Igazságtalanság *Taehyung FF *

Tizenkettedik

 Taehyung pov

Drágám nem vagy éves? - kérdezte anyám, mikor beléptem az ajtón.

Mika körülbelül fél órával ezelőtt szakított velem... Éhesnek kéne lennem? Habár nem is szakítottunk, mert nem voltunk együtt... de akkor is!

-Nem anya, köszi...! - válaszoltam picit ingerülten, amit egyből észrevett.

-Taebaba mi a baj? - kérdezte tőlem, miközben mellém lépett. Meg akarta simogatni a hajamat, de nem hagytam neki.

-Anya hagyd már ezt abba! Nem vagyok "baba". 17 éves vagyok, még két év és elköltözöm innen. Fogd fel, hogy nem vagyok már kicsi. - kiabáltam rá.

-Jólvan, Taehyung, nyugalom! Történt valami azzal a lánnyal? - kérdezte, amitől én meglepődtem...

Honnan tud ez Michaela-ról?

-Honnan tudod?

-Kisfiam... Bocsánat. Fiam, szerinted nem veszem észre, ha valaki a kocsidban alszik, vagy hogy mostanában később jársz haza? Nameg hogyha hazajössz, mindig a színdarabra gyakorolsz a zongorán és a végén sosem azt mondod, hogy Júlia, hanem valami M - betűs lány nevet...

-Michaela - szakítottam félbe.

-Na látod... - akadt el kegy kicsit-Mi történt ezzel a Michaela - val? - kérdezte, majd leültetett a kanapéra. Ő is ugyan így tett, csak ő velem szembe ülte le, a fotelben.

Töviről, hegyire elmeséltem neki, hogy mi történt velem ebben az elmúlt egy hónapban. Az első találkozásunkat, ami egy kocsiban szunyókálásig vezetett, az első beszélgetést, ölelést, próbákat... Mindent, ami nyomot hagyott bennem.Az első veszekedésünket órán,az első"randit",mindent elmeséltem neki,de tényleg mindent. Beleértve azt is, hogy nem mondtam el, hogy kinek vallottam szerelmet.

-Te totálisan idióta vagy kisfiam? - kiabált rám.

-Miért? - értetlenkedtem.

-Most komolyan... Látszik, hogy apád fia vagy, egyikőtök sem egy Nicholas Sparks... - persze anyu, kedvenc íródra nem hasonlítok már rossz vagyok. - Szerinted mire gondolhatott Mika, amikor azt mondtad, hogy MAJD elmondod neki? - kérdezte

-Mit tudom én..!? Nem vagyok gondolatolvasó

-De ilyenkor annak kéne lenned-nézett a szemembe. Marha nagy segítség anyu... nembaj, hamár itt ülök, akkor végig hallgatom. -Arra gondolthatott, hogy mást szeretsz és nem őt. El kéne mondanod neki...

-De utál engem...

-Nem utál, csak bizonytalan. Ne holnap mond el neki, de ne is holnap után. Próbálj meg olyan kapcsolatba kerűlni vele, mint ezelőtt. Hidd el, hogy beléd fog szeretni. Jó ember vagy, csupa szeretettel és kalanddal.

Ezek után nem beszéltünk többet.Jó volt végre beszélgetni vele egy kicsit.Amióta gimis vagyok sokkal kevesebbet beszélgetünk,de nemtudom miért.Persze,erre szokták azt mondani,hogy tinikor,ilyenkor nem lehet velünk beszélgetni.Pedig szerintem ilyenkor kellene a legtöbbet.Utoljára 3 éve beszélgettünk el ilyen komolyanamikor elkezdtek bántani a suliban.De anyám akkor nem tett semmit.Remélem most fog tudni segíteni... Megöltelt, majd elmentem fel az emeletre zuhanyozni, majd utána aludni akartam menni,de nem tudtam.Csak bámultam a plafont és gondoloztam. Nem hagyott nyugodni a mai esemény, ígyhát ráírtam Mikára.

