Black and Yellow Together with Red - GÖTZEUS [hu] ✔️

[14]

MARIO

Miért nem tudják elfogadni az emberek a társaikat úgy ahogy vannak? Ha valaki molett, kit érdekel? Ha valaki nem úgy öltözik, mint mindenki más, kit érdekel? Ha valaki máshogy viselkedik, mint mindenki más körülötte, kit érdekel? Ha valaki a saját neméhez vonzódik, kit érdekel? De a valóság nem így működik. Folyton azt érzed, hogy minden lépésedet figyelik. Minden falatot, amit megeszel, minden szart, amit megveszel, minden szót, amit kimondasz és minden alkalommal ha ránézel valakire, ítélkeznek. Szomorú leszek, ha erre gondolok. Úgy érzem emiatt magam, hogy senki se akar engem. Túl igaz ahhoz, hogy ne vegyem tudomásul. Az emberek szeretik bántani a gyengébbeket. Ez tisztességtelen.

- Figyelsz Mario?

- Mi? - összezavarodottan néztem Aaronre. Akkor vettem észre, hogy egész idő alatt beszélt hozzám, de eltereltek a gondolataim. - Ne haragudj. - kértem bocsánatot.

- Semmi baj, tudom, hogy nem vagyok érdekes. - harapta be ajkát és kezeit kezdte el tanulmányozni.

- Óh, dehogyis, ez nem igaz. Csak nem aludtam jól. Kérlek, megismételnéd?

- A-apámról beszéltem. - nézett a szemembe. - Már három éve nem láttam.

- Mi? Miért?

- Megígéred, hogy nem mondod el senkinek?

- Persze.

- Utál engem. - hajolt egy kicsit közelebb.

- Miért?

- Mario, nem tudom, hogy ezt el kéne-e mondanom. - dőlt vissza a székre.

- Megígérem, hogy nem tudja meg senki. - biztosítottam.

- De undorodni fogsz tőlem. - mondta.

- Addig amíg nem öltél meg senkit, addig biztos nem.

- Dehogyis. - nevetett.

- Akkor nem lehet olyan rossz.

Rám mosolygott és folytatta: - Mario, a fiúkat kedvelem. - suttogta, így tényleg én voltam az egyetlen, aki hallotta.

Hogy őszinte legyek, először sokkolt. El akartam neki mondani, hogy ugyanígy érzek egy bizonyos srác iránt, de egyelőre még nem tudtam, hogy megbízhatok-e benne. Helyette azt mondtam: - Ez nem undorító. Jogod van ahhoz, hogy így érezz.

- Köszönöm. - nézett rám megkönnyebbülve, majd rámosolyogtam.