Complicated

hetedik

Isteneem! Olyan naív vagyok! Járt a fejemben, mikor Sebastian mellett ébredtem. Miért csókoltam vissza? Utálom magam. Utálom magam, amiért nem tudom kordában tartani magam Sebastian mellett. Épp úgy, mint tizenkilenc éve.

Odafordultam hozzá, hogy megnézzem alszik-e még, de mikor találkoztam azokkal a kék csodákkal, összeszorítottam szemeimet, mintha még aludnék.
- Tudom hogy fent vagy. - szólalt meg reggeli hangján.
- Figyelj, Sebastian. - nyitottam ki szemeim. Ő nézett rám szomorú szemeivel, így elfordítottam fejemet, hogy ne lássam kiskutyus
tekintetét. - A tegnapi. Öhm. - nem tudtam hogy folytassam. Nem akartam kiejteni számok azt a szót.
- A csók. - mosolygott Sebastian.
- Jaa, a csók. - mosolyogtam kínosan - Sebastian, az egy hatalmas nagy hiba volt, úgyhogy azt tekintsük meg nem történtnek. - ültem fel az ágyon, és indultam meg az ajtó felé.
- Nem. Én nem fogom annak tekinteni, Avril. - jött utánam. - Akkor minek csókoltál vissza? - förmedt rám.
Nem válaszoltam, talán én sem tudom miért csókoltam vissza. Teljes szívemből gyűlölöm. Ősszetörte a szívem, és nem fogja annyival jóvá tenni, hogy újra felbukkan az életemben.
Csak kiléptem az ajtón, és lementem a konyhába.

Anya már a reggelivel várt minket.
- Na, beszélgettetek? - kacsintott rám, egy mosoly kíséretében.
- Nem. - válaszoltam mérgesen és helyet foglaltam. - Sajnálom anya, de én nem tudok eltekinteni a sok kín mellett. Te is tudod, hogy mennyit szenvedtem. Anya! Pszichológushoz akartál küldeni, anya! Csak ő tehet róla, és tudod mit? Nekem elég volt egyszer átélnem azt a sok kínt és szenvedést. Nem kérek belőle mégegyszer. - anya igazábol nem is rámnézett. Mikor hátrafordultam, és rájöttem, hogy ezt Sebastian végighallgatta az ajtófélfából, vörös lett az egész fejem. Na, dejó.
A reggeli alatt meg sem szólaltunk.

Aztán mikor elindultam vissza a szobámba, követett engem.
Akárhova léptem, folyton a nyomomban volt.
- Sebastian, csak.. csak menj el, jó? Szerintem nem hiányzunk egymás életébe. - majd a szekrényemhez sétáltam.
- Te tényleg teljesen darabokra estél miután elmentem.. - lehajtott fejjel gondolkozott el. - Avril, én úgy sajnálom. Meg tudnál valaha bocsátani? - hangja kicsit rekedtesre váltott. Az eszem már rég megbocsátott, de a szívem nem.
- Nem tud csak úgy helyre jönni minden. Nem tehetek úgy, mintha meg sem történt volna az a sok dolog köztünk. - csordult le egy könnycsepp az arcomon.
- Hidd el, Avril. Azon leszek az életem hátralévgő részében, hogy mindent jóvá tegyek. - törölte le az arcomat. Sebastian mögém nézett. - Ezek még mindig megvannak? - sétált a közös képeinkkel díszített falhoz. Mosolyogva vette kezébe, a régi fényképezőgépemet. - Hadd tegyem jóvá, Avril! - fordult felém - Ugye megengeded, hogy jóvá tegyem? - fogta meg az egyik kezem.
- Ha, sikerül. - rántottam egyet válamon, majd elnéztem.
- De csak úgy tudom megpróbálni, hogyha engeded is. Ha esélyt sem adsz, akkor nem fog menni. - mondta, mire mosolyra húztam ajkaimat - Kérlek, Avril - könyörgött, miközben még közelebb jött hozzám.
- Jól van. - emeltem fel kezeimet.
Sebastian a kezében lévő fényképezőt felénk fordította és egy képet készített.
Megrázogatta a már kész képet, majd a telefonját elővévve, lefényképezte. Ezután a többi kép mellé ragasztotta.
- Haza vihetlek? - kérdezte miután felvette farmerjét.
- Deszkával vagyok. - majd én is elkezdtem öltözködni.
- Azt mondtad, hogy engeded, hogy jóvá tegyem. Akkor hadd vigyelek haza. - jött teljesen közel hozzám. Kezem mellizmára tévedte, de amint észbe kaptam, el is vettem onnan. Ő jót mosolygott zavaromon.
- Jó - fordultam gyorsan el.

A deszkámmal az ölemben ültem a fekete Jaguárban, Sebastian mellett. Miután megadtam neki a pontos címemet, el is indultunk a házam felé.
- Holnap este van valami dolgod? - parkolt le a ház előtt Sebastian.
- Hát nincs, de beszervezhetek valamit. - flegmultam vele.
- Avril, légyszíves! - tette kezét combomra. Mindketten odakaptuk tekintetünk, mire gyorsan levette onnan tenyerét. - Gyere el velem vacsorázni! Hadd bizonyítsam be, hogy jó velem lenni.
- Jó. - ez volt az utolsó szavam hozzá, majd kiszálltam a járműből.