Igazságtalanság *Taehyung FF *

Tizenegyedik

Taehyung pov

Mit mondtam én az előbb? Most komolyan nem mondtam igazat ennek a gyönyörű lánynak, kinek külseje borús, de belsője annál inkább ragyog? Na jó, úgyérzem sok volt a próba...

Itt sétál mellettem, mert elkisérem a kapuig, de nem szól egy szót sem. Miért?

Lehet most azt hiszi, hogy mást szeretek?

Már csak 25 nap van az előadásig és a suli végéig, szóval addig lépnem kell. Majd holnap...

-Köszönöm, hogy elkisértél-szakította félbe a gondolataimat Mika.

-Ja.. Nincs mit. - akadt meg a hangom.

-Szóval holnap hová megyünk?-kérdezte félénken, miközben az egyenruhára felvett nagy fekete pulcsijába dugta a kezét.

Június volt, de estefele azért még hideg volt. Rajtam is az egyenruha volt még, mert nem mentem haza. Egész délután kerestem, hogy elmondjam neki, mit is érzek. És nem. Valahogy megájt parancsolt az eszem, de a szívem elveszett köben.

-Meglepetés! Addig is szép álmokat! - köszöntem el tőle végül. Nem öleltem most meg, mert mire megtehettem volna már hátat fordított és bement a házba.

Én pedig hazaindultam, hogy átgondoljam az egész eddigi életemet...

Mika pov

-Édes kicsi lányom, már megint fiúzol? - kérdezte Tiffany, amint beléptem a lakásba. Esküszöm egyszer meg fogom folytani!

-Nem vagyok a lányod! -vágtam vissza.

-Hogy gondolhatod ezt? Én etetlek már jó pár éve a lakásomban.

-A te lakásodban? Feltünt, hogy ez az étterem meletti kis ház, azóta a miénk ami óta megszülettem? - kérdezem lekezelően.

-Én és édesapád tulajdona. Az anyád nem költött rád ennyit életében amennyit én...

-Ne szólj bele! Nem is ismered! - vágtam szavába.

-Drogos szajha volt az a nő. Elhagyott Mika fogd fel. Apád sem tart el sokáik. Amint elvesz neked befelegzett. -mondta, majd közelebb lépett pár lépést.

Igen, ezt elfelejtettem mondani. Apám nemrég megkérte a csaj kezét... Szeptemberben lesz az esküvő, amit nagyon, de NAGYON várok már...

-Én sem ismerem,de attól még lehet jó ember lett azóta.

-Nekem mindegy kislány, ahogy gondolod, de ideje lenne a fiúddal lefeküdni, hogy meg is tartson valamiért... - mondta, majd hátat fordított és elment.

Utálom, gyűlölöm ezt a nőt. Sosem szeretett. Volt egy időszak, amikor jófej volt, de most hogy menyasszony lett már nagyon unszimpatikussá vált.

Elmentem inkább fürdeni egy kicsit és átgondolni a dolgokat. Igen, lehet, hogy Tae nem is szeret, ha meg igen akkor ugyan azért, ami miatt a többi fiú is "szeret". Van piám, tudok szerezni cigit és ha leitatnak(bár még nem tapasztaltam)akkor biztosan meg is lehet fektetni. Ezekkel a gondolatokkal bújtam ágyba várva a következő napot.

Másnap

MIka pov

Ma nem történt semmi érdekes. Jiuval és Subinnal voltam szünetekben, órákon pedig kivételesen figyeltem. Nem tettem be a fülest, hanem ténylegesen figyeltem, mint egy jó gyerek. Bong már a kapuban várta Juit, Subin pedig beugrott az édesanyja autójába, mert ma "csajos napot" tartanak. Néha úgy irigyeltem. Neki van egy ilyen napja, legalább egyszer egy évben. Nekem sosem volt és soha nem is lesz...

-Mehetünk? - lépett mellém Tae.

-Aha ja, persze. Hova is?

-Gyere! - foga meg a csuklóm,ami miatt az egész testemben, mintha megfagyott volna a vér is.

Beültünk a kocsiba és bekapcsolta a rádiót. Furcsáltam, hogy komolyzenei csatornán volt.

-Ennyire szereted a komoly zenét? - néztem rá.

-Imádok zongorázni,de a hegedűt is nagyon szeretem, bár azon sosem szerettem volna játszani. A zongora az a hangszer, ami megnyugtat. Ha játszom sosem érzem az idő múlását. Megszűnik a külvilág és csak két dologétezik:Én és a zongora. - felelte megválogatva a szavait.

Ezek után csendben hallgattuk a komolyabbnál komolyabb muzsikát, majd megérkeztünk a tengerpart másik felére, ahol éppen felálították a nyári vásárt. Volt körhinta, óriáskerék, kisebb játékstandok és még sok más.

-Gyere, imádni fogod! - mondta gyermek mosollyal az arcán a fiú.

Elhurcibált az elmúlt másflé órában mindenhova. Nem viccelek, mindent kipróbáltunk,de az igazat megvalva, soha nem volt még jobb délutánom. Nyertünk sok "játékpénzt" amiből a végén kajáltunk. Felültünk mindenre, és az egyik standnál ez a jószág nyert nekem egy fekete nyuszi plüsst.

Most éppen a parton sétálgattunk. Későn jöttünk a suliból, szóval megint elkapott minket a naplemente.

-Olyan, mintha az óceán és a nap búcsút mondana egymásnak. - mondtam ki amit gondolok.

-Van benne igazság,de mégsem. Hiszen a tenger hatalmas, egybefolyik az óceánnal, ami még annál is nagyobb. Szóval nem búcsúznak, csak máshol folytatják azt, amit elkezdenek. Boldogságot és szeretetet visznek oda, ahol csak együtt tudnak lenni.-mondta, majd rámnézett.

Közelebb lépett hozzám. Nagyon is közel. Egyik keze derekamra csúszott, míg a másikkal a karomat fogta. Én csak a nyuszit tudtam szorítani idegességemben,mert azt hittem menten elájulok.

-Mi is folytathatnánk ott, ahol abba hagytuk. - mondta, majd még közelebb hajolt ajkaimhoz. De én ellöktem őt.

-Taehyung, kérlek ne. Én nem tudom, hogy mi az a szerelem. Én képtelen vagyok valakivel úgy együtt lenni, hogy én azt mondjam ő az akivek én összekötöttem a szívemet. - mondtam könnyes szemekkel. Egyszerűen nem tudom mi van velem, de valami megájt parancsol nekem. A testem és az elmém is nagyon vágyik rá. De a szívem azt mondja, hogy egy ilyen tökéletességet nem sajátíthatok ki. Én nem vagyok egy nagyon művelt, tehetséges, se szorgalmas lány. Én csak visszatartanám őt mindenben.

-Jobb lesz, ha külön megyünk haza. Van pénzem fogok egy taxit. Holnap találkozunk a próbán, remélem addigra elfelejted azt, ami most történt... Örökre.