Vörös szerelem - Campus

Nosztalgikus este

Már négy napja annak, hogy Castiel elment a bandával koncertet adni, egy másik városba. Furcsa érzés ennyire messze tudni magamtól, olyan mintha visszautaznék az időben. Miután összejöttünk újra Castiel-el, megígértem magamnak, hogy abba hagyom a szomorkodást. Mostantól megpróbálok pozitívabban gondolkodni és mindent elkövetni, hogy ezúttal ne szakadjon meg a köztünk lévő kapcsolat. Amíg ő megmutatja az országnak, hogy mennyire jó énekes, addig nekem az egyetemen kell megmutatnom, hogy mit tudok. Azonban akármennyire erősen is próbálkozom, még így se igazán tudom, mit akarok. Mikor még otthon éltem, megpróbáltam egy csomó kiadóhoz elküldeni a vázlataimat, hogy mangaka legyek, de mivel visszajöhettem Francia országba, inkább elvetettem az ötletet. Ennek ellenére, így is rengeteget rajzolgattam, még ezen a héten is, méghozzá a könyvtárban. Teljesen beleéltem magam, épp a barátaimat rajzoltam le, mikor is Rosa megzavarta, a nagy koncentrációmat.

Rosalia: Albatraoz, téged kerestelek mindenhol!

Albatraoz: Szia, Rosa. Valami baj van?

Rosalia: Nem, de képzeld! Leigh vett nekünk egy gyönyörű házat a tengerpart közelében!

Albatraoz: Gratulálok!

Rosalia: Ez a hét elképesztő! Már csak a közös vásárlást várom!

Albatraoz: Alexy-vel?

Rosalia: Veled!

Kérdően néztem Rosa-ra, hiszen olyan érzésem volt, mintha tudnom kéne, hogy miről is beszél.

Rosalia: Lesz a kávézóban egy buli, tudod nem?

Amiről Rosa beszélt, a retro parti, amit Hyun-ék szerveznek. Mindenkinek a nyolcvanas évek ruháiba kell öltöznie és a hangulat is visszaadja a kor varázsát.

Albatraoz: Én úgy terveztem, hogy kihagyom.

Rosalia: Miért?

Albatraoz: Mert az lett volna a munkahelyem, de elrohantam és az óta sem tértem vissza.

Rosalia: Joggal mentél el vagy nem? Amúgy meg mind ott leszünk, szóval ki ne húzd magad!

Albatraoz: Nem is tudom... Castiel-t akartam fogadni, hiszen holnap jön haza, de nem tudom mikor.

Rosalia: Légy szíves! Tudom, hogy szeretsz vele lenni, de...

Albatraoz: Veled is szeretek lenni. Rendben, de akkor még parókát is veszek fel.

Rosalia: Mesés! Mármint nem a paróka, az borzalmas ötlet!

Úgy tűnt, Rosa-val és a többiekkel töltöm a szombat estémet. Meg akartam lepni Castiel-t azzal, hogy haza várom, de így egy kicsit változtatok a tervemen. Imádom Rosa-t, így nem akarom kihagyni a nagy bulit! Azonban így is tervezek egy kis kaját Castiel-nek, meg talán egy kis pihenést is.

Rosalia: Tetszenek a rajzaid!

Rosa a vázlataimat nézte, amiben már megalkottam őt, Alexy-t és Castiel-t.

Rosalia: Sokkal soványabbra rajzoltál, mint amilyen vagyok.

Albatraoz: Viccelsz? Hiszen nagyon sovány vagy.

Rosa kinevetett, pedig én az igazságot mondtam. Miután jól kimulattuk magunkat, összeírtam egy listát hogy mit kell vásárolnom holnapra, hogy haza fele menet, a butikból, bevásároljak. Miközben írtam a kis listámat, Rosa folyton belekérdezett, de a vége sokkolt csak igazán.

Rosalia: És lefeküdtetek már?

Albatraoz: Rosa, hangos vagy!

Rosalia: Nem is, csak túl kínos a kérdés számodra.