•Empátia~Vkook•/Befejezett

•5. rész•

~Taehyung leült az ágyára.
-Gyere, ülj le te is.
Jungkook leült Tae mellé az ágyra és elgondolkozott. Már késő délután volt és Kook unatkozott.
Fejét Tae ölébe helyezte és becsukta a szemét. Tudta, hogy a fiú kényelmetlenül érzi magát, de nem moccant. A kinti nagy meleg és a hosszú út a házig kifárasztották őt, ezért kis idő múlva elnyomta őt az álom...~

Taehyung csak ült, nézett ki az ablakon és el volt gondolkozva.
Utána rápillantott Kookra és ottragadt tekintete. Kook háton feküdt Tae ölében, ezért Taehyung jól megfigyelhette az arcát.

Felidézte a zöldes szemeket, amiket most nem láthatott. Taehyung olyan szépnek tartotta őket, mintha üvegből lettek volna. Sokszor semmit sem tudott belőlük kiolvasni, mert a napfényben alig látszottak Kook pupillái. De ennek ellenére szeretett elmélyedni, gyönyörködni bennük.

Taehyung sokáig nézte  Jungkook lecsukott szemeit, de
az ajkait sem hagyta figyelmen kívül. Szép pirosas színűk volt és puhának tűntek. Tae ott helyben hintett volna rájuk egy csókot, annyira elkábították őt.

Tae nem értette mik ezek a gondolatok, de nem állta meg anélkül, hogy ne simogassa meg Jungkook selymes, fekete haját.
Nagyon gyengéden siklott a keze a tincsek között. Vigyázott, hogy ne húzzon meg egy hajszálat sem. Nem akarta felébreszteni Kookot, aki annyira édesen aludt.

Tae nem értette mi van vele, de ez nem is érdekelte őt pillanatnyilag. Csak nézte, nézte Kook gyönyörű arcát, játszadozott tincseivel és nem gondolt semmi másra, csak a barátjára.

Egy adott pillanatban Jungkook széles mosolyra húzta a száját és kinyitotta a szemét. -De aranyos vagy- mondta Taehyungnak suttogva.
Tae rögtön elkapta a kezét és elfordította fejét, mert zavarba jött.

Jungkook felkelt és a fiúra nézett.
-Nagyon jól esett, Tae.
-Nem is aludtál..?- kérdezte a fiú nagyon halkan és még mindig elfordulva.
-Nem, csak pihentem és mindent éreztem.- Jungkook maga felé fordította Tae fejét az állától fogva.
-Hagyjál...- hebegte Taehyung és felkelt az ágyról, hogy lemehessen a konyhába.
-Hova mész?
-A konyhába.

Kook követte Tae-t a konyhába. A nyomukban Jack lépkedett, érezve a különös hangulatot.
Tudta, hogy Tae új érzésekkel küzd, mivel eddig nem érezte ezt a zavart hangulatot rajta. Jungkook is furcsának tűnt neki, mivel túl kellemes érzést sugárzott.

-Amúgy... ne segítsek takarítani?- tette fel a kérdést Jungkook mikor körbenézett a konyhában. 
-Hogy értve?
-Hát kipakolni a dolgokat a dobozokból, elrendezni mindent..
-Nem is tudom... Hagyd, majd megoldom én.
-Neem, segítek neked. Gyerünk. Mondd, mit hova kell tenni!- csapta össze a tenyerét Kook és megindult az egyik doboz felé.

A fiúk hamar kipakoltak mindent a dobozokból. Egy fénykép került Jungkook kezébe.
-Ez a családod?- kérdezte.
-Öhm.. igen... De azt add ide- nyúlt a fiú a képért.
-Bocsánat..
-Mit?
-Hogy felhoztam a témát...
-Semmi baj... -Taehyung megint elhallgatott. Kook sem tudta mit mondjon, ezért folytatta a pakolást.

Mikor mindennel végeztek, a fiúk körülnéztek. A ház teljesen tiszta volt, teljes renddel.
-Köszönöm a segítséget- hálálta meg Tae.
-Semmiség. Legalább most boldogok vagyunk, hogy ezzel is végeztünk.
"Boldogok?"-gondolta magában Taehyung.

-Már ilyen késő van? -lepődött meg Kook, mikor ránézett a konyhában lévő faliórára.
-Késő, bizony... Ha akarod, aludhatsz itt... -ajánlotta fel Tae, de rögtön meg is lepődött a mondatán.
-Én? -csodálkozott Jungkook. -Ha nem zavarlak, akkor szívesen.
-Hát.. nem zavarsz... Úgyis unatkoznék egyedül..

Taehyung keresett Jungkooknak egy pizsamát és egy rövidebb vacsora után a fiúk bebújtak az ágyba. Tae aludt kívül, Jungkook belül. Mindketten hátat fordítottak egymásnak és úgy aludtak el. Álmosak voltak a sok munka után. Jack párszor körbefordult, amíg egy kényelmes pozícióban leheveredett a szőnyegre.
...

