Aranyköpések itthon

21. Lötty

Én: *nagyban ülök a konyhában, kockulok*
Anya: *bejön a szharh hangulatjavító löttyömmel a kezében* *leteszi az asztalra* Ezt idd meg!
Én: ...ez mi? (Pontosan tudtam, hogy mi...)
Anya: Ne törődj vele, csak idd meg!
Én: *tudatosul bennem, hogy ha így mondja, biztos szharh ízű*
Anya: *kimegy*
Én: *gyorsan lehúzom a löttyött*
Anya: *visszajön*
Én: *undorodva beleköpök a pohárba*
Anya: Mi az..?
Én: Hát nem is tudom. Olyan jó íze van.

Azt hittem, hogyha visszaköpök egy kicsit, nem fog annyira érződni a számban az íze...
Gyerekek, ennek a szharhnak olyan íze van, mint a Béres csepp, alvadt vér és tea keverékének... ༎ຶ‿༎ຶ brühü