Utolsó percek (Befejezett)

1.

Eijirou... Az édesanyja sajnálatos módon elhalálozott. - mondta a 4 éves kisfiúnak az orvos. - Mi? Nem. Anyu nem halhat meg. Nincs semmi baja. - kezdett el pityeregni a fekete hajú csöppség. - Gyere Eijirou. Menjünk haza. - kezdte el húzni a kisfiút édesapja. - Várjon uram... Önök tudták hogy a hölgynek agyrákja volt? - nézett rájuk az öregedő férfi. - Igen. - ennyi volt a válasz az édesapától. - Sajnos a fia is hajlamos lehet rá.. És a vérvételek kimutatták hogy Eijirou, ha betölti a tizen hatodik életévét utána nem sok esélye lesz tovább élni. - mondta az orvos.

Ez volt az a nap, mikor apám elhagyott engem. Az egyik ismerőse befogadott.. De az se tartott túl sokáig. Ki akarna egy gyereket akire bármikor rájöhet egy roham vagy meghalhat?
Amíg 10 éves nem lettem, barátkoztam egy két emberrel. Bele értve Bakugou Katsukit is. Egy szőke tüsis hajú eléggé lobbanékony természetű kisfiút. Legjobb barátok lettünk. Ő volt az egyetlen akit közel engedtem magamhoz. De a betegségemről ő sem tudott.
Dehát minden jónak egyszer vége szakad.. Ők elköltöztek én meg egyedül éltem tovább a szerencsétlen kis életemet.

Az óta már betöltöttem a tizen hatot. Most jelentkeztem a U. A. hősképzőbe. Mondjuk... Lehet hogy feleslegesen.

Korom fekete hajamat átfestettem vörösre és felzseléztem. Így nem látszok annyira szerencsétlennek.

Rengetegszer átgondoltam az iskola témát. Ha már barátokat nem akarok, minek iskolába mennem? Ha végem lesz akkor ott is csak sajnálnak majd...
Majd lesz ahogy lesz.

A felvételire külön mentem be hogy ne nagyon fussak össze jövendő beli osztálytársakkal. Mindenem majdnem full pontos lett. A gyakorlaton tökéletesen megfeleltem.
Még aznap megkaptam az egyenruhát.

Hétfőn egy óriási gombóccal a gyomromban indultam el pici kis albérletemből az iskola felé. Rengeteg diák nyüzsgött az udvaron és még több az épületben.
A kezembe nyomtak egy papírt, amin az osztályom  állt. 1 a.
Meg is találtam a termet. Vettem egy óriási levegőt majd benyitottam. Egy csomó velem egy korú fiúval és lánnyal találtam szemben magamat. - ROHADT DEKU! NINCS IS KÉPESSÉGED TE SELEJT! MIÉRT IDE EVETT TÉGED A PENÉSZ TE IDIÓTA? - hallottam meg egy ideges hangot. A sarokban ott kuporgott egy zöld hajú fiú aki a fejét fogta. Felette álkt egy szőke hajkoronával megáldott fiú. Miért ennyireismerősek azok a szana szét álló szőke fürtök?
Ekkor a fiú felém nézett. Az enyémekhez ilyesztően hasonló vörös szemei izzottak a dühtől. Csinos arcát az idegesség kissé eltorzította, de még így is felismertem. - Bakugou?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok. Remélem tetszeni fog nektek ez az új sztori.