•Empátia~Vkook•/Befejezett

•8. rész•

Késő este Taehyung bezárta a bejárati ajtót és egy rossz érzéssel ment fel a szobájába. Megint félt valamitől, de nem tudta mitől vagy kitől.

Lefeküdt, befordult a fal felé és megpróbált elaludni. Mikor behunyta szemét, furcsa, ijesztő arcokat látott maga előtt megjelenni. Tudta, hogy csak a fantáziája játszik vele.

•••••••••••••••••••••••••••••••

Éjjel Taehyung kiment a fürdőbe és megállt a tükör előtt. Onnan egy gúnyos arc nézett vissza rá. A fiú először megijedt, de utána kezdte nézegetni a saját tükörképét. Egy idő után megszokta a gúnyos arckifejezést, de észrevette, hogy az arca véres. Taehyung elkezdett kínosan kacagni mikor látta, hogy milyen szörnyűséges valójában.

A kagylón egy pipacsot pillantott meg, amit arcához emelt és úgy mondta a saját szemébe, hogy ő egy gyilkos. A vér végigfolyt az arcán, ő maga meg kínosan és gúnyosan kacagott.

•••••••••••••••••••••••

Éjfél után járhatott az idő mikor Taehyung felriadt az álmából. Gyorsan vette a levegőt, reszketett és egyből felkapcsolta a lámpát.
Az ágyban ülve hallgatózott és riadtan nézett körbe. Fejében öngyilkos és félelmetes gondolatok keringtek. Tekintete egyből a pengére tévedt.

Felkelt az ágyból és szédelegve eljutott az asztalig. Leült az ágy szélére és bal csuklóján végighúzta a pengét. Szíve hevesen vert, feje lüktetett. Hangokat hallott a fejében, úgy érezte, hogy nincs egyedül. Szinte látta, hogy egy sötét lélek járkál a lakásban. Egy árnyék, aki rá vadászik és elszívja tőle a boldogságot.

Egy órával ezelőtt Jungkook ébredt fel, mert szomjasnak érezte magát. Kiment a konyhába, ahol töltött egy pohárba vizet. Ránézett a fali órára. "Éjfél van"- állapította meg magában.

Érezte, hogy izzad és fájni kezd a feje. "Menj, mert baj lesz!"- hallotta a belülről jövő hangokat. -"Baj lesz, baj lesz, szükség van rád".

-Elég legyen!- suttogta mérgesen és ijedten, közben visszament a szobájába.
"Remélem Tae jól van"- gondolta elalvás előtt. Egy ideig a fiú járt a fejében, de utána sikerült elaludnia.

•••••••••••••••••••••

Jungkook hajnalban ébredt fel. Nem álmodott rosszat, csak kipattantak a szemei és nem tudott visszaaludni. Eldöntötte, hogy elmegy Tae-hez.

Felöltözött és kilopózott a házból. Mikor a mezőn átért a kis patakhoz, a fán egy kötelet látott lógni. Kirázta a hideg, szaladni kezdett és betörte a faház ajtaját, ami nem volt bezárva.

Megtorpant, mert a padlón vérfoltok voltak, amik felfele vezettek. Jungkook egy ideig habozott, de utána felszaladt a lépcsőn.

A szobában nem talált senkit, ezért berontott a fürdőbe, ahol az egész kagyló tele volt vérrel.
A vérben egy pipacs hevert.

Jungkook felpillantott és mikor a tükörbe nézett, elállt a lélegzete. Mögötte Taehyung állt, véres arccal és egy gúnyos mosollyal a száján. Kezében kést fogott, amit Jungkook álla alá helyezett és megállt a háta mögött.

-Mosolyt csaltál az arcomra, látod? -nevetett gúnyosan.- Mondtam, hogy véres ez a pipacs. Nem akartalak megmérgezni az őrültségemmel, de úgyis én viselek minden következményt, ahogyan megígértem. Úgy döntöttem, hogy én fogok szenvedni- kacagott és Kookba akarta döfni a kést, mire....

-Jungkook, miért kiabálsz?? Mi történt?- jött be a fiú anyukája a szobába.
-Anya... -Jungkook felült az ágyban és próbált lenyugodni.- Csak rosszat álmodtam... Csak egy álom volt...- szünetet tartott.- De most el kell menjek egyik barátomhoz.
-Rendben, de nem akarsz előtte reggelizni?
-Nem, most sietek.

Jungkook egészen a faházig szaladt. A kötél nem volt a fán, ami megnyugtatta őt. Csak nyolc óra volt, de már sütött a nap.

Kook egyből felszaladt az emeletre, ahol berontott a szobába.
-Taehyung!!- kiáltotta és megölelte az ágyon ülő, könnyes szemű fiút.
-Követett... Nem hagyott békén... Nem tudtam tőle aludni... -rebegte Tae.
-Jól van, nyugalom. Shh, itt vagyok, majd én megvédelek...

