Igazságtalanság *Taehyung FF *

Harmadik

Taehyung pov

Reggel korábban keltem, mint ahogy máskor szoktam. Nem akartam, hogy Mika megfaggyon kint, vagy esetleg megijedjen, mert nem emlékszik, hogy mi is történt este. Reméltem nem érti félre akkor sem, ha kiesett neki minden. Kívülről sem voltam az a vagánykodós kemény gyerek, de belül sem igazán. Szerettem volna barátnőt akinek megmutathatom férfias és romantikus oldalamat, de mivel nem volt ezért ezt megtartottam magamnak. Jólnevet gyerek voltam, nem szerettem verekedni, lopni meg semmi ilyesmit csinálni. Voltak persze barátaim, de ha elmegyünk inni akkor vagy nagyon keveset iszom vagy én vagyok a sofőr. Nem zavart igazándiból, mert akik melletem voltak azokra mindig számíthattam. Bong volt már évek óta a legjobb barátom,de társoságunkba beférkőzött még Dong-hae is. Álltalában így voltunk hárman, de ma lesz az első napom az új suliban és ugye tegnap megismertem pár osztály és évfolyamtársat. Igaz, Bong nem ide járt, de Dong igen, nameg Mika is. Ha jól tudom évfolyamtársak leszünk, szóval még láthatom elégszer.MIelött bárki elkezdene gondolkozni,hogy miért is jöttem el ilyenkor a sulimnból,még inkább az előtt elmondom.Voltak egy kis gondjaim az osztályársaimmal ezért úgy gondoltam,hogy továbbállok.Az meg már csak egy plusz jó pont volt,hogy Daeguból elköltöztünk Busanba.Egy hete sem vagyunk itt,de már a szívemhez nőtt ez a városka.A tengerpart,a nagy parkok,a kisutcák és az a boldogság minden ember arcán.Igen,nekem ide kellet jönnöm.

Míg ezeken agyaltam felvettem az új egyenruhámat és lesétáltam a konyhába, ahol már anya várt egy finom reggelivel. Ő az a személy, akivel mindent megoszthatok. Sosem nézett le semmi miatt, ennek ellentéte viszont apám volt. Nagyon sokszor leszolt a barátaim és a szokásaim miatt. Szerettem persze, csak nem mindig éreztem azt, hogy ő valóban szeret engem. Anyát jobban szerettem. Ő volt az aki már a kiskori nagy álmomat megvalósította. 10 éves koromban elhatároztam magam, hogy zongorázni szeretnék, amit azóta is folytatok. Igen, 7 éve zongorázom és ezt is anyának köszönhetem.Ja igen egy aprócska részlet.17 éves vagyok,de még csak másodikos.Ennek az oka az,hogy én a többiekkel ellentétben késöbb kezdtem a sulit,mielőtt bárki arra gondolna,hogy megbuktam.

Leültem az asztalhoz és megettem gyorsan a reggimet, nyomtam egy puszit anya arcára,mertigen én szoktam,majd megfogtam a táskám és a kocsikulcsot és kiléptem az ajtón.kisétáltam és kinyitottam az autót és Mika ahogy láttam felkelt, de nemigazán volt magánál. Beültem hát mellé a kocsiba, mert már így is késésben voltunk.

-Tae ugye? - kérdezte amint beültem az autóba.

-Igen, jól vagy Mika? - tettem fel a kérdést, mert kivűlről nem nézett ki valami jól.

-Apám meg fog őlni, ha megtudja, hogy egy fiú kocsijában aludtam el. Mindegy is, biztosan elvan Tiffany-val, remélem nem vette észre ezt az egészet. - magyarázott nekem a lány, miközben kényelmesen elhelyezkedett az ülésen.

-Majd megmagyarázunk mindent. - nyugtattam meg. - Mehetünk?

-Persze. Jajj, az egyenruhám. Baszki...

-Elmenjünk hozzátok? - kérdezte aggódalmas hangsúllyal.

-Lehet el kéne. Köszi. - mondta, majd beindítottam az autót.

A tenger nem volt messze tőlünk, de így is tudtuk már mind a ketten, hogy elkésünk. Sebaj, végre megtapasztalhatom milyen lógni a suliból.

Mika halál nyugodt volt. Hátradőlve kényelmesen énekelgetett és várta, hogy mikor érünk már oda.Én pedig mivel láttam,hogy kicsit felébredt rákérdeztem arra,amire kiváncsi voltam.

-Ki az a Tiffany?

-Ja csak apám élettársa.Számomra pedig maga az ördög...-mondta,majd elforult az ablakhoz,gondolom azért,mert már nem akart beszélgetni.

Pár perc múlva meg is érkeztünk.Kiszált az autóbol, majd beszaladt a házba. Vártam pár percet és ki is jött, de teljesen lefagytam. Amit láttam azt egyszerűen nem bírtam feldolgozni és reagálni sem tudtam rá....