Sokat dolgozgattam a napokban. Minden remekül halad, hála az elképesztő csapatomnak, akik sosem hagynak cserben. Miközben dolgoztunk bent a stúdióban, Castiel nagy hírt ígérget nekem estére. Nem tudtam nem mosolyogni, de a végén már engem is zavart és grimaszolva rajzolgattam tovább. Már későre járt és a többiek elköszöntek tőlem.
Aizawa: Majd akkor találkozunk hétfőn!
Jonathan: Viszlát...
Kata: Bye-bye!
Albatraoz: Mindegyikőtöknek jó hétvégét.
Mind elköszöntek, de Panna kicsit lassabban pakolászott és az arcából ítélve feszültnek tűnt. Látszott rajta, hogy velem van dolga, de nagyon nem mert megszólalni.
Albatraoz: Panna, minden rendben?
Panna: Igen! Nem! Az-az nem... tudom.
Albatraoz: Ez elég sok érzés egyszerre. Mondani szeretnél valamit?
Panna: Csak a véleményét kikérni...
Albatraoz: A „véleményét"? Majdnem egykorúak vagyunk, nyugodtan tegezhetsz.
Panna: Persze!... Az van, hogy... kaptam rá lehetőséget, hogy saját manga-m legyen, de...
Albatraoz: Ez fantasztikus!
Panna: De ahhoz ki kéne utaznom japánba.
Albatraoz: Ah!... és nem akarsz.
Panna: Ez így ebben a formában nem igaz... én jelentkeztem a japán kiadóhoz.
Albatraoz: Akkor mi a baj?
Panna: Most minden olyan... Élvezem, hogy a szerkesztőd vagyok, mert szeretek ezen a történeten dolgozni. Ha elmegyek, akkor ez véget ér. És ha elrontom...
Albatraoz: Te nem a jelenlegi munka miatt aggódsz, hanem félsz a bukástól.
Panna:... Lehet.
Albatraoz: Pedig ez nagy butaság. Megvan a lehetőséged, nem halaszthatod el!
Panna: De... az itteni munkám...
Albatraoz: Tudom, hogy aggódsz és engem sem akarsz megbántani, de bolondság lenne ezt elutasítani! Ha pedig a félelmed nagyon eluralkodik rajtad... Csak hívj fel és mindenben segítek!
Panna: Albatraoz... köszönöm. Tényleg nagyon fog ez hiányozni. Mintha lényem egy része meghalna.
Albatraoz: Ne drámázz!
Panna nem is látja magán, de sokkal bátrabb, mint hinné. A rajzai és a történetei is hihetetlenül jók, csak egy kis lökés kell neki. Talán a kiutazás elég is lesz számára ehhez.
Végre minden munkával végeztünk. Már éppen hazafelé indultam, amikor csatlakozott hozzám az én perverz hercegem.
Albatraoz: Hát te?
Castiel: Mi az? Nem jöhetek ki a munkahelyed elé, hogy találkozhassunk? Már egy ideje otthon ültünk, de unalmas lett.
Albatraoz: Látom a kis Palacsinta is itt van. Remélem, most nem rendetlenkedsz!
Castiel: Nem fog, garantálom!
A kis sétánk hosszúra nyúl Palacsinta társaságában. Mindent megszimatolt és a fűben is meghempergett. Annyira jól érezte magát, hogy nem akartuk elvenni az örömét. Legalább tudtunk beszélgetni Castiel-el, ráadásul a nagy hírt is be tudta jelenteni.
Castiel: Az új menedzser remekel. Még azt is elérte, hogy elmehessünk az első hosszú turnénkra.
Albatraoz: Király! Mikorra tervezitek?
YOU ARE READING
Vörös szerelem - Campus
RomanceA Vörös szerelem folytatása, ahol szeretett Albatraoz-unk visszatért Francia országba és találkozik a régi barátaival és másokkal. De a legfontosabb, hogy mi lesz közte és, régi szerelme, Castiel között