𝑪𝒂𝒓𝒆𝒍𝒆𝒔𝒔 *OiSuga Fanfiction*

♥️4♥️

Oikawa Pov~

Kifejezetten tetszett a Sugával való beszélgetés. Valahol megnyugodtam, hogy még sem leszek annyira egyedül, s az, hogy ő is mellém ült a megnyitón azt mutatta, hogy ő sem bánja ezt. Imádtam a stílusát, ami nem volt olyan durva, mint Iwa-chané, de nyers sem, mint Tobio-chané.

Mosolyogva öltöztem át az edzés előtt. Suga a mellettem lévő padon kötötte már a cipőjét, és nagyon belemerült a gondolataiba. Gondolom az edzésen agyalt, hisz megüresedett egy feladói cím, amiért versenyre kelhettünk. S hiába tűnt egyértelműnek, hogy ki fog nyerni, megpróbáltam egy kis versenyszellemet ébreszteni benne.

- Nicsak, valaki nagyon idegesnek tűnik. Csak nem félsz, hogy legyőzlek? - ültem le mellé, hogy én is bekössem a cipőmet.

- Ne hidd, hogy annyira legyőzhetetlen vagy - nézett rám szúrós szemekkel. - Elvégre a Tavaszi Bajnokság selejtezőjén is megvertünk~

- Mert akkor ott volt az elsős duótok - morogtam, mivel igen csak mély szégyenfoltként égett belém az a meccs. - Viszont vajon nélkülük is fogsz tudni győzni?

- Igazad van, nem támaszkodhatok rájuk - állt fel a padról, kezébe véve a kulacsát. Majd egyszerűen felém fordult és elmosolyodott. - Egyedül alázlak le - majd egész egyszerűen fogta magát és elment. Engem pedig kirázott a hideg.

- Egek~ Rosszabb, mint Iwa-chan - morogtam az orrom alatt, de ha akartam volna sem tudtam volna elrejteni a mosolyomat.

Az edző szerencsére a legegyszerűbb megoldást választotta a dolog eldöntésére: egy meccs. Pechemre ő kapta az ászukat és a legjobban blokkoló srácot. Nekem viszont volt egy örökmozgóm, aki nagyon hajazott Chibi-chanra, meg egy szürreálisan magas centerem. Na meg a csapat liberoja is nálunk volt, ezzel kiküszöbölve a védekezésen tátongó lyukat. Na ezzel kezdj valamit, Felpezsdítő-san~

A bírónak beállított játékos belefújt a sípba, így kezdődhetett a meccs. Mi kezdtünk a szervával, még hozzá a Chibi-chan aki a vártnál sokkal jobb szervát produkált. Viszont a szerváját így is fogadta az ottani jobb-szélső, aki úgy látszik a védő-specialista volt, és egyben a kapitány.

- Ace~! - adta fel a tökéletesen érkező labdát Suga, a legbiztosabb játékosnak. Magas-channal ketten ugrottunk fel blokknak, viszont az ászt nem véletlenül hívták ásznak: könnyűszerrel ütött keresztül Magas-chan blokkján, ami amúgy alapból is kicsit puha volt, s a liberonk sem tudta fogadni.

- Látod, megmondtam~ - búgta Suga a másik oldalról, mire sértődötten kaptam rá a szemeimet. Viszont nem is időzött velem többet, lepacsizott a csapattársaival, s következhetett a következő menet.

Rajtam kívűl mindenki beállt fogadni, amit végül a libero tett meg, s tökéletesen feljuttatta nekem a labdát. Vetettem egy pillantást a Chibi-chanra, aki vette az adást, így teljes erejéből nekifutott, én pedig pillanatok alatt feljuttattam neki a labdát egy gyorshoz. Ő pedig tökéletesen csapta le a pontos feladásom, amihez a másik csapat hozzá sem tudott érni.

- Bocsi, mit is mondtál? - tettem oda a fülemhez a kezemet, csak hogy Sugát piszkáljam vele. Most ő kapta el a fejét durcásan, de mit ne mondjak, aranyos volt. Viszont pechükre én következtem a nyitásban. Láttam ahogy Felpezsdítő-san informálja a többieket, miszerint erősek és pontosak a szerváim így menjenek hátrébb és készüljenek fel mindenre. Viszont így sem jutottak semmire, mivel a buli kedvéért más röppályán indítottam el a labdát, így az a hármas vonal előtt esett le a földre, hiába vetődtek utána ketten is. Miután Sugát megajándékoztam egy győztes mosollyal, még öt pontot szereztem a szerváimmal, így álltunk 7-1-re.

