Vörös szerelem - Campus

Ez túl sok!

Csak némán állok és Hyun kezét bámulom, miközben arra gondolok miért fogdosott engem miközben beteg voltam. Miközben azon merengtem, hogyan kérdezzek rá, a végén csak megkérdezte mit is bámulok.

Hyun: Albatraoz minden rendben? Van valami furcsa a kezemen?

Albatraoz: Ah! Nem semmi... Hyun, te...

Hyun: Mi az?

Hogyan illik az ilyet megkérdezni? Érdeklődjek a magánéletéről, vagy, hogy milyen lányok jönnek be neki? Nem lenne az túl különös? Csak egy lövésem van, hogy ne tűnjek teljesen hülyének a szemében, de egy értelmes kérdés sem jut eszembe.

Albatraoz: Hyun nem tetszik neked senki sem? Hisz régebb óta vagy itt, mint én.

Hyun: Valaki, aki tetszik?

Lehet durva kérdés volt, de ha már feltettem csak várhatok, nem igaz?

Hyun: Van egy lány, aki tetszik, de lehet nincs esélyem nála és ezt már felfogtam. Egyértelműen utál.

Albatraoz: Utál?

Kellemesen feltéptem a sebeit, szép volt. De hogy utálja őt az, akit szeret? Gyorsan el kell kergetnem ezeket a gondolat felhőket.

Albatraoz: Szerintem túlzol. Ha tetszik, akkor csak beszélgettek, már pedig ha utálna, akkor nem szólna hozzád.

Hyun: Úgy gondolod?

Albatraoz: Persze. Amúgy meg nagyon kedves vagy, miért utálna akkor?

Hyun: Ah... nem is tudom, lehet, csak túlgondolom.

Albatraoz: Lehet! Ha meg akarod próbálni, akkor csak hívd el egy randira.

Hyun: Nem túltolakodó?

Albatraoz: Dehogy!

Hyun: Akkor nem bánod, ha elmegyünk randizni?

He? Hogy mit mondott? Velem? Albatraoz-al?

Albatraoz: Hyun, te rólam beszéltél?

Hyun: Igen... de nem is értem miért hittem, hogy utálsz, te túl kedves vagy ahhoz.

Most erre mit reagáljak? Végül is én voltam, aki erőlködött, hogy ne forduljon vissza. Ne butáskodj! Nem esküvőről van szó, hanem csak egy randiról. Biztos nem lesz baj.

Albatraoz: Persze Hyun, nagyon szívesen elmennék veled.

Hyun: Ennek örülök. Akkor, ha ráérsz, a hétvégén találkozhatnánk, akkor legalább nem kell a tanulással bajlódni.

Albatraoz: Igen... akkor majd még egyeztetek veled, viszont most már mennem kell!

Már megint képes voltam kétségbeesni. Mentem volna a tanár úrhoz, mint mindig, de már túl régóta támaszkodom rá. Rosa-hoz nem mehetek és Alexy biztos heccelne, úgy érzem, mintha el lennék veszve.

Minden esetre kész voltam egy újabb unalmas napra, ahol csak órákra járok és elszenvedem az egész egyetemi életem, de nem voltam egyedül ám.

Chani: Szervusz Albatraoz, minden rendben?

Albatraoz: Igen csak egy újabb unalmas nap az Anteros Akadémián.

Chani: Hogy mondhatod ezt? Hiszen ennél izgalmasabb nem is lehet. Leonardo da Vinci munkásságáról fogunk tanulni, szerintem nincs is izgalmasabb téma ennél.

Albatraoz: Chani úgy érzem, gúnyolódsz velem...

Chani: Egyáltalán nem, de úgy érzem nincs minden rendben. Megtudhatom miért?