Taehyung szorosan visszaölelte barátját és megpróbált lenyugodni. Kook a fiú hátát simogatta, amitől Tae többször megborzongott. Jobban Kookhoz préselődött és erősebben ölelte őt.

-Kipréseled belőlem a lelket, Tae- kacagott Kook.
Taehyung felnézett és egy nagyon halvány mosolyra húzta a száját. Volt abban megadás, gyengédség, öröm és nyugalom egyaránt.
-Te... mosolyogsz?- kérdezte boldogan Jungkook.
-Igen.. ,mert örvendek, hogy itt vagy velem...

A két fiú sokáig nézett egymás szemeibe, míg végül Taehyung lejjebb vezette tekintetét, Jungkook ajkaira.

Mosolya megszűnt, enyhe pír jelent meg az arcán és közelebb hajolt a fiúhoz, aki nem mozdult. Taehyung gyorsan Kook ajkaira helyezte az övéit, és egy kellemes bizsergéssel a hasában ízlelte meg őket.
Jungkook pár pillanatig csodálkozva nézett Tae-re, aki lehunyta szemeit. Végül Kook is behunyta zöldes szemeit és hagyta, hogy történjen, aminek történnie kell.

Taehyung óvatosan megharapta Jungkook ajkát, aki résnyire kinyitotta a száját, hogy Tae átrakhassa nyelvét.
Kook is ugyanezt tette, míg végül elmélyedtek a csókban. Taehyung bizsergése felerősödött, ezért közelebb húzta magához Kookot, egy résnyi helyet sem hagyva maguk között, és beletúrt fekete hajába.

Tae nem gondolt semmire, csak átadta magát az élvezetnek és tovább csókolta Jungkook puha, piros ajkait.
Végül levegőhiány miatt szétváltak.

-Miért sírsz?- lepődött meg Jungkook mikor Tae-ra nézett.
-Mert én szeretlek, te meg nem szeretsz...
-Tae... Én nem mondtam, hogy nem szeretlek...
-De neked ott van Liza... És te nem szereted a fiúkat... Te a lányokat szereted...
-Miből gondolod?
-Mert tudom, látom és érzem...-mondta keserűen Tae.
-Szerinted miért engedtem, hogy csókoljál meg?
-Mert sajnálsz és hagyod, hogy őrüljek meg.
-Nem... De te akartál megcsókolni... És amúgy... Te mondtad azt tegnap, hogy viseled a következményeket?
-Igen... Még akkor is, ha neked fáj jobban...

Jungkook elhallgatott.
-Ne sírj... Kérlek, mesélsz azokról a dolgokról, amiket mondtál Lizának?
-Az ördögi pipacsokról, meg az angyalokról?
-Az angyalokról először.
-Mit meséljek róluk? Hiszen tökéletesek és szépek. Az ördögök meg bűnösök és mindenki lenézi őket.
-Ezzel mit akarsz mondani? Miért pont angyal és ördög?
-Mert én vagyok az ördög.
-És én az angyal, vagy mi?
-Pontosan.
-Áh, már mindent értek... Értem, hogy mire céloztál a mérgezéssel, a pipacsokkal...

Csend lett.
-De mégis...- folytatta Kook.- Ez csak egy hasonlat. Méghozzá egy rossz hasonlat... Mondjuk az álmomban lehet, hogy így van....
-Milyen álom?
-Mikor egy késsel meg akartál ölni a fürdőben, körülöttünk meg vér volt, a kagylóban meg egy pipacs.
-Jungkook! Nálad folytatódott az én álmom??
-Tessék?

Taehyung elmesélte az álmát. Utána Jungkook is még egyszer az övét. A két álom folytatólagos volt.
-Taehyung... Én kezdek félni..
-Én már megszoktam mindent, így te is nyugodj meg. A sors ezt akarta, ezért ezt kell elviselnünk.
-Hát..., ez a sors...

Tae nyugtatásképp hozzábújt Kookhoz , aki átölelte őt.
-Látod, megint hagyod, hogy tegyek amit kívánok... Miért?
-Mert nincs szívem elutasítani, ellökni téged... Pedig lehet azt kéne tennem. Mert ezután csak rosszabb lesz...

Megint egy könny folyt végig Taehyung arcán. Ő maga egy keserűséget érzett meg lelkében, ami kezdte széttiporni őt.
"Vagyis Jungkook csak illemből és megértésből hagy engem cselekedni?- gondolta csalódottan Tae.- Igazából nem is akarná, hogy ez legyen... Én sem akartam... De annyira beleszerettem, hogy már inkább szétesnék, minthogy lemondjak róla. "

Sziasztok❤🌺!
(Nem tudom, ha ez egy pipacs emoji, de én annak fogom ezentúl használni 😅😂😍)

Remélem tetszett a rész; megint elég sok minden volt benne 😅.
Köszönöm a kommenteket, nagyon jól estek❤.

Köszönöm, hogy elolvastátok, szép napot mindenkinek❤🌺🌺🌺🌺🌺.