Vörös szerelem - Campus

Újra itt!

Régen volt. Túl régen, de számomra minden pillanat értékes volt. A drága iskola ahol a tinédzser koromat éltem, barátokat szereztem és szerelmes is voltam, el kellet hagynom, mert nem szerettem volna magára hagyni az édesapámat. Mostanában megismert egy hölgyet így képes voltam amellett dönteni, hogy visszatérjek Francia országba. Fel is vettem a kapcsolatot Rosa-val, ilyen hosszú idő után, és szívesen felajánlotta a segítségét, hogy be tudjak iratkozni az Anteros akadémiára. Rosalia... olyan sokat segített nekem, annak idején, én meg így elfelejtettem. Ha találkozom vele, muszáj lesz bocsánatot kérnem tőle.

Iszonyú hosszúnak tűnt ez a repülés, de, főleg azért mert kavarogtak a gondolataim. Mi lesz, ha találkozom a régi barátaimmal, esetleg azok szüleivel vagy... Castiel? Kíváncsi vagyok mi lett vele ez alatt az idő alatt. Még mindig zenél, vagy teljesen kifordult magából? Bármi megeshet ennyi idő után.

Miután leszállt a repülő gép iszonyú késő volt. Bár ezt Rosa-nak is jeleztem, remélem megértette, hogy nem tudunk már ezen az estén találkozni. Törtem a fejemet hogy mivel is jussak „haza", de mikor már számolgatni kezdtem a pénzem, valaki hátulról a nyakamba ugrott.

Rosalia: Albatraoz! Rég láttalak annyit nőtél!

Albatraoz: Rosa! Te is nagyon megváltoztál, de még mindig barátságos vagy.

Rosalia: Ha barátnőmről van szó, akkor természetesen!

Albatraoz: Eh...

Rosalia: Mi lelt téged?

Albatraoz: Én igazából, bocsánatot akartam kérni, amiért nem találkoztunk már hamarabb... nem vettem fel veled a kapcsolatot és ez...

Rosalia: Bolond! Engem csak is az érdekel, hogy végre újra itt vagy.

Albatraoz: A jó öreg Rosa.

Rosa szívesen vendégül látott erre az estére, délután úgyis elfoglalom a kollégiumi szobámat. Reggel felkelve Rosa reggelivel várt és egy igen csak csini ruhával.

Albatraoz: Nahát, Rosa, nem kellett volna!

Rosalia: Oh, dehogynem! Mindenkinek kell egy stílus és ez a szett biztosan illeni fog hozzád!

Albatraoz: Egy kalap? Biztos vagy te ebben?

Rosalia: Ugye nem akarod azt a régi sapkát hordani? Nagyon nem divatos. Ha szeretnél valamit a fejedre, akkor használd ezt!

Albatraoz: Végül is egész divatos. Rosa neked mindig nagyon jó érzéked volt ehhez. Furcsálltam mikor azt mondtad, hogy pszichológia szakra jársz, nem pedig divattervezőire.

Rosalia: Beszélni mások fejével valahogy jobban illik hozzám, de a varrást sem hanyagolom el soha!

Albatraoz: Ez a beszéd!

A délután folyamán elintéztem a beiratkozásom részleteit. Mindent elintézve az aulában vártunk az óra végéig hogy találkozhassak az új tanárommal.

Albatraoz: Mr. Zaidi... érdekes név.

Rosalia: Az akadémia minden lánya oda van érte.

Albatraoz: Annyira jóképű? Ez elég érdekes...

Rosalia: Azt mondod?

Albatraoz: Jól ismerem ezt a nézést, de nincs az az isten, hogy egy tanárral flörtölgessek.

Rosalia: Ugyan már! Ha csak a kor számít...

Albatraoz: Ha csak az számítana, akkor nem érdekelne, nem vagyok én régi módi. De az ilyen kapcsolatok hatalmas áruk, nem gondolod?