- Az isten bassza meg! - káromkodott finoman Taehyung. Dühének oka pedig nem más volt, mint hogy tíz perce volt felöltözni, összepakolni, belőni a haját, és reggelizni- Jiminnel együtt. A tengerparthoz induló busz három óránként járt, ők pedig túl elfoglaltak (khm) és fáradtak voltak este, így az ébresztőt sikeresen elfelejtették beállítani. A kis szobában óriási káosz uralkodott, Tae félmeztelenül, fél pár zoknival a lábán, hajfixálóval a kezében állt a tükör előtt, és levegővétel nélkül káromkodott, és a tincseit rendezgette. Eközben Jimin leszaladt az ebédlőbe néhány szendvicsért, hogy a buszon egyék meg reggeli gyanánt. Kapkodva bepakolták a holmijaikat egy-egy hátizsákba, és kirohantak a buszmegállóhoz, ami szerencsére az utcában volt. Néhány bevásárolni induló nénikén kívül nem volt senki a buszon, így kényelmesen elhelyezkedtek az üléseken, és nekifogtak enni. A nénik jó szokásuk szerint megbotránkozva bámulták őket a buszon való evés, a színes haj, meg a jókedvük miatt, de a fiúk rájuk se hederítettek. Jó fél óra utazás után beértek a központba, ahonnan pár perc sétára volt a part. Az egész napot ott töltötték, bár fürödni már nem lehetett a hideg miatt Sétálgattak, beszélgettek, és elmentek ebédelni egy mekibe, ahol szokatlan módon nem voltak sokan. Szombat este lévén a városka nagy része a szórakozóhelyeken volt, így Jiminék is úgy döntöttek, hogy elmennek egyet bulizni, ha már itt vannak. A hétórási buszon ülve Jiminnek eszébe jutott, hogy valahogy vissza is kéne jutniuk a városba, feltéve, ha nem fognak három órán keresztül készülődni.
- Van itt amúgy taxi? - fordult Taehyunghoz.
-Mittudomén, biztos van- vont vállat Tae - Miért?
-Mert még vissza is kell jutnunk valahogy. Csak nem fogunk ennyi ideig öltözködni. - mondta.
- Jaj, tényleg. Szerintem tutira van. Mindenhol van. Ha nincs, az se baj, megfürdünk, meg ilyenek. Úgyis tökre korán van még, nem kell sietnünk. - nyugtatta meg Tae a párját. Jimin az út hátralevő felében az ablakon bámult kifele, és a villanyoszlopokat számolta. Taehyungon és az egész ügyön gondolkozott. Ahogy ránézett itt a buszon, kócos hajjal, mosolygós fejjel, ahogy azt mutogatta neki, mennyi sok pénzt szerzett a SubwaySurf-ben és hogy nem kapták el egyszer sem, Jimin boldog volt. Egyszerűen elég volt ránéznie a kipirult arcára, ahogy éppen nem a családja miatt aggódik, nem Chanyeolon és a bandáján, nem Jungkook balesetén, és nem az éttermi mosdóban történteken agyal, nem kell felnőttként viselkednie alig 17 évesen, hiszen van még ideje. Joga lenne egy boldog életre, arra, hogy sikeres legyen, és boldog. Hiszen már milyen korán meg kellett élnie ezeket a dolgokat. Hogy a családja állandó veszélynek van kitéve. Halálos veszélynek, vele együtt. Jimin ezt szerette benne, hogy olyan önzetlen volt, és nem a saját érdekeit helyezte előtérbe. Hogy ölni tudott volna a szeretteiért. Hogy mindig a családja és a barátai voltak neki az elsők, az ő biztonságuk, és boldogságuk. Az az igazság, hogy Tae más volt, mint a többi ember. Egy gyerek, akinek felnőttnek és tudatosnak kell mutatnia magát az emberek előtt. Jimin nem tudhatta, mik történhettek vele gyerekkorában, szinte alig tudott az életéről valamit, mert Tae nem szívesen mesélt neki erről. Ő pedig nem is kérdezte, bármennyire is kíváncsi volt arra, hogy milyenek a szülei, a családja, hol nyaralt gyerekkorában, mi volt a kedvenc játéka, a kedvenc fagyija... de tudta, hogy valami nem stimmelt, nem vele, hanem inkább az életével. Nem ismerte, és mégis... hol is tartanak most? Tulajdonképpem, Jimin beleszeretett, ez volt az igazság. Nemrég ismerte, belül mégis érezte, hogy ölni tudna érte, és azért, hogy megvédje őt. Taehyung olyan fiú volt, akit csak szeretni lehetett. Okos volt, édes, odaadó, és minden apró tökéletlensége olyan tökéletes volt, mint egy igazi angyalnak. A mosolya mindennél többet ért Jiminnek, és nem azért mert olyan szép volt. Hanem mert értékes, szinte