Black and Yellow Together with Red - GÖTZEUS [hu] ✔️

[4]

MARIO

Kiléptem a levegőre, ami szinte már forrónak mondható volt, mert 30 fok volt körülbelül. Körülnéztem és mindenhol az új csapattársaimat láttam gyakorolni. Az Allianz aréna hatalmas volt. Elég jól ismertem, hiszen elég sok meccset játszottam a Bayern ellen ebben a stadionban. Legközelebb amikor játszani fogok itt, azt nem ellenük teszem, hanem értük és ez nagyon furcsa érzés volt. Végignéztem magamon. Kék nadrág és piros felső. Fura. Szerettem a sárga felszerelésemet. Különösen a sárga zoknit fekete csíkokkal. Legközelebb, amikor majd jövünk az arénába, kapni fogok egy saját mezt a nevemmel. Sóhajtottam, majd a cipőimre vándorolt a tekintetem. A régi szeretett citrom- és narancssárga cipőm. Ez az egyetlen dolog, amit elhoztam magammal Dortmundból.

- Hé Mario! - kiabált egy hang a pálya másik oldaláról. Felnéztem, és egy apró termetű férfi sétált felém. Amikor közelebb jött, azonnal felismertem, Philipp Lahm volt, a kapitány.

- Jó reggelt. - üdvözöltem én is.

- Kíváncsi vagy a mai napra? - kérdezte. Beharaptam az ajkam és a válaszon gondolkoztam. - Valami baj van? - ráncolta a homlokát.

- Csak egy kicsit fura ez az egész.

- Megértem. Higgy nekem, minden rendben lesz.

Elmosolyodtam kedvességén. Észrevettem, hogy a cipőfűzőm ki van kötve, így letérdeltem, hogy bekössem.

- Szia Philipp. - köszönt valaki. - Szép az idő, nem?

Szép az idő? Majdnem 30 fok van és edzés. De aztán megláttam, hogy a hang Juan Bernathoz tartozott, aki spanyol, így neki ez tényleg szép idő. Amikor meglátott engem elmosolyodott.

- Szóval te vagy az új fiú, ugye? - nevetett. - Mario ugye?

Utáltam, amikor az emberek úgy tettek, mintha nem ismernének. Nagyon sokszor játszottam ellenük. Amikor meglátta, hogy milyen arcot vágok, azonnal mondta, hogy csak hülyéskedett. Egy kicsit elszégyelltem magam, de Philipp felhúzott a földről és a pálya felé kezdett el tolni.