Tizenhetedik fejezet

36 3 0
                                    




Fizettek a taxisofőrnek, aztán megálltak a peronon a többiekre várva. A hétvégéhez képest nem voltak sokan, egykét anyuka a gyerekeikkel, meg néhány néni, akik bevásárolni voltak a városban, nagy szatyrokkal megpakolva. Jiminék valamivel távolabb álltak tőlük, nem mintha bármelyikük is veszélyesnek tűnt volna.

-Jól vagy? - nézett Taehyung a holtsápadt Jiminre.

-Aham... aggódok. De jól vagyok - mosolygott rá biztatóan. - minden rendben lesz...- ezt talán saját magának mondta inkább, mint a teljesen nyugodtnak tűnő Taenak.

Nemsokára egy szürke Opel fékezett le előttük. Yoongi és JK kiszálltak a kocsiból, mindketten fekete Adidas melegítőben. JK fekete sporttáskát tartott a kezében, és elég veszélyesnek néztek ki ahhoz, hogy komolyan vegyék őket.

-Mi a francot hoz abban a táskában? - húzta össze a szemét Tae.

-Nemtom, biztos ruhákat. - Aha, Jimin, majdnem. Sugáék odaértek hozzájuk, és Jimin kezébe nyomták a táskát.

-Mi van ebben? - emelte meg Jimin - Tégla?

- Majdnem. Apám fegyverkészlete, hat doboz töltény, meg nesze, itt egy kisebb pisztoly, ezt tartsd magadnál. - közölte olyan hangnemben, mintha csak azt mesélte volna, mit reggelizett. Tae és Jimin összenéztek.

-Yoongi, ennyi fegyverrel a teljes dél-koreai hadsereget fel tudnánk fegyverezni.

- Nem tudhatjuk, mennyien vannak. Lehet, hogy csak négyen, meg lehet hogy negyvenen. Chanyeol- ből kiindulva én inkább a negyvenre tippelnék. - érvelt Suga.

-Okés, visszük. RMék mikor érnek ide?

-Most. - mondta Yoongs, és a távolba mutatott, ahol már látni lehetett a vonat két fényszóróját.

-Ezek ők lesznek.- mondta. - Kook, megvetted a vonatjegyeket?

-Aha, még Szöulban. - mondta.

- Nem mi megyünk vonattal?- kérdezte Jimin.

-Dehogyis, ki tudja mennyit kéne akkor sétálnotok. Mi vonattal megyünk, Monie meg majd vezeti az autót.

-Ebbe bele se gondoltam... hát okés.. - sóhajtott fáradtan Jimin.  Mind a négyen figyelték, ahogy a vonat beggördül a vágányra, és mind Hoseokot és Namjoont keresték a tekintetükkel.

- Ott vannak! - mondta JK, és integetni kezdett. Joonék odaléptek hozzájuk, váltottak egy pár szót Yoongival, aztán beszálltak a kocsiba.

- Sok sikert.. hozzátok vissza Jint. És magatokat is. - mondta Tae, megcsókolta Jimint, és a többiek után indult. Jimin pedig beült az anyósülésre, és elindultak.

-Na, merre megyünk? - hajolt előre Hobi kettejük közé. - hasonló fekete szerkó volt rajta és Namjoonon is, mint JK- éken.

-Tegu. Elvileg oda vitték Jint...

-Oké.. Remélem, valóban ott van, és nem csak egy csapda, amibe mi most nyugodt lélekkel belesétálni készülünk...- mondta Jimin aggódva. - Nem szeretnék még több meglepetést. Lassan elegem van a hirtelen kalandokból.

-Elhiheted, nekem  is. - Namjoon nem tűnt feszültnek, de azért látszott rajta, hogy nincs a legjobb kedvében. Az út csöndben telt, nem igazán volt mondanivalójuk egymásnak. Elmerültek a gondolataikban, és mire feleszméltek, már a belvárosban kanyarogtak, és a megadott címhez tartozó házat keresték. Nem kellet sokáig bolyonganiuk, így megálltak a modern építésű ház előtt, amelyen jól látható helyeken kamerák voltak rögzítve. Kovácsoltvas kapu kerítette körbe a telket, amelyhez igényesen elrendezett kertecske is tartozott. Nem úgy nézett ki, mint egy olyan ember háza aki szabadidejében embereket rabol el és gyilkol meg, mégis volt valami baljós abban, ahogy a ház föléjük tornyosult.

-Bemenjünk vagy mi legyen?.. - kérdezte Hoseok a szája szélét rágcsálva.

-Induljunk. - mondta Namjoon, és kiszállt a kocsiból. A többiek követték, és mindhárman megálltak a kapu előtt, ami meglepő módon nyitva volt.

-Ez fura.. ha én maffiafőnök lennék aki embereket kínoz, nem hagynám nyitva a kiskaput hogy bárki bejöhessen... - mondta Jimin gyanakodva.

-Igaz... van egy olyan érzésem, hogy egy csapdába sétálunk bele épp, de nincs más választásunk. Összenéztek, és egyszerre léptek be a kapun. Mindeközben a ház egy földszinti szobájában kecskeszakállas férfi épp a kamerafelvételeket nézte egy üveg jóféle vodka társaságában, és magában jót szórakozott a három megszeppent fiún, akik kis hezitálás után elindultak a ház felé.

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn lett rész, és most is csak ilyen rövidke, majdnem fél éve hanyagolom ezt te jó ég.... egyszerűen nincs inspirációm:(( remélem mindenki jól van, és ahogy Győrfi Pál elvtárs mondaná, maradjatok otthon!😂
Puszi -Mina💜

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Mar 28 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

HoldudvarWhere stories live. Discover now