sosem mosolygott, hiszen annyit aggódott minden miatt nap mint nap, hogy talán időnként elfelejtette, hogyan kell mosolyogni. Hogy kell élni az életét, hogyan legyen boldog, ha ennyi minden történik vele. Talán ez csak egy iskolai bandaháborúnak indult. Talán ez is csak egy kis balhé lett volna. Aha, lehet. De az, hogy egy kibaszott fegyverrel támadtak rá egy kibaszott étterem kibaszott mosdójában, az már nem csak egy kis balhé. Hanem komoly dolog. Amikor Taehyung idejött, egyikük sem gondolta volna, mi lesz ebből. Szöul megváltozott, felfedte a sötét arcát. Egy bérgyilkosoktól, dílerektől, bűnözőktől, erőszaktevőktől és csalóktól hemzsegő pokolba csöppentek, ahol senki sem megbízható, de mindenki benne van valami mocsok üzletben.Ez már nem az a Szöul, ahol Jimin felnőtt. Itt már gyerekeket rabolnak el, és adnak el szexrabszolgának, a sikátorokban minden éjszakán meghal valaki, tökmindegy a szervkereskedőknek, hogy kit rabolnak el. Berángatnak a sikátorba, megerőszakolnak, és kivágják a szíved. Mert minden a pénzről szól. Hülye az, aki azt mondja, a pénz nem boldogít. Tök hülye. Esetleg az, hogy ,,nem csak a pénz boldogít", így már jobban megállná a helyét, nem? Pénzen nem lehet boldogságot venni...Pfff, már hogyisne lehetne. Ha van elég pénzed, bármit megtehetsz. Bűnözhetsz illegálisan a kormány és a rendőrség orra előtt. Mert van elég pénzed arra, hogy megvedd őket. Kurvákat is vehetsz. Drogot.Cigit.Családot.Drága ruhákat, ékszereket,kurvákat, kocsikat, fegyvert. Csúnya vagy esetleg? Pff, na ne szórakozz. Plasztikai műtét, simán kifizeted. Ha van pénzed, kibaszottul mindent megkaphatsz. Egy- két dolgot leszámítva. Szerelmet, igaz barátokat, életet. Mert aki gazdag, több ellensége van, mint barátja. Mint a penész a falak sarkában, örökké a kastélyodban élhetnél, a vásárolt személyzeteddel, és éjjel-nappal őriztethetnéd a picsádat, mert különben kurvára kinyírnának téged álmodban a hülye pénzed miatt. Otthon ülhetnél a szaros vagyonodon, mert félnél, hogy kirabolnak. Nem is baj, ha nem vagy egy milliárdos pöcsfej. Akkor talán nem ülhetnél egy olcsó kisvárosi buszon egy színes hajú fiúval, akit nem ismersz, és mégis érzed, hogy összetartoztok.Mert belepirulsz a tegnap este emlékeibe, ahogy a hold besütött az ablakon, félhomályban feléd hajol, és megcsókol. Az ajka édes és puha mint a méz, és akárhányszor hozzád ér, beleremeg a gyomrod, mert érzed a szerelmét,érzed, hogy kíván téged, testestül-lelkestül, mélyen a szemedbe néz, és olyan mély érzelmeket látsz bennük, hogy elakad a lélegzeted. Hogy uralkodni akar feletted, birtokolni a tested, a lelked, mindened, mintha azon múlna az élete, hogy megkaphat-e vagy nem. Mert érzed, hogy ez nem csak a szexről szól, hanem sokkal mélyebb,ezt egy ember nem tudja felfogni, mert hatalmasabb az embernél, ha hiszel istenben, akkor nála is. Ez maga a sors, érzed, hogy passzoltok, hogy egymásnak lettetek teremtve, és ez nem csak holmi két hónapig tartó kapcsolat, hanem a lelki társad látod benne, azt az embert, akivel le akarod élni az életed. És Jimin, ott, a buszon, a szendvicses aufóliák között fetrengő, vigyorgó, kócos Taehyungot nézve jött rá erre. Nem egy randin, nem is az ágyban. Hanem egy teljesen egyszerű, hétköznapi szituációban voltak, egy buszon, ami nem a legromantikusabb helyszín. Ő mégis ott jött rá, hogy szüksége van Tae-ra, és nincs élete nélküle. Egyszerűen nem tudta elképzelni magát nélküle. Mosolyogva nézte, ahogy a rózsaszín tincsei a szemébe hullanak, és boldognak érezte magát. Eközben meg is érkeztek a szállásukhoz, így Jimin visszatért a jelenbe, és lekászálódtak a buszról.
^^
Sziasztook! Igen, tudom, kicsit elvontabbra sikeredett ez a rész, de most ilyen kedvem volt. Imádtam megírni ezt a részt, bár tudom hogy kicsit eltért a témától, de azért kíváncsi lennék, mit szóltok hozzá, legyen e még ilyen elmélkedős rész, vagy inkább hagyjam. Remélem, azért tetszett! Pusziii!💜
-Mina
