Black and Yellow Together with Red - GÖTZEUS [hu] ✔️

[21]

MARCO

Amikor utoljára üzentem Marionak az pár hete volt. De tudtam, hogy hamarosan úgy is találkozunk , mert a válogatottnak le kell majd játszania az EB selejtezőket. Már nagyon vártam. Hiányoztak a srácok. Egy kicsit talán elveszettnek éreztem magam. Először elment Lewy, aztán meg kellett birkóznom Mario távozásával is. Ami az én hibám volt. Először nem akart elmenni, aztán mondhatni belöktem a szakadékba. Nem volt már miért maradnia. Nekem van miért maradnom. Nem hagynám el Matset és Gündogant. Túl sok ember hiányozna Dortmundból. Túlságosan is szeretem ezt a klubbot. A vénáimban folyik. Szerintem még a vérem is sárga. Nem érdekel a pénz amúgy se. Az egyetlen dolog, ami számít, hogy azért a klubbért játszok, amit a legjobban szeretek.

Kopogás hangja szakította félbe a gondolataimat.

Félre raktam a telefonomat és kikiáltottam: - Gyere.

Erik jött be. - Mindened meg van holnapra?

Erik még új volt Dortmundban, és holnap ő is jön velünk a reptérre, mert őt is behívták a válogatottba. Mats szólt, hogy tartsam rajta a szemem. Rávett minket, hogy aludjunk nála, így holnap együtt tudunk menni a repülőtérre.

- Mindjárt megnézem. - válaszoltam.

- Oké, Mats kérte, hogyha kész vagy, gyere le.

- Jól van, 5 perc múlva megyek.

Erik bólintott és lágyan becsukta maga mögött az ajtót.

Letérdeltem és előhúztam a táskámat az ágy alól. Kinyitottam és körülnéztem benne. Azt hiszem meg van minden.

Visszaültem az ágyra, s megragadtam a telefonomat. Írtam Marionak.

Marcinho: holnap találkozunk

Nem hittem, hogy válaszolni fog, de tévedtem.

SuperMario: asszem

Marcinho: aludj jól

Nem tudtam, hogy mi mást mondhatnék. Leraktam az ágyra a telefont és elindultam a földszintre. Csak akkor láttam az üzenetét, amikor aludni mentem. 1 órát várt, mielőtt visszaírt volna.

SuperMario: te is