- Taehyung! Taehyung! Ébredj! Taehyung!- kiáltott kétségbeesetten, és letérdelt a saját vérében fekvő fiúhoz. A kezén és az arcán keresztben vágások, nem túl mélyek, de hosszúak. Kék haja csomókban lógott, és a fejbőre is felrepedt. Jimin nagy nehezen elrángatta a fiút a szobájukig véres csíkot húzva maguk után. Ledobta a félholt fiút az ágyra, és előszedte a gyógyszeres dobozt, amiben géz és fertőtlenítő is volt. Felhívta Jint, és elmondta neki a történteket. A tejfölszőke fiú 5 percen belül rekordsebességgel érkezett a szobához, és félretolta a sokkos állapotban lévő Jimint. Szakszerűen összevarta Tae-t, lemosta róla a vért, és bekötötte a sebeit. Jimin betakargatta, egész éjjel mellette ült, és vigyázott rá. Teljesen össze volt zavarodva. ,,Miért akarná bántani Tae-t bárki is? Hisz még csak két napja van itt! Vajon mit titkol? Mi az, ami miatt majdnem megölték? Rögtön a második nap? Jajj, Tae, mibe keveredtél?"
Jimin arra ébredt, hogy valaki beszél. Kinyitotta a szemét, és eszébe jutott, hogy mi történt tegnap este.
- Hyung...- Tae hangja volt. Jimin rögtön kapcsolt, és az ágy széléhez sietett. Megfogta Tae kezét.
- Shhhhhh..Pihenned kell! - szorította meg a kezét.
- Köszönöm, Park Jimin- Tae erőtlenül elmosolyodott, majd lehunyta a szemét, és elaludt. ,, Hyung... Honnan veszi, hogy idősebb vagyok nála? Lehet hogy Tae is megnézte, hogy mikor születtem? Biztosan, hiszen ő jelölt be engem! Tehát rákeresett a nevemre. Lehet, hogy van fenn rólam valami gàz kép!? Uramisten, lehet hogy azt hiszi, totál flúgos vagyok? Mondjuk, épp magammal beszélek..."
Elővette a telefonját, hogy csak azért is megnézze, a közösségi oldalon nincs e fenn róla valami nagyon szar kép. Ránézett az ágyban fekvő fiúra. Még így, összeverve is gyönyörű volt, bár elég rossz állapotbanugv volt. ,, Szegény ks drágám..."- gondolta szomorúan. Az egész vasárnapot a betegágy mellett töltötte, néha bejöttek a barátai Tae után érdeklődni, de egyedül Hoseok hyung volt az, aki két órán keresztül ott volt velük, még akkor is, ha nagyon nehezére esett egy helyben, és főleg csendben maradnia. Két óra után jelentkeztek nála az ,, elvonási tünetek" , azaz hogy nem hiperaktívkodhatott kedvére, elég nehezen viselte azt is, hogy Jimin már akkor csúnyán nézett rá, ha hangosabban vette a levegőt, így inkább kiment tombolni a többiekhez. Estefelé Jin benézett, kicserélte a kötéseket és adott neki egy tégely krémet, hogy kenegesse be vele a zúzódásokat. Jimin eleget tett a kérésnek, és óvatosan bekente a fiú kék- lila foltjait. A fehér bőrén eléggé feltűnőek voltak a véraláfutások, de Jimin így is szépnek találta. Odanyúlt, és megsimogatta az arcát. Tae megmozdult, így gyorsan elkapta a kezét, nehogy felébressze vele.
Este 11 felé Jimint is elnyomta az álom. Már két napja aludt a kanapén, nem mert befeküdni az összevert Taehyung mellé, nehogy valahogy kárt tegyen- még ennél is jobban-benne.
Az óra csengése ébresztette fel. Hajnali hét. ,,De jó, iskola... Ez azt jelenti, hogy itt kell hagynom Taehyungot felügyelet nélkül. De nem baj, nem hagyhatom ki rögtön az első napom! "- Gondolta, ès elindult zuhanyozni, majd felrángatta magára az egyenruhát, és némi habozás után egy puszit nyomott Tae fejére.
- Sietek vissza!- suttogta, és kilépett az ajtón, így nem láthatta, hogy Tae elmosolyodik álmában.
•
- Ne tömd már folyton a pofádat!- szólt rá Jin Jungkookra, aki, délelőtt fél 9 lévén, a második reggelijét fogyasztotta a folyosón. - Mi van veled? Mostanság állandóan csak eszel!- nevetett Jin.
- Nem is!- ráncolta össze a szemöldökét JK, miközben a fél pogácsa kipotyogott a szájából. Jin fintorogva arrébb húzódott, a többiek pedig csak nevettek.
- Lehet, hogy terhes! Azért eszik annyit..- szólt közbe Yoongi, aki a jobb napjain még poénkodott is néha. Erre persze még nagyobb röhögés tört ki. Az egész folyosó tőlük zengett.
