Vörös szerelem - Campus

Imádom!

Végre valahára minden egyenesbe jött. Castiel és én együtt vagyunk, a barátaim a legkirályabbak és munkát is kaptam. Amíg építik a kiadó székhelyét, nekem fotózásra kellett mennem és ott leellenőrizni a plakát terveket. Az izgalmamat nem tudta elrontani semmi, sem hiszen egy álmom vált valóra.

Albatraoz: Most minden olyan jól megy!

Rosalia: Meghiszem azt. Annyira fárasztó volt az a rengeteg munka, még jó hogy lesznek hozzá saját embereid.

Albatraoz: Kicsit kínos érzés, de nem igazán tudom megmagyarázni miért. Már igazán jó lenne gy kis buli.

Rosalia: Miről beszélsz? A legutóbbi koncert nem volt jó?

Albatraoz: Őszinte leszek. Olyan bulit szeretnék ahol Castiel nem dolgozik. Kezdem megérteni miért, van tele a hócipője minden koncerttel.

Rosalia: Akkor van egy jó hírem. A hétvégén búcsú lesz!

Albatraoz: Búcsú? Nem tudlak követni.

Rosalia: Nincs ilyen japánban vagy hasonló?

Albatraoz: Nem tudom.

Rosalia: Olyan, mint a vidámpark csak kisebb. Mégis, van óriáskerék, céllövölde és hullámvasút.

Albatraoz: Akkor voltam már, de nagyon rég. Az utolsó pár emlékem, hogy kaptam egy plüss mackót és bevertem a nyakam a hullámvasút ülésébe.

Rosalia: Higgy nekem! Ez lesz a legpihentetőbb és legmókásabb hétvégéd.

Albatraoz: Más úgysem jut eszembe.

Jobban átgondolva, nagyon örültem egy ilyen bulinak és ha Castiel, nem dolgozik olyankor, végre együtt tudunk tölteni egy kis időt. A tanítás végeztével, rá is írtam, hogy nem akar e találkozni és nagy örömömre akadt is egy kis szabadideje. Azonban még várnom kellett, mert el kellett intéznie pár iskolai papírt, de megígérte, hogy eljön hozzám a butikhoz.

Albatraoz: Már nagyon várom, hogy egy kicsit összemelegedjünk.

Rosalia: Még nem történt meg?

Albatraoz: Nem egészen. Vagy ő volt rosszul vagy én, de ezen változtatok!

Rosalia: Igen? Mi a terv?

Albatraoz: Legutóbb étellel akartam lenyűgözni, de már látom, hogy jobban teszem, ha meghódítom egy ilyennel.

Megmutattam Rosa-nak a kinézett fehérneműt. Vörös volt fekete csipkékkel és nagy volt a dekoltázsa. Rosa arca elképesztően nevetséges volt, majdnem elsírta magáz.

Rosalia: Én olyan büszke vagyok!

Albatraoz: Nagyon vicces, de érzem, hogy ezzel célba érek.

Egy köhintés zavarta meg a beszélgetést. Leigh volt az és elpirulva Rosa-hoz fordult.

Leigh: A hétvégéről jutott eszembe, hogy szakítottam rá időt, tehát...

Rosalia: Randink lesz!

Albatraoz: Akkor én megyek is. Majd találkozunk még, de akkor aznap nem zavarok.

Rosalia: Csípd el kislány! Azzal a rucival kész vagy meghódítani. Hiszen én is egy ilyennek köszönhetem, hogy anyuka leszek.

Kacsintott én meg kínos nevetéssel nyugtáztam. Rosa olykor többet mond mit, amit hallani akarok. Kifizettem, amit választottam és elhagytam a boltot. Jól elrejtettem, nehogy meglássa nálam Castiel. A végén még elsüllyedek szégyenemben.