Omega (Csillagok Városa-univerzum)

Epszilon

– Várjunk – mondta Violet. – Te komolyan... nem tudtad, hogy boszorkány vagy?

– Miért, az vagyok? – vonta fel a fél szemöldökét a csaj.

– Hát ember biztos nem vagy, és alakváltó sem – vonta meg a vállát Suessi.

A lány pár pillanatig hol Violetre nézett, hol Suessire.

– Ti teljesen megőrültetek – állapította meg. – Komolyan azt akarjátok bebeszélni nekem, hogy boszorkány vagyok, és egyben a megmentője egy komplett alakváltó-klánnak? Mi vagytok ti, valami szekta? Vagy elmeroggyant drogosok egy kupacon?

– Na jó, ebből elég – ült fel Gigi. – Láttad Suessit, nem? Vagy még egyszer akarod látni, mik is vagyunk igazából?

Végig sem mondta, már ki is bukkant a lapockái közül két, egyenként legalább hét láb hosszú hártyás szárny. A pólóját persze szétszaggatta, és az egyik nekem csapódott, olyan erővel, hogy leestem a pamlagról. Hegyes fülei fekete farkasfülekké torzultak, az ujjai végén karmok nőttek. Úgy festett, mint egy nagyra nőtt denevér.

– Nem láttál még eleget? – kérdezte csikorgó, inkább morgásra emlékeztető hangon. A lány remegve húzódott hátrébb.

– Oké, oké, hiszek nektek, csak... tüntesd el ezeket.

Gigi másodperceken belül engedett a kérésnek. Ő még gyorsan elő tudta kapni a szárnyakat, és minimális vérrel el is tudta őket tüntetni rövid időn belül. Suessi és én már nem tudtuk ezt megcsinálni jelentősebb vérveszteség és fájdalom nélkül.

– Ezek után már el kéne hinned, hogy boszorkány vagy – pillantott rá Violet könyörgőn.

– Soha életemben nem csináltam olyasmit, ami bizonyítaná, hogy az vagyok – vágta rá a lány.

– Már az varázslatnak számít, hogy képes voltál leütni Mázlit – dünnyögte Suessi. – Az ultrahangot is meghallja.

– Kit? – vonta fel a szemöldökét a csaj, majd találkozott a tekintetünk. – Ja, hogy téged! Nagyon fájt?

– Melyik? – kérdeztem vissza. Választ már nem kaptam.

– Kérlek – vette Violet könyörgőre a formát. – Te vagy az utolsó esélyünk. Suessinek, Felixnek és nekem már fogytán az időnk, és ha nem csinálunk gyorsan valamit, akkor a többieknek is rövid időn belül befellegzett. Három fiatal alakváltó Omega nélkül errefelé halálra van ítélve.

A lány összeszorított szájjal bólintott. Úgy érezhette magát, mint Wendy az elveszett fiúk között, ahogy végignézett rajtunk. Szerintem mindannyiunk elővette a legaranyosabb és legkönyörgőbb arcát – persze Gigit kivéve, aki soha nem alacsonyodik le idáig.

– Tehát ha elmegyek, ti meghaltok?

– Nagyjából – ingattam a fejem. Inkább nem ismételtem meg, hogy nekem tökmindegy. Vagyis nem mindegy. Nem akarom, hogy Gigiék szenvedjenek a halálom után. Nekik még van lehetőségük egy jobb életre, mint amilyen nekem jutott.

Összeharapta az ajkát.

– Ne tegyétek ezt velem, könyörgöm. Engem otthon várnak.

– Ha mégis kiderülne, hogy nem vagy boszorkány, hazaengedünk – mondta Violet. – Esküszünk.

– És... ha mégis az vagyok?

Violet széttárta a karját.

– Hát... mégsem tarthatunk itt erőszakkal. Ha el akarsz menni, megértjük. Csak a csapat nevében is arra kérlek, hogy tegyünk egy próbát.