Vörös szerelem - Campus

Hírek innen, hírek onnan

Sokat dolgozgattam a napokban. Minden remekül halad, hála az elképesztő csapatomnak, akik sosem hagynak cserben. Miközben dolgoztunk bent a stúdióban, Castiel nagy hírt ígérget nekem estére. Nem tudtam nem mosolyogni, de a végén már engem is zavart és grimaszolva rajzolgattam tovább. Már későre járt és a többiek elköszöntek tőlem.

Aizawa: Majd akkor találkozunk hétfőn!

Jonathan: Viszlát...

Kata: Bye-bye!

Albatraoz: Mindegyikőtöknek jó hétvégét.

Mind elköszöntek, de Panna kicsit lassabban pakolászott és az arcából ítélve feszültnek tűnt. Látszott rajta, hogy velem van dolga, de nagyon nem mert megszólalni.

Albatraoz: Panna, minden rendben?

Panna: Igen! Nem! Az-az nem... tudom.

Albatraoz: Ez elég sok érzés egyszerre. Mondani szeretnél valamit?

Panna: Csak a véleményét kikérni...

Albatraoz: A „véleményét"? Majdnem egykorúak vagyunk, nyugodtan tegezhetsz.

Panna: Persze!... Az van, hogy... kaptam rá lehetőséget, hogy saját manga-m legyen, de...

Albatraoz: Ez fantasztikus!

Panna: De ahhoz ki kéne utaznom japánba.

Albatraoz: Ah!... és nem akarsz.

Panna: Ez így ebben a formában nem igaz... én jelentkeztem a japán kiadóhoz.

Albatraoz: Akkor mi a baj?

Panna: Most minden olyan... Élvezem, hogy a szerkesztőd vagyok, mert szeretek ezen a történeten dolgozni. Ha elmegyek, akkor ez véget ér. És ha elrontom...

Albatraoz: Te nem a jelenlegi munka miatt aggódsz, hanem félsz a bukástól.

Panna:... Lehet.

Albatraoz: Pedig ez nagy butaság. Megvan a lehetőséged, nem halaszthatod el!

Panna: De... az itteni munkám...

Albatraoz: Tudom, hogy aggódsz és engem sem akarsz megbántani, de bolondság lenne ezt elutasítani! Ha pedig a félelmed nagyon eluralkodik rajtad... Csak hívj fel és mindenben segítek!

Panna: Albatraoz... köszönöm. Tényleg nagyon fog ez hiányozni. Mintha lényem egy része meghalna.

Albatraoz: Ne drámázz!

Panna nem is látja magán, de sokkal bátrabb, mint hinné. A rajzai és a történetei is hihetetlenül jók, csak egy kis lökés kell neki. Talán a kiutazás elég is lesz számára ehhez.

Végre minden munkával végeztünk. Már éppen hazafelé indultam, amikor csatlakozott hozzám az én perverz hercegem.

Albatraoz: Hát te?

Castiel: Mi az? Nem jöhetek ki a munkahelyed elé, hogy találkozhassunk? Már egy ideje otthon ültünk, de unalmas lett.

Albatraoz: Látom a kis Palacsinta is itt van. Remélem, most nem rendetlenkedsz!

Castiel: Nem fog, garantálom!

A kis sétánk hosszúra nyúl Palacsinta társaságában. Mindent megszimatolt és a fűben is meghempergett. Annyira jól érezte magát, hogy nem akartuk elvenni az örömét. Legalább tudtunk beszélgetni Castiel-el, ráadásul a nagy hírt is be tudta jelenteni.

Castiel: Az új menedzser remekel. Még azt is elérte, hogy elmehessünk az első hosszú turnénkra.

Albatraoz: Király! Mikorra tervezitek?