Spotlight - Reflektorban

A címlap

- Hát akkor beszélgessünk- mondtam, és követtem Lexit.

Lexi dühösen kivágta a szobám ajtaját, és úgy masírozott be rajta, mintha az övé lenne. Csendben követtem, és halkan becsuktam magam mögött az ajtót. A szobámban tökéletes rend uralkodott. A fa borítású falak hirtelen Aspenre emlékeztettek, és a nagy, bekeretezett Guns N' Roses poszter is a havasokat idézte. A kettő hegedűm a tokjában volt a fésülködő asztalomon. Egyik akusztikus, másik elektromos.

Lexi ledobta magát az ágyamra, de olyan lendülettel, hogy a fehér kamuszőr szőnyegem felcsapódott. Megigazítottam, és leültem a földre.

- Nem hiszem el, hogy nem hozzám jöttél egyből!- A szemeim tágra nyíltak a döbbenettől. - Két hétig azt sem tudtam, élsz-e még egyáltalán, erre azt kell látnom, hogy a telód innen csekkol be?! Annyira gáz vagy! Nekem kéne elmondanod a Marcus Marden sztorit elsőnek, nem pedig a bátyádnak, aki csak azon van, hogy megfektesse Henriette St. Leonard-öt! Láttam, ahogy rámászott, és mit ne mondjak, nagyon ciki volt. Az a hülye Henriette, meg csak somolygott, és otthagyta. De a még hülyébb tesód, még mindig rá hajt. Fogalmam sincs, mi van abban a csajban, ami ennyire érdekli őt! Repülőjegy esik ki a szájából, vagy mi?

Nem kommentáltam a féltékeny hisztit. Annyiszor hallottam már a féltékeny lányokat, akik a bátyámra hajtanak. Konkrétan leszarják, hogy a tesója vagyok, és csak mondják a rosszat róla, meg az éppen aktuális barátnőjéről. És Lexi bármennyire is igyekszik titkolni, tudom, hogy bejön neki Helios. És sajnos azt is tudom, hogy egyszer összekavartak. Helnek elég volt belőle, az a mit tudom én mennyi idő, de Lexi, mint mindig, többet akart. Nem hibáztatom érte. Sokan beleesnek Helios bűvkörébe, de hamar ki is esnek belőle, amint megcsillogtatja, azt a nagyon nem hibátlan modorát. Hel volt az egyike, azoknak a kevés pasiknak, akik Lexit tényleg érdekelték, és nem volt Wikipédia oldaluk, vagy több díjuk.

- Azt azért kétlem- válaszoltam inkább a repülőjegyes hülyeségére.

Lexi hitetlenkedve horkantott.

- Vagy az, vagy sör folyik a cickóiból. Bár, amennyire prűdnek néz ki a kiscsaj, nehezen képzelem el.

- Az a kiscsaj annyi idős, mint te meg én- mutattam rá a tényre, de Lexi csak legyintett, és mintha visszatekert volna az agyában, megint ellenségesen nézett rám.

- Szóval, Heaven. Mesélj. Mi volt Marcus Mardennel?- amit mondott, az érdeklődő volt, de az arckifejezése olyan volt, mintha közben a fogát húznák.

- Hát...semmi különös-mondtam inkább, mire a szőkeség elővette a telefonját.

- Ennyire ne nézz hülyének, kérlek. Csak úgy ragyogsz! Mesélj!- mosolygott rám biztatóan. - Hogy csókol?- vonogatta a szemöldökét - Mint egy ventilátor? Vagy túl nyálas?

Fájdalmasan elmosolyodtam. Nevettem.

- Honnan tudtad?

- Én mindent tudok- kacsintott rám. - Tehát. Hogy csókol Marcus Marden?

- Tökéletesen- válaszoltam. Lexi arca nem rezdült, de kitartóan mosolygott. - Semmi nem sok, amit ő csinál. Egyszerűen tökéletes.

- Fejtsd ki.

- Fejtem, fejtem. - bólogattam. Annyira jó érzés valakivel kitárgyalni ezt. - Hát igazából az első héten nem történt semmi. Én olvastam, ő írt, vagy nem tudom mit csinált, sokszor nem láttam. Aztán jött egy haverja, vele voltunk egész este, és ő mondott valamit a kihasználatlan időről. Aztán. Csókolóztunk.

Lexi bólogatott.

- Ez a haver véletlen nem Randy Nenge volt?- kérdezte. Meglepődtem.

- Te mindenkit ismersz?- nevettem fel, mire csak lazán megvonta a vállát, és félmosolyt eresztett.