Spotlight - Reflektorban

Újraegyesülés

Igyekeztem az agyam hátsó felébe söpörni azt a gondolatot, ami elronthatta ezt a hihetetlen pillanatot. Mégpedig azt, hogy a zsigereimben érzem, hogy Manhattanben semmi jó nem vár.

Marcus térde egész út alatt járt. Csodálkoztam, hogy hogy a fenébe nem kap görcsöt a vádlija. Amikor meguntam a folyamatos dobolást, rátettem a kezem, hogy megállítsam. A lába leállt ugyan, de a keze az ujjaimmal játszott. Valamely része mozgásban volt egész végig.

Én is ideges voltam. A hajamat babráltam, ropogtattam a kezemet, bár az nem nagyon akart egy idő után ropogni, és akkorákat sóhajtottam, hogy a harmadiknál Marcus megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Persze, jól. Csak éppen az egész világ tudja, hogy Aspenben romantikáztunk. Emlékszem még Dylen Deeks szavaira. Vagy megerősítjük a pletykákat, vagy nem fog ránk senki figyelni, és szépen lassan eltűnünk a süllyesztőben. Reménykedtünk az utóbbiban, az előbbi jött össze. Pech. Elvileg.

A csillagok ragyogtak, lassacskán eltűntek, ahogyan New York felé közeledtünk. Hamarabb odaértünk volna, de a turbulencia nem engedte. A fenekem fájt, a derekam leszakadóban volt, és már annyira kellett pisilnem, hogy azt hittem felrobban a hólyagom. A pilóta valamelyik felhőkarcoló tetejére szállt le, és természetesen már vártak ránk.

A Spotlight teljes létszámban várta az érkezésünket. Azt hittem nem fogok izgulni attól, hogy újra találkozunk. Mivel Marcust már megszoktam, sőt a közelsége természetessé vált, arra számítottam, hogy tudom majd lazán kezelni az együttes többi tagját is. Hát nagyon tévedtem. Ott álltak a magas, tökéletes, gazdag és híres emberek, én pedig úgy éreztem magam, mint egy oposszum. Legszívesebben feldobtam volna a talpamat.

- Menj csak előre- mondtam Marcusnak, aki intett, hogy kövessem, miután kiszálltunk a helikopiból.

- Jaj Heaven ne gyerekeskedj! Gyere már- mondta, összefűzte az ujjainkat, és elindult a fiúk felé.

Ogi, Landon és Dylen kajánul vigyorogtak.

- Megmondtam!- Landon Ogihoz fordult, és nyújtotta a kezét, mintha várt volna valamit. Ogi arcáról lehervadt a mosoly, majd a zsebébe nyúlt, és néhány százdollárost csapott Landon markába.

- Nem hagyod, hogy elfelejtsem mi?- kérdezte Ogi Landont, aki csak megvonta a vállát.

- Fordított esetben te sem hagynád lúzer-öltötte ki a nyelvét a gitáros.

Marcus hitetlenkedve rázta a fejét, majd megállt a fiúk előtt.

- Ti komolyan fogadtatok?

- Persze- vágták rá egyszerre, és még a kezüket is széttárták, amolyan " könnyű pénzszerzési lehetőség hülyegyerek, még jó, hogy fogadtunk" - Másra is fogadtunk ám- kacsintott rám Landon, mire elöntötte az arcomat elöntötte a pír. Nem, nem azért, mert Landon Thomson rám kacsintott, hanem azért, mert szinte láttam magam előtt, hogy mire fogadtak. A másodperc ezred része alatt lepergett a szemem előtt minden. Na, ezért pirultam el.

- Akkor mi lenne, ha azt a fogadást tárgytalannak tekintenéd?- ajánlotta Marcus, de a hangja nem tűrt ellentmondást.

- Persze, persze- röhögött Ogi. Marcus felvonta a fél szemöldökét, mire elhallgatott. - Jesszus el sem akarom képzelni, hogy miket csinálhattatok ott, ha ennyire kiakadsz- emelte fel békítően a kezét.

Marcus szóra nyitotta a száját. Egy pillanatig azt hittem, hogy valami történni fog. Mondjuk Marcus azt mondja, hogy ne képzelgessen semmit, vagy összeugranak, de mielőtt megszólalhatott volna Dylen közbelépett. Végre, egy értelmes ember.

- Fiúk! Chillax. Oké? Ogi. Ne képzelegj, mert Marcus állon vág, és ez még semmi abból, amit Avatól kapsz. Marcus. Te meg higgadj le. Két hetet kell bepótolnod. Ha meg nem hoztál semmi anyagot, én váglak állon- közölte olyan nyugisan, mintha csak az időjárásról beszélgetne velük.