Black and Yellow Together with Red - GÖTZEUS [hu] ✔️

[17]

MARCO

Mi a fenét gondolt Mario? Valószínűleg azt, hogy ez mindent meg fog oldani, és mindketten boldogan élünk majd. Marhaság.

Dühös voltam rá, de ügyelnem kellett arra, hogy a düh ne uralkodjon felettem. Mindannyian tudjuk mi lesz akkor, ha nem tudom kontrollálni magam beszéd közben. Elsősorban, ezért vagyunk most is ebben a szituációban. Lefeküdtem az ágyamra és egy tenisz labdát dobtam a falnak. Folyton visszapattant felém, így újra és újra eldobtam. Mindig ezt csináltam, ha valami sok volt, és ahelyett hogy kitisztítanám a fejem, inkább azon törtem magam, hogy valami megoldást találjak a problémára. Viszont jelenleg, csak régi emlékeken gondolkodtam.

Emlékszem, Mario mindig kopogás nélkül jött be a szobámba. Mindig az ágyon feküdtem – épp mint most – és sírtam. Az elején nem tudtam megbirkózni azzal, hogy milyen rossz dolgokat vágtak a fejemhez az emberek. Fájt.

Vacsora után szinte mindig együtt töltöttük az időt, általában játszottunk, de ha nem jelentem meg, tudta, hogy valami zavar. Akkor mindig átjött a szobámba és rám ugrott. Mindig ez volt. Kiabáltam, hogy hagyja abba, aztán mindketten nevettünk. Majd megnéztünk egy filmet, és mindig bealudt a vége előtt. Mellkasához mindig egy párnát szorított. Elmosolyodtam ennek a gondolatán. Csodálatos barát volt, és egyáltalán nem érdemelte ezt.

Eközben a labda nem tért vissza hozzám, hanem leesett a földre, de túl lusta voltam ahhoz, hogy felkeljek érte. Sóhajtottam egyet.

Fejbe csapott a felismerés, hogy milyen ostoba voltam. Tudhattam volna. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért nem akar barátnőt. Azt válaszolta, hogy nincs szüksége rá.

Végigszántottam a kezemet a hajamon. Ez már túl sok volt. A tudat, hogy ilyen hamar elengedné a barátságunkat. De most már rájöttem, hogy mindig ezért harcolt. Hajlandó lett volna feladni a szerelmi életét azért, hogy barátok lehessünk, és én sose adtam neki semmit. Akkor még nem tudtam ezt. Most harcolnom kell a barátságunkért, ahogy ő tette.