Vörös szerelem - Campus

Elszabadult kölyök...

Egy egész hét telt el azóta, hogy Castiel-el megbeszéltük az összeköltözést és már minden holmim nála volt. Mégis, egy reggelt sem töltöttünk együtt. Vagy én indultam korán az egyetemre, vagy Castiel-nek volt munkája. Nem éreztem magányosnak magam, de a fejemben egészen máshogy festettem le az együtt élésünket. Szerettem volna egy reggelt, ami kicsit zajos, de mindig olyan nyugisan telik, annak ellenére, hogy egy rock sztárral élek együtt. Viszont, ahogy haza értem este, egész testemmel az ágyra huppantam. A hétvégémre gondolva nem volt sok tervem. Castiel-nek ott volt a munkája, de én semmi másra nem akartam gondolni, csak is egy hosszú pihenésre. Át is vedlettem fehérneműbe és egy nagy, piros pólóba, majd chipset zabálva, a csatornákat böngésztem. Egyre jobban belebambultam a képernyőbe, de meglepetésemre, már nem is voltam olyan egyedül. Castiel toppant be az ajtón és ő is ugyanolyan fáradt volt, mint én.

Castiel: Hulla vagyok, adj helyet nekem!

Castiel mellém huppant és a combomra döntötte a fejét. Meglepődötten néztem rá, hiszen úgy volt, hogy egy darabig nem jön haza.

Albatraoz: Csak nem le lett fújva a próba?

Castiel: Beszéltünk az új menedzserünkkel. Ért a munkájához, de szadista beosztást tud készíteni. Fáradt vagyok, viszont kiadott egy kis pihenőt.

Albatraoz: Akkor a hétvégét itthon töltöd?

Castiel: Bizony. Miért nem pihengetünk együtt?

Albatraoz: Itthon? Egész hétvégén?

Castiel: Hmm... nem. Inkább mennék el enni vagy moziba, szeretném azért jól érezni magam.

Albatraoz: Akkor nézzünk meg egy filmet és utána pihengessünk a parkban.

Castiel: Tökéletes! Kezdésnek viszont ma éjszaka, nem hagylak aludni!

Albatraoz: Hülye! Akkor hogyan fogok felkelni holnap?

Tisztára perverz, de nem is Castiel lenne, ha nem próbálna meg minden mozdulatával levetkőztetni. Másnap reggel, mégis kirobbanó energiával készültem fel a kiruccanásra. Már semmi sem nyomta vállamat. Hamarosan véget ért a suli, a munkahelyemen minden olajozottan megy és Castiel-el együtt élünk.

A mozi telis tele volt emberekkel az új film premiere miatt. Alig jutottunk sorra a büfénél, de egy popcorn nélkül, Castiel nem hajlandó bemenni a filmre.

Castiel: Hihetetlen, hogy mennyire sokakat érdekel ez a horror film.

Albatraoz: Én személy szerint, utálom a horrort. Abban a teremben ahol mi leszünk, legalább nem lesz akkora tömeg.

Castiel: Ja, legalább megfogdoshatlak film közben.

Albatraoz: Castiel, halkabban!

Jól kinevetett én meg a tekintettemmel a tömeget néztem. Mindenki feszült volt a sor miatt, majd a sor végén pár tini lányt is láttam, akik Castiel bámulták. Sugdolóztak és még engem is mutogattak, de a legutóbbi alkalomra visszatekintve, csak az jutott eszembe, hogy átkaroljam Castiel karját.

Castiel: Mi az?

Albatraoz: Semmi, csak kicsit beléd csimpaszkodok.

Castiel: Megint egy rajongó hadat elbizonytalanító hadművelet?

Albatraoz: Lehet, hogy nem rám jellemző, de...

Castiel: Engem nem zavar. Legalább lesz indokom erre.

Castiel hevesen megcsókolt és játszadozott az ajkammal. Kicsit beleszédültem, közben próbáltam jelezni, hogy hagyjon levegőhöz jutni.

Albatraoz: Jó kis taktika... de inkább akkor csináld, ezt mikor kettesben vagyunk!