Éjjel Taehyung a gyors szívverésére ébredt. Először nem értette mi történik, de utána kezdett visszaemlékezni arra, hogy Jungkook nála alszik. Meg akart fordulni, hogy lássa, tényleg ott van-e, de nem tudott, mert túl nehéznek érezte testét. Utána vette észre, hogy Jungkook átölelte őt álmában. Teljesen Tae-hez volt préselődve, karját meg átrakta Tae derekán.

A szoba körvonalai kirajzolódtak a sötétben, ezért Tae nyugtatásképpen az eget kezdte nézni, mivel pont rálátása volt. Csillagok, Hold, holdfény, ami besütött a szobába.

Tae úgy érezte, menten kiugrik a szíve a helyéről. Próbálta visszafolytva venni a levegőt, hogy nehogy felébressze Kookot, de nem tudott megnyugodni.
Nehéznek érezte Jungkook kezét, de tudta, hogy csak túlgondolja az egészet.
Az anyukáján kívül senki sem nyúlt hozzá, senki sem ölelte meg, ezért Tae számára furcsának tűnt minden közeli mozdulat.

Próbálta lenyugtatni magát, de nem járt sikerrel. A hasában egy furcsa görcsöt érzett, ami valamennyire kellemessé tette az esetet. Még mindig szaporán vette a levegőt, mikor megérezte, hogy Jungkook végigsimított testén. Tae megborzongott. Egy újabb görcs futott végig minden porcikáján.
-Jól vagy, TaeTae? -hallotta meg a fülénél a suttogást.
Taehyung a döbbenettől nem tudott válaszolni, csak hátára fordult és Jungkook tekintetével találta szemben magát.

-Tae..-..tae?- kérdezte vissza dadogva.
-Igen. Miért, nem tetszik ez a becenév?
-Becenév..? Nekem... b-becenév..?
-Taehyung, jól vagy?
-Jól..
-Nem vagy jól.
-Aludjunk.- Taehyung a fejére húzta a takarót és a hátán maradt. Jungkook elmosolyodott.
-Aludjunk. És bocsáss meg, csak éjjel mindig meg szoktam ölelni a párnámat, de most te voltál itt.
-Párnának használsz?- hangzott a takaró alól.
-Nem, dehogyis! -nevette el magát halkan Jungkook. -Többet nem ölellek akkor, ha zavar- hangzott egy komolyabb mondat.

Taehyung nem válaszolt, ezért Kook visszafeküdt, befordulva a fal felé. Tae még várt egy kicsit, aztán lerúgta magáról a takarót és Jungkook felé fordult, háttal a szobának. Sokáig nézte barátja hátát, míg el nem nyomta őt az álom.

A fiúk korán reggel ébredtek fel. Jungkook el kellett menjen, mert találkozója volt a barátnőjével. Taehyung csalódottnak tűnt, de illemből hazakísérte Kookot a mezőn át, aki csodálkozni kezdett:
-Milyen rövid út. És milyen közel lakunk egymáshoz!
-Igen..
-Ezentúl minden nap meg foglak látogatni.
-Miért?
-Hogy tudjam biztosra, hogy nincsen semmi bajod.
-Miért törődsz ennyire velem?
-Mert szeretek veled lenni. Olyan aranyos vagy és vicces.
-Aranyos és vicces?? Hiszen egyszer sem mosolyogtam, hogyan lehetnék én vicces?
-Vicces vagy, mikor csodálkozol vagy nem értesz valamit- kuncogott Kook.
Taehyung nem válaszolt, csak nézte a fiút.
-Nem baj, majd csalok én mosolyt az arcodra! -kacsintott Jungkook és elindult a kiskapuhoz. -Szia, majd jövök hozzád holnap.
-Sz..- szia... -köszönt el Tae is.

"Holnap? Mégis mi lett vele? Léteznek ennyire gondoskodó emberek is a világon?"- gondolta Tae hazafelé ballagva. Kicsit ki akart kapcsolódni és rendet teremteni a fejében, ezért úgy gondolta, hogy erre a legjobb megoldás a fürdés. Elment a tóhoz és hagyta, hogy a víz elnyelje testét és játsszon vele.

Jungkook Lizával töltötte el a napot és nagyon boldog volt.  Szerette a lányt és a vele töltött időt.
A jókedv ellenére este mégis úgy érezte, hogy muszáj elmenjen Tae-hez. Érezte a bajt, és le is döbbent, mikor belépett Tae szobájába...

Sziasztok!❤ Kicsit hamarabb írtam meg a szokásosnál ezt a részt, de legalább jó, hogy sikerült.
Remélem tetszett nektek. A következő nem tudom mikorra lesz meg. Köszönöm az eddigi voteokat és bátorító kommenteket❤.