Taehyung az ágyban feküdt, de nem bírt elaludni. Aggódott Jiminért,és kíváncsi is volt, sikerült e találniuk valamit. Amikor Jimin megérkezett, kipattant az ágyból, és a nyakába ugrott.
-Nagyon, nagyon aggódtam! Jól vagy? Találtatok valamit? -hadarta. Jimin megsimogatta a haját.
-Nyugi, jól vagyunk. Megtaláltuk a pulcsit. -mondta.
-Micsoda meglepetés - fintorgott Tae.
-Az... Képzeld, láttunk két palit, elég titokzatosak voltak, azt hiszem, üzleteltek valamin, az egyik egy bőröndöt adott a másiknak, nem tudom mi volt benne, gyanítom, hogy pénz,vagy fegyver. Utána elmentek. Namjoon felvette az egész beszélgetést, mert nem igazán tudtunk közel menni hozzájuk... Holnap meghallgatjuk. -hadarta el egy szuszra, miközben vetkőzni kezdett. Taehyung aggódva figyelte.
-Hogy néztek ki? -kérdezte.
- Nemtom, sötét volt. Mindketten fekete pulcsiban voltak, felhúzott kapucnival. Az egyik nagyon alacsony volt, kb 165 centi, a másik 180 körül lehetett. Miért?- kérdezte Jimin. Tae vállat vont.
-Csak kérdeztem. Nem lesz baj - mosolyodott el.
-Oké-Jimin visszamosolygott rá, és elindult fürdeni. Amikor visszament a szobába, Taehyung még mindig ébren volt.
-Mi baj? -Jimin megállt, és az ajtókeretnek döntötte a fejét- Látom,hogy valami nincs rendben. Nekem elmondhatod- Tae bólintott
- Tudom, bízom benned. Csak gondolkodtam. Hogy az a két pasi mit kereshetett itt a suliban. Talán Chanyeolék emberei. - sóhajtott. Jimin bemászott mellé az ágyba, és Taehyunghoz bújt.
-Nem lesz baj, oké? Neked nem eshet bajod amíg rajtam múlik.
- Nem is magam miatt aggódom. Hanem a családom miatt.
-Ne aggódj. Nem lesz baj, oké?
-Hát...- Taehyung nem tudta befejezni a mondatot, mert Jimin bemászott az ölébe, és megcsókolta.
-Ne aggódj.- mondta, és hozzábújt Taehyunghoz. Addig simogatta a haját, amíg el nem aludt. Jimin megpróbált óvatosan kibújni felTaehyung karja alól, de erre csak még szorosabban ölelte őt magához. Jimin elmosolyodott, és lejjebb csúszott, így konkrétan rajta feküdt, de Taehyung nem engedte el őt, így nem tudott mit tenni. Kis idő múlva Jimint is elnyomta az álom.
*
Reggel szinte egyszerre ébredtek. Az ablakon beszűrődő napfény elárasztotta az egész szobát. Jimin legördült Taehyungről, aki kinyújtóztatta zsibbadt végtagjait.
-Bocsi, hogy rajtad aludtam- nevetett Jimin- nem engedtél el - megsimogatta Tae arcát, aki félénken felnézett.
-Nem baj. Jó volt így aludni- suttogta, majd egy puszit nyomott Jimin szájára, aki közelebb húzta őt magához, és elterültek az ágyon. Jimin ráült Taehyung csípőjére.
-Muszáj ma felkelni? -Tae ásított egyet- Nem akarok suliba menni! Itt akarok maradni veled!- Jimin csak mosolgott a nyűgös Taen,és a füléhez hajolt.
- Majd este lehetsz velem. Megkapod amit szeretnél- Jimin leszállt Taehyungről, és beharapta a száját. Legszívesebben helyben leteperte volna, de nem lehet, tanítás van, már így is egy csomót lógtak.
Taehyung is felkelt az ágyból, és Jimin mögé állt.
-Tudok én kemény is lenni, majd meglátod- suttogta a fülébe.
-Ó, tényleg?- Jimin kihívóan nézett Taehyungre.
- Ne félj, este megtudod- Jimin megborzongott - Ne haragudj ha fájni fog a segged utána.- mondta, és bement a fürdőbe. Jimin lesokkolva nézett utána, és nem bírta levakarni az elégedett vigyort az arcáról. Ketten léptek ki a szoba ajtaján, és az osztályterem felé vették az irányt.
-Baszki-sziszegte Taehyung, és egy oszlop mögé húzta Jimint, aki vetett egy pillantást a folyosóra, és halkan elnevette magát. A folyosón nem más, mint -dobpergés- Felix riszálta a csinos kis fenekét, szemeivel egyfolytában Taet keresve. A becsöngőig szemlélődött, aztán fintorgott egyet , és bement a terembe, Jiminék pedig követték. Tae levágódott a padba, Jimin pedig mellé ült. Felix tüntetően keresztbe tette a karját, és felhúzott orral ült az óra végéig, aztán felpattant, és kisietett a teremből.
-Hát ezzel meg mi van? Megjött neki vagy mi?- röhögött össze Jisung és Jinho a sértődött Felix mögött. Jimin alig bírta legyőzni magában a késztetést, hogy kiálljon az ablakba, és elordítsa magát, hogy ,, én nyertem, ribik, Taehyung már az enyém hahahaha!!!!", de végül úgy döntött, nem szeretne a pszichológusnál kikötni. Széles vigyorral az arcán felnyalábolta a tancuccait, és Taehyunggel az oldalán kisétáltak a teremből. A kis csapatjuk már ott várta őket az aulában, kiegészülve a mankókra támaszkodó Jungkookkal. Jimin azonnal odasietett hozzá, és szorosan megölelte.
-Annyira örülök, hogy jobban vagy! Nagyon fáj még?- kérdzete Jimin, és eltolta magát a fiútól, hogy alaposabban szemügyre vehesse a sérüléseit. JK bizonytalanul állt a lábán, de mosolyogva megrázta a fejét Jimin kérdésére.
-Már annyira nem fáj. Jinnek meg a büdös kenőcseinek hála- mosolygott Jinre, aki kacsintott egyet. Ekkor azonban Felix lépett oda hozzájuk, és elrángatta onnan Taet, aki segélykérő pillantásokat vetett a csapatra, de Jimin csak széttárta a kezét, ebben a helyzetben nincs menekvés. Taehyung fájdalmas grimasszal fordult vissza a rajta csimpaszkodó Felixhez, beletörődve a sorsába. A többiek is összeszedelődzködtek, és elindultak órára. Jimin azonban észrevette Sehunt,aki épp a kijárat felé igyekezett. Fehér pulcsi volt rajta, neonzöld mintákkal.
Sziasztoook! Remélem tetszett, fogalmam sincs mikor fog kikerülni a kövi rész, de igyekszem hamar hozni! Pusziii💜
-Mina