- És vajon ki az apa? Csak nem Monie? - kontrázott Hoseok, és Namjoonra kacsintott. ,,Jó nekik, hogy ilyen jó kedvük van"- gondolta Jimin, aki csendesen üldögélt a társaságban. Na, nem azért, mert kilógott volna közülük, csak ma nem volt túl poénkodós kedvében. Csak vissza szeretett volna menni Taehyunghoz ápolni őt és vigyázni rá. A napot végigszenvedte, nem is tudott figyelni az órákon. ,, Ez nem az én hibám! Ha azok a pöcsfejek nem szedik szét Tae-t, most mellettem ülhetne az órán, és nem unnám halálra magam." Jimin idegesen rágta a ceruzája végét, és várta a megváltó csengőt, hogy visszamehessen a koliba. Jimin az első csengőszó hallatán kiviharzott a teremből. Éppen az udvaron haladt át, mikor... mikor meglátta Felixet. Aki épp doktorbácsisat játszott, vagy legalábbis nagy figyelmet szentelt Hyunjin torkának. Bár így kívülről lehet, hogy már a srác hangszálainál járt, annyira belemászott az arcába. ,,Csóri fiú, mindjárt megfullad"- gondolta Jimin ahogy elhaladt mellettük. Kicsit megnyugodott, így legalább már nem kell attól tartania, hogy Felix lenyúlja előle Taehyungot. Mikor bement a szobába Tae már nem aludt. Felült az ágyban, és a telefonját nyomkodta. Amikor meglátta Chimet, elmosolyodott.
- Jobban vagy?- kérdezte Jimin a fiút.
- Igen,hála neked!- nézett Jimin szemébe.
- Hát... én.. igazából Jin is segített - hebegte.
- Nem baj, én mégis úgy érzem, a te érdemed, hogy nem haltam meg ott.
- Figyelj... Nem akarok kérdezősködni...de miért vertek össze ennyire azok a fiúk?- Taehyung szomorúan nézett bele szomorúan szobatársa sötétbarna szemeibe. Élénkpink tincsei szanaszét álltak, és látszott rajta, hogy nem sokat aludt a hétvége folyamán.
- Hosszú sztori...- sóhajtott Taehyung.
-Van időm!- vágta rá egyből Jimin, és közelebb ült az ágyhoz. Tae belekezdett, és fél órán keresztül csak beszélt. Elmondta, hogy az apja ügyvéd volt Daeguban. Elvesztette az egyik pert, emiatt egy férfi , történetesen Park Chanyeol apja, börtönbe került, igaz, jogosan. Miután bevitték a férfit a börtönbe, Taehyung apjára rálőtt valaki. A vádat ugyan ejtették Chanyeol ellen, de mindenki tudta, hogy ő volt a tettes. Tae apja túlélte a támadást, de egyértelmű volt, hogy el kell hagyniuk Daegu-t. Így jött a képbe Szöul, és a nyár végén ide is költöztek. Aztán szombaton Taehyung a szobájába akart visszamenni, de útközben összefutott Chanyeol-el, és a bandájával, és az lett a vége, hogy késsel rátámadtak, miután menekülni próbált.
Jimin iszonyatosan dühös volt Chanyeolre.
,,Hiszen nem Tae és nem is a családjának a hibája, hogy az apja egy kibaszott bűnöző! Rohadékok!"mérgelődött Chim magában. Taehyung szomorúan ücsörgött az ágyon. Jimin felkelt, és óvatosan átölelte Tae-t, vigyázva a sérüléseire. Mondani akart neki valamit, valami biztatót, de tudta, hogy Tae sosem lesz biztonságban, még a saját ágyában sem.
-Majd én vigyázok rád- jelentette ki Jimin. -Megölöm azt a szemetet, ha csak egy ujjal is hozzádér.
- Köszönöm, hyung!-suttogta Tae.
-Nincs mit! De most már aludj, pihenned kell!-utasította Jimin, és betakargatta őt a paplannal.
-Hyung!Tudom,hogy a kanapén aludtál,de miért nem alszol az ágyban? Nekem kéne ott aludni, nem neked,hisz ez a te ágyad! -Jimin vadul megrázta a fejét.
- Amíg én vagyok a szobatársad, biztos, hogy nem fogsz a kanapén aludni! Főleg nem ilyen állapotban! Egyébként azért nem alszom melletted, mert nem akarlak leütni téged álmodban...-fordult felé Jimin.
-Aludj itt, nem fogsz harmadszorra is ott nyomorogni! Lécci!-kérlelte .Jimin elnevette magát.
-Jó,jó! Alszom melletted,csak elmegyek zuhanyozni, mindjárt jövök!-mondta,azzal felkapta a pizsamáját, és bement a fürdőszobába. Vizes hajjal jött ki, és bemászott az ágyba. Taehyung már mélyen aludt. Jimin megsimogatta a fejét.
-Jó éjt! Suttogta, és lehunyta a szemét.
Sziasztok! Íme az új rész, sorry hogy ennyit késtem, igyekszem a kövit szerdán hozni💜
-Mina