-Szia, bocs hogy ilyen későn írok. Minden rendben van közöttünk?

-Persze... Bocsi a maiért. Én kaptam fel a vizet. Holnaptól kezdjünk mindent újra☺

-Okés... Jóéjt❤️

Úristen. Miért tettem oda szívecskét?? Megölöm magam...

-Neked is❤️

Mégsem vagyok annyira degenerált?

Miután megnyugodtam letettem a telefont és vére el tudtam aludni.Míg még fent volt az agyam cikáztak benne a gondolatok arról,hogy mi lenne,ha most a lány is itt feküdne mellettem...

Másnap a próbán

Mika pov

-Lucy és Mika, vagyis Montague-né és Júlia jelenet, a "Rómeó halott" - kiabált Mrs. Hyuna.

Nem volt már sok az előadásig, talán 10 nap. Taehyung-al azóta mindet megbeszéltünk, nincsen semmi baj, barátok vagyunk... ami miatt kicsit szomorú vagyok...de mondjuk én rontottam el.Ha akkor nem mondok neki ilyet,hanem inkább a nyakába ugrom,lehet akkor mostmár nem csak el kéne játszanunk a nagy szerelmet...de egy idő óta semmilyen hímegyedeben nem tudok bízni.

Volt egy srác,Jungnak hívták.Valamikor két éve rámírt,úgy,hogy azt se tudtam,hogy ki ő.Elkezdtünk beszélgetni,majd már hívásban is beszélgettünk,azután videóchat,tudjátok,ahogyan mindenki szokta.Egy este ismételten beszélgettünk és Jung úgy gondolta,hogy ő már többet akar látni belőlem...azaz azt,ami a ruhám alatt vn.Nos és igen...megtettem.Hogy miért?Apám már akkor sem foglalkozott velem túlzottan és én pedig vágytam a szeretetre.Mert most tök őszintén csajok,ki nem vágyik arra,hogy egy helyes srác azt mondja neki,hogy imádja és csak is őt akarja...én erre vágytam és Jungtól meg is kaptam...de úgy éreztem ,hogy nekem is adnom kell valamit cserébe.Ezért tettem azt,amit soha nem szabadott volna.Ezek után pár napig nem beszéltünk...majd le is tiltott,de a képeimet felrakta egy khmmm...pornó oldalra és azok ott is maradtak egy ideig...Szerencsémre van két igazán kedves barinőm,ráadásul Jiu apja rendőr,így megoldottuk a dolgokat és már semmim nincs kint sehol sem.

Ezért nem akartam akkor Tae nyakába ugrani...pedig tudom,hogy ő nem ilyen,de nem akarom elfogadni,hogy élnek még normális férfiak is.

Viszont ez a Lucy most még mindig irritál. Éppen hátul voltunk, a színfalak mögött(mondhatni a raktárban), mert jelmezes próbát tartottunk már. Éppen a fülbevalómat tettem be, miközben sétáltam ki, amikor megbotlottam egy lábban. Na vajon kiében...

-Vigyázz már Júlia... Még a végén előbb halsz meg, mint kellene. - mondta, majd elsétált.

Jaj de vicces vagy. Ezt az egy alapot olvastad, de ezt is csak a szöveg miatt... gratulálok.

Kezdtem feltápászkodni, amikor is valaki hátulról ráfogott a derekamra és felhúzott. Még mindig háttal áltam neki, bevallom féltem megfordúlni.

Egyre közelebb hajolt a hátamhoz, már szinte a melkasát éreztem a hátamon. Fülemhez hajolva eltűrt egy kósza tincset, ami az esésem miatt került oda.

-Nem fogom hagyni, hogy bántson többé-sugta a fülembe. Egyből felismertem a hangot. Taehyung volt az.

Miután ezt kimonta otthagyott és sebesen elindúlt. Gondolom Lucy irányába. Remélem nem lesz ebből semmi botrány...