Spotlight - Reflektorban

A testőr

  A főcím bazi nagy betűkkel harsogta: MARCUS MARDENNEK BARÁTNŐJE VAN? A VILÁGSZTÁR RANDIZIK!  

A világ megállt. Űrlények léteznek. A macskának meg a kutyának lehet közös gyereke. Én meg Marcus Mardennel randiztam. 

-Mi a franc?!- A hangom hisztérikusan csengett. Ez maga volt a nagybetűs lehetetlenség. 

-Most mit vagy úgy oda? Legalább benne vagy a hírekben-próbált vigasztalni. - És azért mégis csak Marcus Mardennel vagy címlapon- motyogta. 

A kezébe nyomtam a telefonját, majd az enyémet kezdtem keresni. Ami persze nem akart előkerülni. 

-Hol a telefonom?- kérdeztem Lexit, de ő csak ült a széken. 

-Nyugodj már meg. Lehetett volna olyan kézfogós kép is, amin téged támogat, mert épp a seggedre varrják a nevét.

A nagy dilemmám ellenére is röhögve fordultam felé.

-Jó sokat filózhattál rajta.

Nem válaszolt, csak a vállát vonta meg, majd felém dobta a telefonomat, amit a kávés bögrém mellöl kanalazott fel. Ja, hogy az végig ott volt?

Jobb kezemet felemeltem, így pont beleesett a készülék. 

-Szívesen!- emelte meg a hangját. Nem is foglalkoztam vele, csak gyorsan a névjegyzékbe léptem. 

Oldalt a kurzort húzogatva kerestem Marcus Marden számát. Pechemre Lexi abban a pillanatban lépett mögém, amikor megtaláltam. Leesett állal nézett a telefonra, majd vissza rám.

-Ez most komoly?- kérdezte őszinte meglepettséggel a hangjában.

Nem válaszoltam, csak egy mosolyt kapott tőlem.

Haboztam. Most komolyan hívjam fel Marcus Mardent, csak azért, mert rajta vagyok valami pletyka lapon?

Szinte meg sem hallottam az értesítést, ami Lexi telefonja jelzett. A szőkeség csak megvonta felém a vállát, majd kihalászta a zsebéből a telefonját. A számat rágva próbáltam összegyűjteni a pro és kontra érveket, amiért zaklathatnám Marcus Mardent. Mert hiába tagadom, nagyon fel szerettem volna hívni. 

Lexi levegő után kapott.A szemem elé tette a telefonját. És azon ott voltam én. 

Elölről, nem oldalról. A facebookról leszedett profilképem ott mosolygott Lexi képernyőjén, és nem azért, mert annyira a profilomat csekkolta. 

Az egyik legnevesebb online magazin oldalán voltam. A fejem fölött fekete hatalmas betűkkel: A TITOKZATOS LÁNY NEM MÁS MINT... 

És alatta apró szedetten a nevem. 

-Na, akkor most hívom Marcust Mardent-döntöttem hirtelen és rányomtam az ikonra. Most Lexi is csöndben maradt, amit nagyra értékeltem. 

A telefon csöngött, majd néhány másodperc múlva a jellegzetes recsegés váltotta fel a monoton csöngést.

-Láttam, ne aggódj, mindjárt megy érted valaki- szólt bele Marcus Marden mindenféle köszönés nélkül. 

-Rendben.- Nem volt olyan higgadt a hangom, mint amilyennek szerettem volna. 

-Valószínűleg már néhány lesifotós ott van a koleszodnál...van hátsó kijárat?- kérdezte Marcus olyan nyugodtan, mintha csak az időjárásról csevegnénk. Hányszor fordulhatott már elő vele ilyesmi?

A fejemben a másodperc töredéke alatt összeszedtem a kollégium ki- és bejáratait, majd mintha kapcsoltak volna az agyamban, rávágtam a választ.