Complicated

ötödik

Délután van, és otthon semmi kaja. Elmentem egy kisboltba, hogy vegyek ezt-azt. A bolt sorai között járkáltam azon gondolkozva, hogy mit kéne venni.
Ahogy az egyik sorból fordultam volna a másikba, megpillantottam egy férfit.
Dejó. Mostmár képzelődök is. Az nem lehet Sebastian! Ő nem lehet itt! Szóltam magamra, majd egy száznyolcvan fokos fordulat után elmentem a fagyasztott részleghez. Megkívántam a pizzát...
Otthon a kanapén ülve szembe jutott a tízenötödik születésnapom.

1999. július 28.
Csak egy átlagos szülinapnak indult. Csak a családom, és Sebastianék. Nem is tudom. Talán nem annyira akartam most találkozni Sebastiannal. Túlságosan felkavarta az érzéseimet, és nem tudom, hogy a szüleink előtt tudnám-e leplezni a dolgokat. Az elmúlt tizenegy napban folyton együtt voltunk. Vagy a faháznál voltunk, vagy egymásnál, vagy csak valamerre, ha épp nem csókolóztunk.
- Isten éltessen! - jöttek be a szobámba anyáék. Mosollyal fogadtam őket, majd együtt mentünk reggelizni. - Sebastianék majd vacsorára jönnek át. - törte meg a csendet anya. Bólintottam egyet, majd kortyoltam egyet a narancslevemből. Hát, elég kínos lesz az a vacsora. Gondoltam magamban.

Sajnos elérkezett a pillanat, mikor a csengő hallatán felpattantam a kanapéról.
- Megjöttek! - kiabált anya vidáman, és sietett ajtót nyitni. - Fáradjatok csak beljebb. - invitálta be anya őket.
- Boldog szülinapot az ünnepeltnek. - puszilta meg az arcomat Sebastian anyukája, és férje. Aztán Sebastian is odajött hozzám. Kitárta karjait, én közelebb mentem hozzá, és karomat nyaka köré tekertem. Sebastian derekamra tette kezeit.
- Hiányoztál. - morogta a nyakamba, én csak elmosolyodtam. Megpuszilta az arcom, aztán elengedett. Anyáék már a konyhában voltak, így mi is odasétáltunk.
Leültünk egymás mellé, és vártuk, hogy anya feltálalja a vacsorát.
Miután megvacsoráztunk, apa eltűnt egy percre, és egy tortával a kezében tért vissza. Mindnyájan énekeltek nekem, én meg csak kínosan mosolyogtam.

Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
- Kicsim. Nem akarsz valamit előadni nekünk? - kérdezte anya.
- Háát. Nem is tudom. Mit akartok hallani? - kérdeztem vissza.
- Mondjuk azt, amit a szobádban szoktál játszani. - ajánlotta anya, de azt én nem akarom. Főként Sebastian miatt nem.
- Na, hallani akarom. - mosolyodott el Sebastian. Muszáj volt felmennem a gitáromért, és eljátszani nekik.
- De, ez még nincs kész, és nem is olyan jó, úgyhogy.. - kezdtem kimagyarázni magam alóla, de félbeszakított anya.
- Na, kezdjed! - mondta anya.
Sóhajtottam egyet, és elkezdtem.
- He was a boy 
She was a girl
Can i make it any more obvious!?
He was a punk 
She did ballet
What more i can say!?
He wanted her
She'd never tell
Secretly she wanted him as well
But all of her friends
Stuck up their nose
They had a problem with his baggy clothes. - Sebastianra néztem, és úgy folytattam. - He was a skater boy
She said see you later boy
He wasn't good enough for her
She had a pretty face
But her head was up in space
She needed to come back down to earth. - ránéztem apáékre - Hát, ennyi van meg. - raktam a le a gitárt és ültem vissza a kanapéra.
- Nagyon ügyes vagy. - tapsoltak meg.
- Na, és ezt kiről írtad? - kérdezte anya amiért én csak egy szemforgatást adtam. - Ismerem? - jött egy újabb kérdés. Sebastian rám nézett. Ő az egyetlen, aki tudja, hogy kiről írtam.
- Igen. - válaszoltam, majd Sebastianra néztem. Ő az egyetlen, aki tudja, hogy róla írtam.

Sebastiannal felmentünk a szobámba, és befeküdtünk az ágyamba.
- Secretly she wanted him as well.. Ez igaz? - szólalt meg, amire én csak bólintottam. A zsebébe nyúlt és elővett valamit, amit a markában szorongatott. - Még oda se adtam neked az ajándékod. - mosolygott.
A kezembe nyomott egy nyakláncot. Az egyik oldalára egy mini oroszlán volt gravírozva, a másikra pedig egy A és egy S betű.
- Ez csodálatos. - nézegettem a nyakláncot. - Becsatolod? - kértem meg Sebastiant, és egyből ugrott is.
- És van még valami. - ült velem
szembe. - Na várjál, mert nagyon izgulok. - nevette el magát - Szóval nagyon örülnék, ha a barátod lehetnék. Mármint nem csak egy átlagos barát. Mindegy.. Öhm. Avril, lennél a barátnőm? - nézett mélyen szemeimbe. Most tényleg arra kért, hogy a barátnője legyek? Hatalmas mosoly kúszott ajkaimra, és megcsókoltam Sebastiant.
- Igen. - suttogtam fülébe.