Spotlight - Reflektorban

Kék

- Pedig olyan kedves srácnak tűntél- mondtam, majd becsuktam a szemem és vártam a fejlavinát.

- Nem gondolhattad komolyan, hogy a fejedbe nyomom!- Nevetett Marcus halkan. Nagyon közelről hallottam a hangját. A szemem kipattant.

A hó valahová eltűnt, mivel az azt tartó keze a fejem fölött az ajtót támasztotta. Nagyot nyeltem, és egy hangyányit beljebb húztam a nyakam, hogy egyáltalán rá tudjak fókuszálni. A fekete pöttyök a szemében most már tényleg ott voltak, nem csak puszta feltételezésként láttam őket. Komolyan, olyan közel volt, hogy a szempilláit is meg tudtam volna számolni.

A hideg hirtelen eltűnt. Semmi mást nem éreztem, csak perzselő forróságot, ami elönti az ereimet és végigszáguld a testemen.

Marcus illata szinte körül ölelt. Férfi parfüm. Addig megvoltam. De volt valami más is. Furán hangzik, de színpad illata volt. Az a tipikus illat, mint amikor felmész a színpadra, vagy bemész egy színházba. A ködgépek, a reflektorok és a zene illata. Őrülten hangzik, de akkor is. Aprót szippantottam a levegőbe, hogy azért mégse vegye észre, de tényleg eltéveszthetetlen volt.

Marcus féloldalasan elmosolyodott, mintha észrevette volna. Nagyon közel volt. Elvörösödött képpel vettem tudomásul, hogy tényleg észrevette.

- Hideg van- suttogtam. Pedig rohadtul nem volt hideg. Sőt. De muszáj volt mondanom valamit.

A srác, mintha megértette volna a két szó mögött megbúvó gondolatokat, egy pillanatra még közelebb jött. Az orrunk szinte összeért. Nem tudtam már fókuszálni ezért lehunytam a szemem.

Aztán a zár tipikus kattanása jelezte, hogy az ajtó már nyitva van, a szemem kipattant, ő pedig hátrébb húzódott.

- Csak utánad- mondta mosolyogva, mintha jól szórakozna a helyzeten. De ciki! Hátat fordítottam neki, majd mély levegőt vettem. Nyugi Heaven. Csak egy rocksztár. Fél lábon állva is elviseled a gazdag, tehetséges félistenek viccelődéseit.

A mély levegőm bent ragadt. Nem erre számítottam. Jó, nyilván nem egy lepukkant vadászkéglire gondoltam, de azért ekkor luxusra sem számítottam.

A padló még azt mondom oké. Hajópadló, szépen felcsiszolva, lelakkozva. Az előszobában vasfogasok voltak, és rengeteg ajtó. Nem tudtam hová nyílnak. Gyorsan lerúgtam a Consversemet, már amennyire gyorsan egy hosszúszárú tornacipőt lehetett, és beljebb léptem. Egyszerű előszoba sok ajtóval. Ezt még megemésztettem volna. De a többi...Hatalmas ablakok szinte mindenhol, bár ezt kintről is látni lehetett. A falak világosszürkére voltak festve, a főfal valami kővel volt kirakva, amit nem ismertem. Bent a szürke és a fehér dominált. Hatalmas kanapé terült el a kandalló előtt, - mert, hogy az is volt- felette lapos képernyős TV.
Azt a falat faltól falig érő könyvespolc keretezte mindkét oldalról. Csakhogy míg az egyiken könyvek voltak, a másikon roskadásig álltak a DVD-k. Kicsit meglepődtem. Ezek szerint nem mindenki kalózkodik mostanság. Jó tudni. A nappaliból rá lehetett látni a konyhára. Modern, ízlésesen berendezett. Hatalmas.

- Vigyázz Heaven, a végén még belerepül a szádba egy légy!- Nevetett Marcus, majd kinyitogatta az ajtókat. - Két fürdő van. Ajánlom, zuhanyozz le. Ha te is annyira átfagytál mint én, akkor rád fér- mondta, és elkezdte kigombolni az ingét. Szentisten, kis Jézus a jászolban! Mit csinál ez?

Elkaptam a tekintetem és a kanapét kezdtem mustrálni.
- Talán, ha nem akartál volna hóembert csinálni belőlem, akkor nem fáznál ennyire- magyaráztam a kanapénak.
Bármennyire is érdekes volt a bútor és a rajta lévő csaknem húsz reklámszatyor, a tekintetem vissza-visszakalandozott. Marcuson az ing már teljesen ki volt gombolva. Hogy még mindig mit keresett kint az előszobában azt nem tudom, de te jó ég! Kezét csípőre tette úgy, hogy az inget hátra tűrte, így remek rálátás nyílt mindenre, amit eddig az ing takart. Nem mondanám totál kigyúrtnak, de azért nem volt szégyellnivalója. A zenészek, akiket eddig ismertem nem ilyenek voltak. Jó, egyiket sem láttam félmeztelenül, de azért a pólón keresztül is látszott, hogy ott bizony a kockahas szép kis párnák alá van rejtve. Hát Marcusnak nem voltak párnái. Szerintem egy gramm sem. Bal bordáira Spotlight jellegzetes felirata volt tetoválva. Szikár volt, és izmos, én meg majdnem elolvadtam ott helyben. Pláne, amikor az övcsatjához nyúlt és közben végig engem nézett. Ó, te jó ég. Szedd össze magad Heaven!