Igazságtalanság *Taehyung FF *

Tizennyolcadik

Mika pov

Miről is szól egy nyár? Nos a tinifilmek szerint az ön feledett szórakozásról a barátokkal a tengeren egy nyaralóba,camping helyen,esetleg egy jó kis túrázás sem árt senkinek. Azok a jó kis bográcsos-iszogatós esték,amikor kibeszéljük a nagyobbnál nagyobb hülyeségeinket,de akár a legféltettebb titkainkat is. Amikor már nem számít semmi,akár táncolunk is kedvünkre,de nem bírunk sokat,az egész napos mászkálás miatt. Hát igen,ilyen nyareat képzeltünk el mi lányok,azonban arra nem számítottunk,hogy mind a párjainkkal fogunk menni ezen a nyáron a szokásos kis camping túránkra. Bizony Jin,Subin és én már amióta barátok vagyunk minden nyáron elmegyünk minimum 3 napra sátorozgatni. Most viszont velünk tart Bong,Dong és Tae is. Daegu-i camping helyre szoktunk járni,így most is oda tartottunk.Igaz,most kb kész csoda volt,hogy apám elengedett,úgy ,hogy fiúk is jönnek velünk. Aztán lehet,hogy akarta is,hogy eltünjek. Lehet így hangosabb lehet a kis...Tiffany. Na de mindegy is,nem akarok erre gondolni,amíg a barátaimmal vagyok.Július harmadik hete volt,tökéletes,mert ilyenkor vannak a legkevesebben. Éppen a vonaton ülve kártyázgattunk és beszéltük meg a fiúkkal a fontos dolgokat.

-Na fiúk-kezdett bele mondandójába Jin,amint megnyerte az újabb kört-nekünk van egy kis hagyományunk,amit minden évben meg kell tennünk.

-lehet most nem kéne-súgta halkan Subin.

Én és a fiúk csendben vártuk,hogy Jin elmondja a dolgokat,

-Szóval az első dolog,hogy ez mindig az utolsó estén történik,okés?

minden srác bólogatott.

-Ez egy ilyen kis...csajos hagyomány,de ti is beszállhattok. A lényeg,hogy egy papírra felírjuk,hogy abban az évben mi volt a legjobb a barátságunkban.Több vicces,szomorú,megható,boldog eseményeket ráírunk,majd egy piás üvegbe, amit természetesen azon az estén megiszunk,beletesszük a kis cetlit.

-Ez tök jó dolog-mosolygott Dong.

-Most jön csak az izgi része-mosolyogtam rá.

-Tehát-folytatta Jin-amint ez megvan az ottani kis folyóba bevisszük,hogy majd útjára tudjuk engedni,de ezt mind póló nélkül...-nevette el magát végül a lány.

Minden fiúnak szeme kitágul,azonban az a kaján mosoly sem maradhatott el.

-Ezért mondtam,hogy most kihagyhatnánk-mondta halkan Subin.

-Ne nem nem.Én még mindig jó ötletnek tartom-nézett rá a barátja,Dong.

-Gondoltuk,hogy nektek tetszeni fog-nevettem végül én is.

-Hát még szép-mondták egyszerre a fiúk.

Egy fél óra múlva le is szálltunk az állomásnál,azaz Daegu-nál. Ah igen, hiányzott már mindannyiunknak ez az illat. Nem volt messze az állomástól maga a hely,legalábbis mi lányok már megszoktuk az egy órás sétát oda. Igen a fiúkáink látszott,hogy nem ezek a kigyúrt állatok...

-Lányooook,mikor érünk már oda?-kérdezte Tae.

-Még egy utca-válaszoltam neki.

Nem hazudtam tényleg a következő utcába befordulva már láttuk a helyet. Nagyon sok emlék köt ide,egész kiskoromtól kezdve,amikor még csak a szüleinkkel jöhettünk le ide,vagy az első alkalom,amikor már egyedül,amikor elfelejtettünk pénzt hozni,ezért az itteni embereknek segítve kaptunk egy kisebb pénzt,amit este mindig elvertünk. Hát igen,szép emlékek,de valahogy úgy érzem,az összes közül ez lesz a legemlékezetesebb.

-Öcséim szedjétek magatokat össze, mert nemsokára indulunk a körútra. Állítsuk fel a sátrakat és indulás! - szinte parancsolta Subin.

Mindannyian hoztunk egy-egy sátrat, azaz páronként. Igen, most ami talán el árad azok a hajnali 4 órás pletyizések a sátorban, de végülis valahogy most nem bánom, mert ezt Tae-el is megtudom tenni. Felállítottuk a sátrakat... vagyis majdnem.

-Szíveeeeeeem-szólt nekem Tae-én ehez nagyon hülye vagyok.

-Add ide-szóltam neki.

Éppen azzal szenvedett, hogy beleszúrja a földbe a sátor szélét. Nemtudom ezen mi volt olyan nehéz, mert én odamentem és egyből meg is csináltam. Fel is álltam és amint meg fordultam két meleg karral találkoztam, amik átöleltek.

-Igazából csak egy ölelésre vágytam-nevette el magát a fiú.

-Szólhattál volna úgy is hogy "héj szivi szeretet hiányom van" - mondtam elméjítve a hangom.

-Nem is beszélek így!

-De!

-FIATALOK INDULÁS-kiabált Jin mindenkinek a kapu előtt állva Bonggal az oldalán.

-Megyünk! - kiabáltak mindannyian.

És elkezdődött az első napi kis kirándulásunk. Felfedezzük a sok éve ismert Daegut újdonsült tagjainkkal.