hűtlenségi bizonyítvány

4. FEJEZET

,,Nellie ez mégis mi a franc?"

- Maja, én... - próbálok szabadkozni. De semmi frappáns nem jut eszembe, csak az az egy mondat hogy csókolóztam vele és konkrétan szerelmet vallott.

- Miért van nálad Jakob pulcsija? - áll előttem csípőre tett kézzel. Két másodperc alatt ki ment belőle a másnaposság.

- Bent hagytam a kabátom tegnap, és ő adott egy pulóvert. Semmi több, ne parázd túl. Ő ideadta, majd visszaadom. - hazudok neki, de igazából csak magamat próbálom tisztára mosni, nehogy gyanút fogjon.

- Biztos? - kérdezi könnyes szemekkel.

- Maja.... - húzom ölelésbe. Rettenetes barátnő vagyok.

A továbbiakban Maja nem kérdezett a pulóverről, csak sorozatoztunk, majd zenét hallgattunk.

- Nem eszünk valamit? - kérdezi Maja. Csak pár órája ettünk, de ő mindig éhes.
Úgy döntöttünk egy kis sült halat eszünk, zöldségekkel. Vigyázni kell az alakunkra. Amikor elkezdem a halat felvágni, pont kopognak.

- Kinyitom! - törli meg gyorsan a kezét Maja. - Jakob? - kérdezi meglepetten. Még én is kinézek a konyhapult mögött. Miért jött ide? - Hogy kerülsz ide? - engedi beljebb. Apró csókot nyom ajkára. A fejem hirtelen elkezd fájni, a gyomrom pedig felfordul.

- Basszus, valaki vegye át, rosszul vagyok. - dőlök a pultnak. Maja gyorsan odaszalad a halhoz, közben engem kérdezget. Lecsúszok a földre, a fejem egyre jobban hasogat. - Egy pohár vizet, kérlek.

- Jakob! Segíts már! - kiabál oda a fiújának. Julian egész idő alatt csak nézett a nappaliból. Nem egy szívbajos ember.

- Jövök, jövök! - eszmél fel. Kikap a szekrényből egy üveg poharat, majd tele tölti vízzel. Leguggol mellém, és óvatosan ideadja a poharat. A tekintetünk összefonódik és nem engedi egymást. Minden, ami tegnap történt valós volt. Kicsesztem a legjobb barátnőmmel. - Vissza hoztam a kabátod és a telefonod.

- Csakis te hozhattad vissza? - reagál hisztérikusan Maja. Sosem láttam ilyennek.

- Min skönhet, nyugalom. - mosolyog a lányra Julian. Olyan igazian mondja neki, olyan szeretetteljesen.

- Jó, de! Megtalálom az emeleten a pulóvered, aztán idejössz? Csak nekem furcsa? - tárja szét a karjait.

- Igen! - szólunk egyszerre Juliannel.

- Jó! Hagyjuk! - fordul vissza a serpenyőhöz. Julian azt mondja inkább elmegy, majd én kikísérem.

- Julian, megőrűltél? - kérdezem dühösen tőle, miután becsuktam az ajtót magunk után. Az egész testemet átjárja a méreg. Mit gondol? Idejön és ez így oké? Eldobom az agyam...

- Nem csináltam semmi rosszat! - mosolyog rám.

- Ne nézz így! - próbálok szigorú maradni, de elmosolyodok a látványától. Szörnyen gyönyörű az egész fiú. Hülye lennék, ha azt mondom nem az esetem. De igen, nagyon is.

- Add a kezed! - nyújtsa felém a jobb kezét. Érintésétől megint az az érdekes érzés fog el, kezemet úgy fordítja, mintha csak kezet fognánk, mint két jó barát.

- Mi lesz? - kérdezem. Ez a kérdés tényleg érdekel, hiszen elég érdekes egy szituáció.

- Mi legyen? - kezeimet átfogja, majd bepillant az ablakon. Gyors kézcsókot ad, majd elmegy.

- Ugye tudod, hogy amit teszünk az nem helyén való? - szólok utána.

- Még nem az! - kacsint rám. Ezzel megígérte, hogy együtt megoldjuk.