzel a fura párral majd több időt fognak együtt tölteni a jövőben. Továbbra is menő gyerek akart maradni.

A szőke, barna szemeit végig vetítve a szoba minden sarkán nézte meg az évek alatti nem elhanyagolható változtatásokat. A kis 3 személyes asztal helyett most egy nagy ebédlőbe illő foglalt helyet. A falon képek lógtak, róluk és néhány barátjukról. Itt ott látott egy fényképezőgépet vagy egy tasakot, melyekbe annak végeredményei kerültek.
- Azt sem tudom, mit kérdezzek először.... - rágta szája szélét Jimin. Annyi év után, hogy nem látta az ő legjobb barátját, fogalma sem volt mivel kezdje. Legszívesebben egész álló nap csak hallgatná a szőke történeteit,de nem akarta hogy amaz rápazarolja az értékes idejét.
- Bármivel kezdheted. Előttünk áll az egész nap. - villantott rá egy meleg mosolyt Tae Hyung. Helyre akarta hozni a régi hibáit, melynek most indult el az ideje.

~dark0997 💜