Ahogy kicsöngettek, a diákok mind kiözönlöttek a folyosóra. Taehyung, háta mögött Jiminnel, végighaladtak az épületen, és megálltak az udvaron.
-Jimin!- Hoseok szaladt feléjük.- Hol a francban voltatok? És... Miért jársz ilyen furcsán? - Hobi gyanakvóan méregette őket. - Dugtatok. Na, szép, én meg itt rohadtam nyelvtanon...-mondta szemrehányóan. Tae lopva Jiminre kacsintott, mire az elpirult, és lehajtotta a fejét. Eközben megérkezett Yoongi is, aki rögtön észrevette Jiminen, hogy történt valami.
-Veled meg mi van?- ráncolta a szemöldökét.
-Semmi. Megyünk Jinhez?- terelte el a témát ügyesen. Yoongi kérdőn Taehyungre nézett, Hoseok pedig bólintott. Így beszélték meg, hogy Tae is csatlakozhat hozzájuk.
- Siessünk, gyorsan!- suttogta Taehyung. Mind kérdőn néztek rá. -ott jön Felix- magyarázta. Hobi felnevetett, és ellindultak Jin lakása felé.
-Dehát még csak negyed három.- mondta Yoongi.
- Nembaj, menjünk. Inkább legyünk ott előbb, mint később. - Hoseok vezetésével átvágtak az előtéren, a lakosztályok felé, és bekopogtak Jin ajtaján. Senki sem válaszolt, így Jimin lenyomta a kilincset.
-Megjöttünk! - kiáltott Hoseok. A hálószobából folytott káromkodás, és kapkodás hallatszott.
-Pi...pillanat! - kiabált Jin az ajtó mögül. Yoongi fintorgott egyet, és levágódott a kanapéra. Jin enyhén szólva zilált állapotban, kócos hajjal jött ki a szobából, nyomában a félmeztelen Namjoonnal.
- Vegyél már fel valamit!- pirult Jin.
-Miért, így nem tetszem neked? - vigyorgott Joon. Jin a tenyerébe temette az arcát. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel, teljesen szét volt esve. Még sosem látták őt ilyen összeszedetlen állapotban, hiszen általában mindig ő volt az, aki rendbe szedte, és felügyelte a csapatot. A kanapén ülők röhögve figyelték a jelenetet,
- Nam, megvan a kamera? - kérdezte Yoongi. Namjoon és Jin izgatottan összenéztek.
-Igen! És nem fogjátok elhinni, mit találtunk! - Namjoon a gépéhez sietett, ahova kivetítette a fényképezőgép tartalmát. Sok természetfotó volt rajta.
-Nincs itt semmi- ráncolta a szemöldökét Tae.
-Igen, mi is ezt hittük. De nézzétek!- Namjoon kinagyított egy képet.
- Teljesen el van mosódva- nézte a képet Hobi- mit kéne látni?
- Itt. - Jin a kép bal szélére mutatott. - Joonie, élesítsd ki! - a többiek összevigyorogtak a ,,Joonie" becenév hallatán, de nem szóltak semmit, inkább tovább bámulták a képernyőt. Namjoon kiélesítette a képet, mire Jiminék szeme elkerekedett . Valakinek a jobb keze belelógott a képbe. A kart fehér pulcsiujj takarta, valami zöld mintával.
-Ez lehet, hogy JK keze, nem? - kérdezte Yoongi.
-Nem, biztos hogy nem. Már beszéltem vele, fekete pólóban volt aznap este. Nincs is ilyen pulcsija. Nem ő van a képen.
-Ezt akkor fotózhatta véletlenül, amikor leesett. Kész mázli, ez már egy nyom, amin elindulhatunk. - gondolkodott Jimin. A többiek bólogattak.
-Akkor most mi legyen a következő lépés?- kérdezte Hoseok. Jimin elgondolkozott.
- Először is meg kell tudnunk, hogy kié a pulcsi. Az elaő számú gyanúsított Chanyeol és a bandája.
-És hogy fogjuk ezt kideríteni? -Hobi elhúzta a száját.
-Egyszerűen. Betörünk, és megnézzük, benne van e a pulcsi Chanyeol szekrényében. Két ember elég, az egyik én leszek...
- A másik én. - Namjoon felállt. -Ma este belopódzunk Chanyeolhoz, és megnézzük. Most mehettek. Jimin, te maradj.
-Megyek JKhez, jön valaki?- kérdezte Yoongi.
-Nem, Yoongs, legyetek csak kettesben- vigyorgott Jin.
-Titeket se kell ám félteni- morgott Yoongi, és Namjoon felé intett. Jin fintorgott egyet, Yoongi pedig kiment. A többiek is szedelődzködni kezdtek, és ki-ki elindult a maga dolgára.
*
A két alak fürgén vágott keresztül a kihalt udvaron. Senki nem volt a folyosón, az ügyeletesek most épp máshol járőröztek. A magasabbik felkapaszkodott az ablakpárkányra, és kimászott az épület külső falára. Körülnézett, és intett a társának, majd elkezdtek felfelé araszolni. A negyedik emeleti ablakoknál megálltak, és oldalazva ellopakodtak a harmadik ablakig. Szerencsére résnyire nyitva volt, így könnyen felmérték a terepet. Senki nem volt a szobában, gyorsan bemásztak, becsukták az ablakot, és eltorlaszolták az ajtót, nehogy rájuk nyissanak. Behúzták a sötétítőfüggönyt, és a zseblámpa fényénél elkezdték átkutatni a szobát. Először a szennyesládát, majd a szekrényt, mindkettő tele volt márkás ruhákkal.
- Nézd csak! - suttogta Jimin, és felmutatott egy fehér pulóvert, aminek az oldalán neonzöld minták sorakoztak. Namjoon elővette a zsebéből a kinagyított és kinyomtatott fotót.
-Szerintem ez lesz az.- hasonlította össze a képet és a pulcsit. Jimin bólintott, és levette a hátáról a hátizsákot, amibe beletömködték a pulcsit. Elhúzták a széket a kilincs alól, és kimásztak az ablakon, gondosan ügyelve arra, hogy ne hagyjanak feltűnő nyomot maguk után. Épp az udvaron haladtak át, amikor Jimin hangokat hallott. Felemelte a kezét, mire mindketten a falhoz lapultak. Namjoon kést húzott elő a zsebéből. Az oszlopok árnyékában két férfi állt, a holdfény megvilágította vékony alakjukat. Arcukat sötét kapucni takarta, az alacsonyabb kezében egy apró bőrönd volt. Folytott hangon beszélgettek, így nem hallották, mit mondanak. Namjoon bekapcsolta a hangrögzítőt a telefonján, és közelebb lopózott. Jimin visszafolytott lélegzettel figyelt, izmai megfeszültek, bármikor készen állt kereket oldani, ha úgy adódna. Kis idő múlva a két férfi kezet fogott. Az alacsony átadta a bőröndöt a másiknak, és elindultak a kijárat felé. Namjoon intett Jiminnek, és visszaindultak a koli felé.
-Na, hallottál valamit?- kérdezte Jimin. -láttad kik voltak?
-Nem, túl távol voltak. De minden egyes szót felvettem. Holnap meghallgatjuk, oké? Késő van, mostmár menj! - Jimin elköszönt, és elsietett a szobájuk felé.
Sziasztoook! Remélem teteszett ez a rész, csütörtökön érkezik a köviiii! Puszi💜
-Mina
