hűtlenségi bizonyítvány

2. FEJEZET

Február 15, szombat

Maja csakis Jakobról beszél. Mennyire cuki, mennyire menő.
Feldühítem magam rajta, hogy mióta elmondta nekem azóta csak róla beszél.

- Figyelj Nell. Ideje lenne neked is egy barátot szerezned. - néz fel a telefonjából. A szobámban ülünk, mind a ketten telefonozunk.

- Megvagyok egyedül is. Most nem érzem azt, hogy partnerre lenne szükségem. - vonok vállat. De Maja sosem hagyja ennyiben.

- Jakob most írt, hogy lesz egy buli holnap. Tudom vasárnap, de beteget is jelenthetünk hétfőre. Apu leigazolja. - való igaz, Maja apukája orvos, előszeretettel írja nekünk az igazolásokat és a testnevelés felmentéseket. De ebbe most nem megyek bele.

- Kizárt. Egy buli miatt itthon maradni? Na még mit nem!

- Kérlek, Nellie! A kedvemért! Ott lesz egy csomó Sjölins-es is! - érzelmi zsarolás amit művel. Nem bírom ki, hogy ne mondjak igent.

- Oké, talán. - bólintok.

- Na, ez könnyen ment! Azt hittem kell még pár óra. - dobja hátra a haját.

- De egy számító dög vagy! - nevetek fel, majd egy párnát hozzávágva ráugrok. Pár perc ,,verekedés" után kimelegedve nevetünk az ágy két végében.

- Már négy óra. Beugorhatnánk a városba. - néz az órájára.

- Mehetünk. Húsz perc múlva úgy is jön egy busz.

- Oké, de valami normális ruhát adj. Elég gázos ez a szürke melegítő. - néz le a nadrágjára. Tényleg kicsit viseltes.

- Adok, úgy is véletlenül vettem a múltkor egy kisebb gatyót, szerintem passzolna rád. A felső meg hátha jó. - végül az a farmer maradt, amit véletlenül rendeltem, mellé pedig egy pulóvert vett fel. A hideg idő révén vastagon kell felöltözni. Itt északon még a tél utók is elég kemények.

A buszra várva hirtelen Jakob jelenik meg. Ki más?!

- Hölgyeim! - köszönt minket. Maja ad a szájára egy puszit, a fiú pedig átkarolja a derekát. Forog kettőt a gyomrom, majd végre megérkezik a busz. Legelsőnek szállok fel, majd egy egyes ülésre gyorsan leülök. Maja szól, hogy van egy négyes, de inkább úgy tettem mintha süket lennék. Sokszor csinálom ezt.

A megállótól pár utcányira van egy ruhabolt, oda megyünk be, Majának van oda pár kuponja. Nem értem ehhez is minek ez a srác. Eddig ketten is eltudtunk jönni, minek őrködik.
A boltban, Maja meg is lát egy felsőt, így Jakob velem együtt nézelődik tovább.

- Nem örülsz, hogy itt vagyok. - szólal meg.

- Nem. - válaszolok röviden. Inkább nézegetem tovább a ruhákat.

- Miért?

- Semmi keresni valód nincs. Eddig eljöttünk ketten is, de most nyilván neked is jönnöd kell. - forgatom meg a szemeim.

- Oké, elmegyek ha ezt szeretnéd. Bár egyáltalán nem értem miért zavarlak téged ruha nézegetés közben. Én csak itt állok. Mindenesetre szólj Majának, hogy elhúzok. De holnap várunk a tavasznyitó bulira - mondja, majd azzal a lendülettel megfordult és kiment az üzletből. Nem tudom mire vélni ezt a viselkedését, mindenesetre kissé megkönnyebbülök.

- Nellie! - kiabál Maja. - Jakob hova ment?

- Elintézni valója akadt. - vágok bociszemet. - Sürgős.

- Persze! Mit mondtál neki? - támad nekem.

- Én? Semmit!

- Jó! Majd utána megyek, csak vegyünk pár felsőt. - vonja meg a vállát. Ő tudja.