Váratlan utazás ∆•ff. Marcus and Martinus•∆

17.rész

Oda értünk, majd ott is várni kellett egy kicsit, s már indulásra készen is voltunk. Már maga ennek az egésznek a külseje is félelmetes volt, de ha már ez ilyesztő volt, vajon mi lehet ottbent?

Zsanett szemszöge

-Ennek már maga a külseje is ijesztő!-mondtam előre félve.

-Mér? Nem is olyan durva!-vonta meg a vállát nevetve Martinus.

-Menjünk be! Tuti jó lesz!-biztatott minket Marcus. És ő már el is foglalta az egyik kocsit.

-Én már most félek!-jelentettem ki.

-Tuti sikitani fogok szóval aki mellém ül készüljön fel mert majd vennie kell egy halló készüléket!-mondta Lili.

-Azért a dobhártyámat ne szakítsd ki légyszi.-röhögött Marcus. Á szóval ez egy enyhe célzás volt arra, hogy Lili mellé üljön,mindenképp figyelnem kell őket. Ki tudja mi lesz még itt.

-Nem ígérek semmit-Ült be Marcus mellé, mi pedig a mögöttük lévő kocsiban foglaltunk helyet Martinus-szal.

-Nem lehet mégis kiszállni?-kérdeztem Tinustól.

-Nyugi jó lesz!-mosolygott rám azzal az irtó cuki mosolyával.

-Eléggé félek! De mindegy vágjunk bele!-mondtam és vegszora el is indultunk.

Teljesen sötét volt minden szóval előre féltem mikor ugrik elő valami. Ha nem lenne itt mellettem Martinus én tuti nem mentem volna bele ebbe a horror vasútba. Szerencsére Martinus itt van mellettem és ez egy csöppet megnyugtat. Jó tudom kissé gyerekes vagyok, hogy így félek egy kis horror vasúton de na elég para a hely. A gondolat menetemből egy sikitó hang ébreszt ki majd mellettünk egy véres zombit világítanak meg. Ez olyan hirtelen ért, hogy fel sikítok és velem egy időben Lili is sikitozik. Becsukom a szemem, de egy kezet érzek a vállamon. Martinus fél kézzel át ölelt. Hm...nem is olyan rossz ez a horror vasút.

-Legyen már vége!-mondom halkan, közben pedig horrorisztikus baba sírás hangzik fel.

-Vaaaaaa!-kiabál Lili. Marcus pedig ugyan úgy átöleli fél karral a vállát mint az enyémet Martinus. Látszik, hogy ikrek.

Hirtelen ilyen víz permetet érzünk a fejünkön. Ahj ezt nem hiszem el. Én félek. Majd kinyitom a szemem és látom, hogy Lili ismétlem Lili megfogja Marcus szabad kezét. Marcus pedig valamit suttog a fülébe de azt sajna nem hallom pedig irtó kíváncsi lennék. Még tovább nézném őket ha nem éreznék valamit a fejünk fölött és mellettünk egy pók jelenik meg. Közelebb húzódom Martinushoz és hozzá bújok mert eléggé meg ijedtem. Úristen világosság, most vagy meghalltam szivrohamban vagy vége a hullám vasútnak. Mint kiderült a második variáció nyert. Meg állt a kocsi mi pedig ki szálltunk.

-Hát ennek is vége!-közölte az egyértelműt Marcus.

-Úristen erre nem ülnék fel többet.-jelentettem ki.

-Én sem ez szörnyű volt!-értett velem egyet Lili.

-Nekem tetszett!-mondta Martinus.

-Na ki jön még egyszer?-kérdezte tőlünk vigyorogva Marcus, mi Lilivel csak egy „te hülye vagy" nézéssel válaszoltunk.

-Inkább menjünk másra!-javasoltam.

-Oké! Mondjuk az Extasyra?-javasolta Marcus. Mire mindenki bólintva reagált.

Elindultunk az Extasy nevezetű borzalom felé. Mi Martinusszal kéz a kézben. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy vele lehetek és ezt nem csak azért mert szeretem a zenéjüket,hanem mert én őt szeretem. Nem érdekel ki mit gondol, elhamarkodtuk meg ilyenek de én tudom, hogy ez nem igaz és remélem ő is így érez.

Amint oda értünk máris elkapott a hányinger. Nagyon gyorsan pörög az az ízé. Vegulis gondolkodjunk pozitívan ha eddig nem haltunk meg most sem fogunk.

-Ú ez tuti gyors lesz!-mondtam mikor már a kasszánál álltunk.

-Csak ki ne dobjuk a taccsot!-röhögött Marcus, és erre a kijelentésére kapott egy szúrós nézést Lilitől.

Felszálltunk rá. És én azt hittem ott fogunk meghalni. Nagyon gyors volt. És én azt hittem tényleg elhányom magam. Lilivel mi végig sikítoztuk az egészet. Egyszer Marcus is fel sikított amin jót nevettünk. Fogalmam sincs mit lehet abban élvezni, hogy össze-vissza pörögsz a levegőben. A horror házat sem értem de mindegy. Amúgy nagyon jó nap volt. Szomorú belegondolni, hogy hamarosan mehetünk haza Magyarországra.

Vissza felé úton nem történt semmi csak beszélgettünk meg nevettünk.

Tudom rég volt rész csak mostanában nem volt időm írni, mert tudjátok nyaralások meg ilyenek. De mostantól próbálok rendszeresebben részeket hozni. Örülök, hogy ennyien olvassátok, nem gondoltam volna mikor elkezdtem írni a storyt. Szóval íme itt az új rész és nyugodtan leirhatjátok kommentbe a véleményeteket. Köszi és ne haragudjatok!