- Ne szórakakozz velem! - vetődött a szervám után Suga, így végre feljuttatta azt a levegőbe, ahol a centerük feladta azt az ásznak. Magas-chan és Chibi-chan ugrottak fel érte, viszont csak érinteni tudták. Hiába próbáltam meg fogadni, lepattant a kezemről a labda, viszont volt ennél fontosabb dolgom is. A túloldalon álló felbőszült Suga.

- Gomenne~ Felpezsdítő-san - vakartam meg egy ártatlan mosollyal az arcomat, miközben közelebb léptem a hálóhoz. Majd az arcom elkomolyodott. - Legközelebb ígérem bele sem fogsz érni.

- Úgy látom a memóriád fordítottan arányos az egóddal, mivel még mindig nem tanultad meg a nevemet - húzta össze a szemeit dühösen.

- Dehogy nem! - derült fel az arcom. - Su-ga-ma-maaaa~ - daloltam a becenevét, mire egy ér vészjóslóan dagadt ki a fején.

- Ha még egyszer így mersz hívni, én esküszöm...

- Hora hora hora~ - szakította félbe a kapitány, és a mellkasára tette a kezét, mielőtt nekem ugrott volna. - Ha így folytatjátok, mind ketten ki lesztek tiltva a csapatból.

- Gomenne~ - küldtem felé egy ártatlan mosolyt, majd visszabattyogtam a helyemre.

A következő nyitásukat könnyen fogadtam, így a liberonk adta fel Magas-channak, viszont az ő faluk könnyűszerrel megállította azt. Én viszont számítottam erre, így megmentettem a labdát, amit most megint a libero adott fel, méghozzá Chibi-channak. A srác teljes erejéből meglendítette a kezét, majd egyszerűen átejtette a labdát, amire nem számított a másik csapat, így miénk lett a pont.

- Niceu~ - dicsértem meg a pontszerzőnket, aki vigyorog a ballagott arrébb. Magas-san nyitott, és a kapitányuk támadott, amit a liberonk fogadott, így rajtam volt a sor. Felugrottam, s már majdnem úgy voltam vele, hogy a két emberes blokk ellenére is Chibi-channak adom, viszont meggondoltam magam, így egyszerűen átejtettem a labdát, ahol Suga már hiába vetődött utána. Kevertem a kellemest a hasznossal: miközben pontot szereztem a csapatnak, tökéletes kilátásom nyílt a földön fekvő formás fenekére, amire már felső-középben is felfigyeltem. Azóta viszont 10/7-ből 10/8 lett belőle.

A meccs végül 25-18-ra záródott, akit meg is nyerhettek volna, ha nem szerzek sok pontot a szerváimmal. Mindenki a pálya szélén hagyott kulacsaiból kortyolta a vizet, én viszont nem tudtam megállni, hogy ne cukkoljam kicsit Felpezsdítő-sant a győzelmemmel.

- Na, milyen a győzelem? - kérdeztem, majd megjátszva a szám elé kaptam a kezemet. - Ja, honnét is tudnád, hisz én nyertem.

- Csak be ne szakadjon a plafon az egódtól - morogta.

- Ugyan már~, minek ez az ellenséges stílus? - mosolyogtam rá ártatlanul. - Biztos nagyon jó csere lesz belőled. Hisz felső-középben volt időd kitapasztalni a kispadot~ - lehet kicsit túlságosan messzire mentem, mivel a kulacsa hirtelen összenyomódott a kezében, és olyan aurát kezdett árasztani, amivel ölni lehetne.

- Te kis... - kezdett bele, viszont a kapitány megint közénk állt, ismételten megakadályozva a halálomat.

- Elég ebből! Oikawa inkább a felmosókat vidd vissza a szertárba, Suga te pedig utána a labdákat. Aztán meg ne öljétek egymást.

- Hai-hai - indultam el szófogadóan.

Miközben az apró helyiségben a helyére tettem a felmosókat, Suga is megjelent, és betolta a labda tartót a helyére, majd vetett rám egy dühös pillantást. Viszont mielőtt kimehetett volna, hirtelen becsukódott az ajtó, majd kattant a zár. Mi pedig riadtan néztünk egymásra.