𝑪𝒂𝒓𝒆𝒍𝒆𝒔𝒔 *OiSuga Fanfiction*

♣11♣

Suga pov~

A napsugarak gonoszul sütötek be a szobába, tekintve hogy a függönyünk egy darab műanyag, és nem ér egy yent se, ezzel sikeresen felébresztve. Óvatosan az órámért nyúltam volna, de észrevettem egy apró kis bakit. Csak egy hangyányi ici-pici semmiséget... Oikawa szorosan hozzámbújt, békésen szuszogva. A fejem vörösre változott, és egy hajszál választott el a sikítástól. A szívem a torkomba dobogott, és a fejemben elkezdtem pánikolni. Nem akaron felébreszteni de... Az óra hajnali fél négyet mutatott, így azt hiszem nem volt választásom. Így hevesen dobogó szívvel, és vörös fejjel óvatosan átöleltem Oikawa-t. Egész biztonságosnak tűnt a helyzet, így lehunytam a szemem, és visszaalaludtam....

- Suga-chan! Suga-chan! - hallottam a szólongatást, így megráztam a fejem.
- Mennyi az idő? - hallottam a saját rekedt hangomat.
- Fél kilenc múlt. És megtennéd hogy elengedsz? - kérdezte kínosan, mire kinyitottam a szemem, és láttam hogy Oikawa az arcomhoz nagyon közel van. Túl közel. És még mindig szorosan hozzá simulok, ez pedig az arcomat teljesen vörössé változtatva.
- GOMENASAI! - gurultam át az ágy másik oldalára, arcomat a kezembe temetve.
- Suga-chan, jól vagy? - szólongatott.
- I-Igen - fenébe, miért kellett neki hamarabb felébredni mint nekem.
- Menjünk reggelizni~! - zaklatott, mintha semmi sem történt volna, ami most kifejezetten jól jött.
- Oké, menjünk! Csinálok valami ehető dolgot, te pedig csinálj valamit a fejeddel - böktem a fejére, ahol a tíz kiló hajzselét kialudta belőle.
- SUGA-CHAN! - kiabált utánam, ahogy elindultam a konyha felé. Ott óvatosan összedobtam egy miso levest valami hallal amit tálaltam. Kutattam egy kört az evőpálcikákért, de meglett. Így  oda invitáltam a hülyét, aki reggel is úgy nézett ki mint egy görög isten, és odasétált a hűtőhöz, kivett egy másfél literes fantát, és elkezte legurítani. Amikor észrevette értetlenkedő fejem, csak ennyit mondott.
- Most mi a baj, csak hidratálok - vonta meg a vállát.
- Azt nem mondjuk egyetleg vízzel kéne a helyett a cukros cucc helyett? - tettem fel a nyílvánvaló kérdést.
- Ez cukormentes - jelentette ki és boldogan huppant le elém az asztalnál. Soha nem fogom megérteni, hogy képes meginni ennyit.
- Itadakimasu~ - azzel nekilátott enni. Hogy lehet ilyen izmos ez a gyerek, ha ennyi elvileg "cukormentes" fantát iszik? Nem volt rajta egy atlétán kívül semmi felül, így jobb karján legeltettem a szemem, ami olyan gyönyörűen kidolgozott volt mint a dávid szobor. Nehezen találtam be a kajával a szájamba, és amikor észrevettem mit csinálok a kezemből kiejtettem a pálcikát ami egyenesen a levesembe landolt a szemembe spriccelve a gyömbéres alapot, ami kegyetlenül csípett.
- Suga-chan! Jól vagy?! - kérdezte miközben áthajolt  az asztal felett.
- Ez csíp... - sziszegtem miközben a kezemet a szememhez szorítottam.

