[27]

63 9 0
                                    

MARCO

Arra keltem fel, hogy Mario haja csiklandozza az orromat. Felemeltem a fejem és egy kicsit távolabb hajtottam le újra, így már kényelmes volt. Egy idegesítő hang szólalt fel mögöttem. Hátranyúltam az éjjeliszekrényhez és elkezdtem matatni a telefonom után. Mikor megláttam a telefonom kijelzőjét, hogy már elmúlt hét óra, elkerekedtek a szemeim. Ma edzésünk lesz. Megfordultam és megcirógattam Mario fejét. - Mario, fel kell kelnünk.

- Hmmm, nem akarok.

- Edzésünk lesz. - mondtam kuncogva.

- Hideg van kint. - engedett ki egy mély sóhajt, majd feltornázta magát ülő helyzetbe.

- Tudom. - nevettem Mario álmos arcán. - Annyira boldog vagyok, hogy újra barátok vagyunk.

- Igen, én is. - egy kicsit gondolkodott a kijelentésemen, mielőtt válaszolt volna.

Tudtam, hogy nem volt annyira boldog emiatt, de én nagyon is. Azon gondolkodtam, hogy ez önzőség-e. Körülbelül három percig még bámultuk egymást, majd felálltam.

- Marco.

- Igen?

- Nem akarlak elkeseríteni. - mondta.

- Hogy érted? - ültem vissza az ágyra. - Mi a baj?

- Nem akarom, hogy azt hidd, hogy minden olyan, mint régen. - magyarázta.

- Tudom. De ez azért mégis jobb, mint a semmi.

Elmosolyodott. - Egyetértek, csak.. - dőlt hátra. - Ne várj tőlem túl sokat.

- Nem fogok. Csak azt kívánom, bárcsak ne hallottalak volna akkor, amikor kimondod.- mondtam, de szinte azonnal tudtam, hogy nem kellett volna ezt kimondanom. Láttam Mario szemeiben.

Felállt és gyorsan elkezdett öltözni. - Mario. - álltam fel én is. - Nem úgy értettem.

Egy pillanatra megállt, de aztán folytatta az öltözködést.

- Sajnálom. - ragadtam meg a kezét. - Megint elbasztam.

- Sajnálom, ha zavar téged az, amilyen vagyok. - csattant fel. - Mit kéne tennem, ha így érzek? Évekig elnyomtam Marco. Évekig!

- Tudom és sajnálom. Nem kellett volna ezt mondanom. - olyan hülyén éreztem magam. Nyilvánvalóan még mindig fájt neki.

- Sokat bántasz. Tegnap megbocsájtottam és most ezt mondod. Fáj. Én ilyen vagyok. Nagyon sokat vitatkoztunk ezen, de kétlem, hogy teljesen megérted, hogy a megbocsájtás nem egyenlő azzal, hogy megváltozok. A pokolba is, ha meg tudnám magamat változtatni, megtenném. De nem tudom. Minden nap meg kell birkóznom vele.

Nem válaszoltam semmit. Kisétált az ajtón. - Edzésen találkozunk.

Black and Yellow Together with Red - GÖTZEUS [hu] ✔️Onde histórias criam vida. Descubra agora