Black and Yellow Together with Red - GÖTZEUS [hu] ✔️

[12]

MARIO

Elegem van ebből a beteges játékból. Tudnom kellett volna, hogy ez lesz. Megígért dolgokat, aztán nem tartotta be őket. Sosem lesz már normális a kapcsolatunk, és sosem volt ez a célja. Annak ellenére, hogy mindent rosszabbá tett, még mindig szerettem. De nem akartam. Csak fájdalmat okoz. Akármennyiszer hívhat, nem fogom felvenni.

A szoba sarkába hajítottam a telefonomat. Hogyan lehettem ennyire ostoba?

Megdörzsöltem az arcomat és sóhajtottam.

Újra csörgött a telefonom, elindultam felé és már épp azon voltam, hogy kinyomom, amikor megláttam, hogy nem Marco volt, hanem Aaron.

- Szia!

- Szia Mario. Hogy vagy? - kérdezte.

- Jól. - hazudtam. - Te?

Kisétáltam a teraszra.

- Soha jobban. Mit szolnál hozzá ha holnap találkoznánk vagy valami?

Azt néztem, ahogy a szél a levelekkel játszik. Élveztem egy kicsit a csendet, mielőtt válaszoltam volna.

- Oké, jól hangzik.

- Szuper! Üzend meg a címed, és holnap 11-kor felveszlek.

- Rendben, majd találkozunk.

- Szia.

Miután lerakta leültem a hideg kőre.

Talán itt volt az ideje, hogy valami újat csináljak. Valami olyat, ami nem emlékeztet Marcora.

Megüzentem neki a címem, és mivel nem volt más, amit csinálhatnék, lecsekkoltam az instát. Egyetlen dolog van, amit megtanultam a szociális médiáról, az az, hogy milyen hitványak tudnak lenni az emberek. Hülyeségeket beszélnek, kitalálnak dolgokat és bántani akarnak. Ez még jobban ráébresztett arra, hogy milyen elbaszott világ ez.

- Olyan egyedül érzem magam. - suttogtam, amint a távolba néztem. Engedtem, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak, államat a térdeimen pihentettem.

Azóta nem sírtam, hogy Marco mérges lett rám, és most nagyon jól esett.