Igazságtalanság *Taehyung FF *

Első

Hello mindenkinek. Kim Michaela vagyok. Busanban élek az apukámmal, pontosabban a tengerpartnál. Itt van egy kis éttermünk, amit a tengerből feljövő éhes túristák, de akár helyiek is szívesen megfordúlnak itt. Jogos kérdés, hogy hol van az anyukám. Hmmm.... Igen, nos ő él és virul, viszont sosem láttam őt. Legalábbis nem emlékszem rá. Drogdiller volt mellete pedig prostituált. Apukám, Kim Seung ho ezt próbálta mind ezt elviselni csakis azért, hogy normális körülmények között élhessek,azaz tudjátok.Anya,apa,gyerek és nagy vidámság. Egy vagy talán két éves lehettem mikor is rajtakapták és elitélték. Azóta eltelt egy pár év.Apukám az egész gerekkoromat felejthetetlenné tette,mert mindig odafigyelt rám és nagyon sokat utazgattunk.Sosem éreztette velem azt,hogy én külömb vagy kevesebb vagyok egy anyuka nékül.Az én szememben ő volt az anya és az apa egyaránt.Mindig ,ha mefűgkérdezztem anyák napján,hogy nekem mégis kinek kéna akkor köszönettet mondasnom,kinek kellene virágot adnom,táncolnom és megölelnem.Erre mindig az volt a válasza,hogy nem csak az anyáknak kell köszönetet mondani ezért én legyek az a gyerek,aki az apukájának köszöni meg azt a sok jót,amit érte tett.És most 16 éves tini fejjel állok a nagy világ elé, hogy azt felfedezhessem. 3 éve még minden ugyan olyan volt apámmal, de egy szép tavaszi napon besétált az éttermnkbe egy hölgy,Tiffany és ahogyan ez lenni szokott elkezdtek beszélgetni,majd barátkozni,végül pedig randizni...és így tovább.Tiffanyegy aranyos nő,csak birtoklásmániás.Úgy gondolja,hogy édesapámnak elég csak is ő,engem pedig el kéne távolítani a képből. Nem vagyunk rosszban azóta sem apámmal, csak kevesebbet beszélgetünk. Ez azért kicsit kiüt a viselkedésemen is, bevallom. Egy éve kezdtem el dohányozni(társaságban csak is kizárólag) nem vagyok rá büszke, de abban reménykedem, hogy apám majd észreveszi és rájön, hogy többet is törődhetne velem,vagy fékezhetné néha a "hölgyet". Mindig feketében járok,márha nem a suliban vagyok,ahol kötelező az egyenruha.A hajamat is befestettem a legsötétebb árnyalatra,eggyátalán nem vagyok csajos csajszi, de megállom a helyemet a fiúk terén is, legalábbis aozthiszem. Nem voltam még senkivel sem eggyüt, sem kapcsolatilag, sem ágy ügyileg, de nem is igazán zavar. Szerettem ezt a kis kalandos, ám de határaimat betartott életstilusomat. Több haverom is volt és van, de barátaim, akikkel nem csak inni meg hülyülni járok 2 van. Park Su-bin,a rövidhajú punk,animefan morcoskás tinilány.Legalább is mások szemében.Szerintem viszont egy nagyn jószívű ember,aki mindig ott van,ha kell.Számtalanszor segített már nekem akár tanulásban egy doga előtt,de akár egy családi vita után is elmehettem vele inni egy jó shaket.Na és persze Lee Jiu.A mindig vidám alacsony,mondhatni kicsit pufók kislány.Imádja az édességet,a meséke,de legfőképpen a szerelmi sztorikért él-hal.Nála kedvesebb embert nem is találhatna az ember.Örülök,hogy egy ilyen ember atz életem része lehet. Őket már 13 éves korom óta barátaimnak mondom, mert ők voltak azok, akik beférkőztek az én kis szívembe és akik támogattak és támogatnak a mai napig mindenben.Sosem felejtem el például az első napot a gimiben,amikor én annyira féltem,hogy nem tudtam belépni a nagy kapun,de ez a két jómadár belémkarolt és becipeltek egészen az osztályig.

Éppen ma estére egy kis otthonülős csajos estét terveztünk. Tudjátok filmnézés, dumcsizás, körömfestés(persze nálam csakis feketére) meg ilyesmik. Su már át is jött egy fél órája. Éppen popcort csináltunk, amikor zörögni kezdett a telefonom. Jiu volt az.

-Sziasztok, bocsi, de nem tudnátok eljönni most a parthoz? Van valaki akit be kell mutatnom-mondta izgatottan Jiu.

-Kit? Csak nem bepasiztál? - kérdezte meglepődve, de poénosan Su.

-Csak gyertek, jó lesz.

-Megyünk. Puszi ribi.

-Szevasztok ribik!-azzal meg is szakadt a vonal.

Lementünk gyorsan,felkatuk a cipőnket meg egy nagyon laza kis pulcsit,mivel már május volt.kimentünk majd elindultunk le a parthoz izgatottan,mivel Suval még egyszersem hallottuk JIut ilyen boldognak,ami eléggé furcsa,mivel mint említettem,ez a lány folyton mosolyog.Leérve már láttuk,hogy Jiu nem egyewdűl van,de nem is ketten.Volt még mellette egy rakás srác is.Kiváncsi vagyok,hogy kik azok,mert így távolról nem voltak ismerősek.

-Na lányok!Ő itt Park Bongyoung. A.. barátom-a végét már sikítva és ugrándozva mondta a lány.

-Ohh szia. Én Mika vagyok ő meg Subin-mondtam aranyosan miközben felmértem őt.

Magas, széles váll, barna haj, barna szem, izmos karok, hosszú lábak. Igen, ez Jui-hoz való srác volt. Látszott rajta, hogy egy igazi bad boy, ami neki kellet. Mondjuk még jó, mert a mi társaságunkba bekeveredne valami kis apuci, anyuci kis kedvence valószinű leitatnám, majd úgy vinném haza, hogy lássák ilyen is tud lenni az ő szeme fényük.

Ahogyan közeledtünk a szokásos padunk felé, ami már tele volt piával, meg rágcsával, nameg dohánnyal észrevettem, hogy még pár ember van itt rajtunk kívűl. Három osztálytársnőnk Ha-eun a rocker, Cho-hee a séf ésMin-ji a "vadócka".Még ugyan úgy három srác, akik pedig az évfolyamtársaink voltak Dong-hae az a srác,akit barátonka tartottam már 9.-től kezdve.Nagyon sok bennünk a közös és nagyon megértő személyiség.Az egyetlen fiú,akit beengedeek a szobámba.Ott volt még Ki-bum,a táncos és Geo-nu,a pasija...Igen,ez volt a mi kis iszogatós haveri társaságunk,ahova akár vasárna is kiszöktünk,épp úgy,mint most is.

Viszont ült ott melletük valaki, akit még eddig sohasem láttam,viszont nem is volt az esetem,ezt egyből leszűrtem. Festett barna haj, magas, vékony és értelemtlen fejű.

Odamentünk és vártam, hogy valaki bemutassa őt, ami el is érkezett,amint leült a díszes társaság és megbontottam az első üveg piát.

-Na lányok, ti még nem ismeritek. Ő itt Taehyung. - mondta Bongyoung.

-Szia, Mika vagyok ő pedig Su. Örülönk, hogy találkoztunk.-nyújtottam nei kezemet,amit el is fogadott.

-Sziasztok, én is örülök.-mondta lágy, de egyszerű hangleejtéssel a fiú.