Black and Yellow Together with Red - GÖTZEUS [hu] ✔️

[1]

Sziasztok! Újabb történet fordításába kezdtem, most a kedvenc párosomról szól a sztori. Azért is döntöttem emellett, mert magyar nyelven nagyon kevés Götzeus sztori van, így mindenképp szerettem volna egy picit gyarapítani ezen a számon, de mivel az írással még nem merek próbálkozni, maradt a fordítás. Az író szerette volna, hogy az első részben is említsem meg a nevét, így bemutatnám @MissSoccer7-t, aki eme csodálatos művet írta! Remélem nektek is tetszeni fog:)

Puszi

MARCO

Miért nem mondta el? Nem jöttem rá eddig, hogy rosszat tettem. Megfordultam az ágyban, és a fallal néztem farkasszemet. De akkor is el kellett volna mondania! A legjobb barátja vagyok. Azt hittem csak egy pár dolog miatt ilyen nyomulós. Nem gondoltam, hogy tényleg kedvel engem. Filmmaratonokat szoktunk tartani éjszakánként, miközben mindketten az ágyban feküdtünk. Az, hogy valószínűleg engem nézett miközben aludtam nagyon furcsa érzés. Nem tudtam, hogy ez fog történni, de észre kellett volna vennem.

Talán az én hibám? Becsuktam a szemem, addig, ameddig nem éreztem valami fájdalmat. Azt kívánom, hogy bárcsak meg ne történt volna ez az egész. Bárcsak mindketten itt feküdnénk és vicces képeken röhögnénk.

Észre kellett volna vennem, hogy ez lesz belőle.

Múlt héten az öltözőben engem nézett. Éreztem, ahogy a tekintete lyukat éget a hátamba. Mégis olyan szomorú volt, de nem kérdeztem meg miért. Visszagondolva, valószínűleg azért volt szomorú, mert tudta, hogy nem vagyok meleg.

Jogos volt amiket a fejéhez vágtam? Valószínűleg nem. Láttam, ahogy szemei könnyekben úsztak, amikor elsétált. Nem érdemelte meg, hogy így beszéljek vele.

Ezelőtt...

- Marco! - szólt valaki.

- Igen?

- Bemegyek, jössz? - Mats volt az.

- Igen, megyek én is.

Elsétáltunk a pályák mellett és az épületek felé vettük az irányt. Útközben felkaptuk a vizes palackokat a kapuból.

- Szerintem meg fogjuk nyerni a holnapi meccset. - mondta Mats.

- Ezen a héten elég jók voltunk. Remélem is, hogy nyerünk, mert kellenek a pontok.

- Hol van Mario? - kérdezte, miközben kinyitotta nekem az ajtót.

- Nem tudom. Nem a másik felem vagy mi. Nincs hozzám varrva.

- Ó, sajnálom Mister.

Mindketten nevettünk, még akkor is, amikor már beértünk az épületbe. Ami azt illeti, engem is érdekelt, hogy hol lehet Mario. Mindig velem van. Körülnéztem az előcsarnokban, de Kagawán és Immobilén kívül senki nem ült a kanapékon. Megvontam a vállam.

- Valószínűleg hamarosan felbukkan, biztos vagyok benne. - felsétáltam a lépcsőn, mert úgy voltam vele, mivel focista vagyok, nem használom a liftet.

Amikor végigakartam sétálni a folyosón egy ismerős hangot hallottam. Megálltam, hogy tisztán halljam. Gündogan szobájából jött és Mario volt az, aki beszélt. Már éppen kopogni akartam, amikor meghallottam a nevemet. Vajon pletykálnak? Teljesen összezavarodtam, de úgy gondoltam, hogy érdekes lehet, szóval maradtam.

- Nem rejtegetheted el előle. - mondta Gündogan.

- Tudom, de ugyanakkor, ha valahogy rájön, akkor nagyon dühös és felháborodott lesz. - mondta Mario lágyan.

- Akkor mit akarsz csinálni? - kérdezte Ilkay.

- Szeretném élvezni azokat a pillanatokat, amikor együtt lehetek vele. - Ez a beszélgetés egyre kíváncsibbá tett.

- Miért nem mondod el neki?

- Miért? - emelte fel a hangját Mario. - Undorodni fog tőlem. Nagyon sokszor láttam már alsónadrágban, és egyszer anélkül is. Szerinted azt fogja mondani, hogy „oké, rendben van, nem érdekel milyen vagy", biztosíthatlak, hogy nem fogja ezt mondani. - Hova tart ez a beszélgetés?

- Ne légy nevetséges. - mondta Ilkay.

- Nevetséges? - Mario dühösnek hangzott. - Szerinted, ha felé sétálok és azt mondom neki, hogy „Szeretlek Marco", akkor ő... - Nem tudta befejezni a mondatot, mert berontottam a szobába.

- Te mit csinálsz? - üvöltöttem rá, Ilkayról teljesen megfeledkeztem.

- Marco én... - dadogott Mario.

- Te kedvelsz engem? Nem tudom elhinni! - mindkét kezemmel a homlokomat masszíroztam, mert annyira sokkolt a dolog, hogy képtelen voltam elhinni, hogy igaz.

- Kérlek Marco, kérlek nyugodj le.

- Hogyan tudnék nyugodt maradni? Megbíztam benned!

- Tudom és nagyon sajnálom.

- Sajnálod? És ennek elégnek kéne lennie?

- Kérlek. - könyörgött Mario.

- Egy kibaszott buzi vagy. - fröcsögtem.

- Marco – Marionak már úgy remegett a hangja, mint a nyárfalevél.

- Mi van? Mit akarsz? Gondoltál már valaha rám, miközben aludtál? - nem tudtam már mit mondani.

- É...én..nem..Miért mondod ezt?

- Mert hazudtál! - hátráltam egy lépést.

- Wow, srácok, ne bántsátok egymást! - szólt közbe Ilkay. El is felejtettem, hogy ő is a szobában van.

- Te tudtál róla? - kérdeztem mérgesen.

- Kérlek Marco, hagyd abba. - kezdett el sírni Mario.

- Miért kellene? - Ekkor Mario sírva elfutott. Megint szájhősködtem.