- Gyere - húzott fel a székről, és elkezdett a csap felé tessékelni. Ott megállított, rávett hogy megpróbáljam kinyitni a szemem, majd segített kimosni azt a csípős cuccot. Miután már nem éreztem úgy, hogy aktuálisan ott halok meg. Elkezdtem volna dörzsölni, de Oikawa elkapta a kezem.
- Ne dörzsöld, így is elég vörös. Inkább menjünk vissza kajálni - mosolygott kedvesen.
- Nagyon rosszul néz ki? - haraptam bele a számba, félve a választól.
- Meh, túl fogod élni - legyintett.
- Nem az a kérdés, hogy itt fogják megásni a sírom vagy nem, ha nem hogy nézek ki - morogtam, miközben neki láttam a halamnak.
- Ohh? Suga-channak hirtelen nagyon fontos lett a kinézete huh? - nézett rám sunyin.
- Chill, az egóm negyede akkora se lehet mint a tied, amúgy pedig azért kérdezem, mert ma mennénk a tenegpartra, és nem akarom elijeszteni a kis gyerekeket azzal, hogy úgy nézek ki mint egy vérnyúl - jelentettem ki határozottan.
- Vérnyúl-chan, ma megyünk a strandra? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Most hogy annak hívtál, nem - jelentettem ki.
- Pedig olyan jól néz ki a seggem fürdőruhábaaaa - kezdett el hisztizni.
- Jesszus... Neked tényleg komoly bajaid vannak... - csóváltam meg a fejem, és belül meghaltam, tekintve hogy elképzeltem Oikawa seggét a fürdőgatyába.
- De menjüünkkkk - nyaggatott egy roppant idegesítő hangvétellel.
- Oké oké. Csak kend be magad naptejjel előtte - anyáskodtam elődte, mivel tudom hogy azt naaagyoon szereti.
- Mi? Azt hittem azt majd te csinálod - kacsintott rám.
- Oikawa Tooru, takarodj átöltözni - fordultam el, és elkezdtem babrálni az edényekkel a mosogató felett.
- Hai hai~ De ha esetleg akarnál segíteni nekem bekenni a hátam... Tudod, azt nehéz elérni~ - nézett hátra ártatlan tekintettel, mire fenyegetően felelmeltem egy poharat, ő pedig kislisszolt.
Ez az idióta... Az a baj, hogy nagy flört mester, ráadásul ezt tudja is magáról. Abban a pillanatban, kicseszettül utáltam magam. Mivel a fantáziám ott keringett, ahol nagyon nem szabadott volna... Azok a hátizmok ahhhhh.... Koncentrálj... Miután összeszedtem magam, és kimentünk végre valahára kiértünk a tengerpartra. Ott Oikawa bevetette magát a vízbe, és elkezdett instagram liveolni valamilyen rejtélyes indokból, valamint én pedig csak ültem a napernyő alatt, és kenegettem a fehér bőröm, tekintve hogy ismerve magam, öt perc alatt rákvörösre égek. A mai nap legalább már nem tartalmaz semm kellemetlen meglepetést ugye? Ugye??

- HINATA BOOOOOKEEEEEE - hallottam meg egy ikonikus kiáltást a hátam mögül. Ez lehetetlen... Hogy történhetett... Egyszer csak egy röplabda gurult mellém, és egy túlságosan ismerős narancs vette fel.
- Suga-san? - nézett rám meglepődve a napocska, mire én kínosan csak egy béke jelet mutattam fel.
- Mi tart ennyi ideig te- Oh, Suga-senpai - jött meg a duó másik fele is.
- Szia Kageyama, mit kerestek itt - kérdeztem, igyekezve, hogy elrejtsem mennyire pánikolok. A hátam mögött gyorsan írtam egy smst a Majomnak, miszerint ''SOS ITT A KARASUNO MENJ BE A HÁZBA MIELŐTT ÉSZREVESZNEK ÉS ÖRÖKE MEGUTÁLNAK KÉRLEK''.
- Oh, a csapat kijött strandröpizni, mivel jó idő van - válaszolt a fekete hajú.
- Az csodás, látom már Hinatának sikerült leégnie - nevettem fel, ezzel elterelve a figyelmüket, így Oikawa kisurrant a vízből, és eliszkolt.
- Mi van veled, Suga-san? Te miért vagy itt? - kíváncsiskodott a kisebb.
- Uhm, izé. Van itt egy nyaralója a szüleimnek körübelül egy 700 méterre innen, néha lejövök ide napozni, mert nyugi van, nem úgy mint Tokyoban - daráltam le a kifogásom.
- Waaa, az nagyon menő! Megnézhetjük?! Annyira érdekel hol töltöd a nyarat Suga-san - lelkesedett Hinata.
- Nincs benne semmi érdekes. Sima egy hálószobás ház hehe. Inkább menjetek vissza játszani, a csapat már biztosan vár titeket - próbáltam elhessegetni őket.
- Nem hiszem... Noya és Tanaka-senpai elmentek barátnőt szerezni, Ennoshita, Kinoshita és Narita elmentek úszni, valamint Yamaguchi és Tsukishima csak napoznak és nem csinálnak semmit - magyarázta Kageyama.
- Akkor, mi lenne ha mennétek ti is úszni helyette? Nagyon meleg van nem? - kerestem még a kifogásaim.
- Annyira nem vészes szerintem... Kérlek, kérlek mutasd meg a nyaralód!!! - könyörgött Hinata rendületlenül, és tudtam hogy nem úszom meg.
Így villámgyorsan ráírtam Oikawára, hogy bújjon el, mert ott lesznek 2 percen belül, mire csak visszaírt, hogy ott lesz a szekrényben. Izzadva összepakoltam, és elvezettem őket a házacskához. Ahol Hinata elkezdett kergetni valamilyen bogarat, ezzel időt nyerve kedves hallgató társamnak. Mikor odaértünk, betessékeltem a duót az ajtón, azok pedig úgy néztek körül, mintha múzeumban lennének. Miért jut eszembe, a hogy Tsukishima azt mondja, "De jó a hülyéknek"???
- Woww, Suga-san te nagyon szereted a fantát! - csodálkozott rá Oikawa 8 havi hideg élelmére a hűtőben.
- Igen, igen... - nevettem kínosan, és imádkoztam, hogy menjünk már innen. Ekkor láttam a kékszeműt a hálószoba felé lézengeni, és egy pillanatra megállt a szívem. Utána siettem, de késő volt. Kageyama feje a szekrény kilincsén volt.
- NE-