Igazságtalanság *Taehyung FF *

Hatodik

Mika pov

Mikor beléptem az ajtón kicsöngettek. Mivel csak holnap kellet mennem az első próbámra így gyorsan haza akartam menni, mielött megint elkapnak. Beléptem a terembe és már csak Taet láttam, ahogyan tartja táskámat a kezében és valószínűleg rám vár.

-Mehetünk? - tette fel aranyosan,mosolyogva a kérdést.

-Te mehetsz arra amerre akarsz és én is ezt fogom tenni. - mondtam flegmán, majd hátatfordultam és mentem volna ki, ha nem ragadja meg a kezemet a srác.

-Mi a baj? - kérdezte egyenesen a szemembe nézve.

-Az, hogy miattad én lehetek a Rómeóért síró csajszi. Köszi szépen, csak ennyi a bajom.-mondtam ingerűlten.

-Most komolyan ez a baj? Hát ha ez a büntetésed akkor fogadd el. Nem tudunk vele most mit csinálni, de mivel én okoztam, majd segítek valahogyan.-mondta, majd karomat szorongatva kivitt egészen az autójáig. Az egész folyosón és kint mindenki minket bámult,de látszólag őt ezt nem érdekelte.

-És most pedig hazaviszlek. - mondta, majd kinyitotta előttem az ajtót.

-És ha nem akarok hazamenni? - kérdeztem egy sunyi mosolyra húzva a számat.

-Akkor hova vihetem hölgyem? - kérdezte "szolga" hangnemben.

-A tengerparta mehetnének, de gondolom az uraságnak tanulnia kell.

-Miután elmentél megcsináltam minden házimat a maradék órán, kivéve a matekot ami amugy is öt perc alatt megvan. - vágott fel a jógyerek.

-Akkor van kedved elkisérni, vagy elvinni?

-Persze. Amugy is rég voltam már ott. Sétálgassunk, amig be nem sötétedik. - mondta, majd beszáltunk a kocsiba.

-Elengednek téged? - kérdeztem vicces hangnemben.

-Azért mert stréber vagyok,nem mondhatják meg, hogy mit csinálhatok a szabadidőmben. - vágott vissza, amitől meg is lepődtem.

-Oké főnök. Akkor menjünk és nézzünk szét a parton. - mondtam izgatottan.

Mikor odaértünk már fél hatot ütött az óra, ami azt jelentette, hogy még jó sok időnk van a parton. Először egy utcai árushoz mentünk, mert útközben beszéltük, hogy éhesek vagyunk. Vettünk is kaját,pontosabban takkocshit, amit Tae aranyosan kifizetett, majd leültünk egy padra, ami a tengerre nézett, de távol volt tőle. Nagy beszélgetések közepette fogyasztottuk el az ételt, majd mondtam, hogy akkor menjünk le. El is kezdtünk lefele menni. Amint elértük a homokos részt én levettem a cipőmet, majd Tae is ugyaz ezt tette. Szépen lassan éreztem, hogy mikor lépkedek lábaim egyre jobban süllyednek bele a homokba. Egyszer csak éppen arról beszéltünk, hogy neki nincsenek testvérei, de szeretne, majd ebben a szent pillanatban túlságosan is besüppedtem és elestem.... volna, ha a fiú nem kap el a derekamnál.

-Jól vagy? - kérdezte, de a derekamat még mindig nem engedte el.

-Aha, csak megint szerencsétlen vagyok... - mondtam zavaromban. Nagyon megbabonázott az érintése.

-Akkor menjünk tovább, de inkább megfogom a csuklódat, nehogy nekem itt előttem törd ki valamidet. - mondta, majd derekamat elengette, de bal kezemet megfogta. Le is értünk a tengerhez, majd mindketten belementünk bokáig a vízbe. Tae elengette a kezemet, majd egy hírtelen pillanatban elkezdett fröcskölni. Nem hagytam ám annyiban, visszafröcsköltem, majd elkezdtünk így fogócskázni. Sosem éreztem magamat ilyen jól a tengerparton. Nagyon más ez a fiú, valahogyan megbabonáz már a puszta jelenléte is. Este hét körül járhatott az idő, miközben leületünk és elkezdtük nézni a naplementét. Gyönyörű volt.

-Mi a helyzet a te családoddal? - kérdezte Tae rám se nézve.

-Nos van egy apám és egy csaja,de ezt tudod. Igy éldegélünk hárman. Nem valami szép a családi hátterem. - mondtam, majd eszembe jutottak a reggeli események. Annyira rosszul éreztem magam, hogy úgy gondoltam én most rágyújtok.Igen,szokott nálam lenni pár szál,ha úgy adódik,hogy megyünk valahová. Viszont egyedül sosem csináltam eddig, csak tásaságban, de végülis itt van ez a fiú. Az már társaság nem?

Lassan hátranyúltam táskámhoz, majd kivettem belőle a dohányt. Már éppen gyújtottam volna meg, amikor Taehyung kikapta a számból és a vízbe dobta.

-Hé!-szóltam rá.

-Nem kell az neked. Inkább beszéld ki magadból. Hidd el ha elmondod jobb lesz, nem kell ilyenekhez folyamodnod. Csak nyugodj meg és mond el mi bánt. Meghallgatlak, itt üllök ameddig csak kell. - mondta majd felém fordult törökülésben. Én is ugyan ezt tettem.Lehet igaza van,egy próbát megf megér a dolog. Felsóhajtottam, majd elkezdtem.

-Na akkor ha már itt vagy és nem engeded, hogy kiéljem a függőségemet, akkor most elmesélem..... - és bele is kezdtem.

Elmondtam neki, hogy mióta van itt Tiffany, hogy miért ilyen az apám, vagyis ugye anyámat is megemlítettem.

Kedvesen végighallgatott, majd atott pár tanácsot is.

Furcsa ez a srác. Most ismertem meg, de már kitárom neki a lekemet. Mi lesz ebből Istenem... Csak mond, hogy nem lesz belőle olyan, amiből én jövök ki rosszul...