𝑪𝒂𝒓𝒆𝒍𝒆𝒔𝒔 *OiSuga Fanfiction*

♣7♣

Suga pov~

Másnap reggel, kipattantam az ágyból reggel hét körül, és eszembe jutott hogy beleegyeztem hogy megyek Oikawá-val valahová. Kinyújtottam a karom a mobilomért, és a névjegyzékeim között elkezdtem keresgélni, de sehol sem találtam se "Oikawa"-t, se "Tooru"-t. Végül időrendi sorrendbe helyeztem őket, és a név, amin beírta magát, közönségesen kiégtem. "My fav boii😏🏐" néven írta be magát, és még mindig hihetetlen hogy az a szék elbírta az egóját. Gondolom a segge kompenzálja a dolgot. Mint ahogy engem is. Mi?! Elhessegettem ezeket a gondolatokat a fejemből, majd idegesen rányomtam a hívás gombra. Egy csöngés~. Két csöngés~. Három csöngés~. És...
- Moshi-Moshi, ki az? - halattszódott Oikawa hangja.
- Én vagyok az, Suga - válaszoltam.
- Oh, szia Suga-chan~ Most keltél? Olyan álmos a hangod - állapította meg a nyílvánvaló tényt.
- Igen, úgy fél perce. Aztán kereskedtem a névjegyeim között a neved és érdekes módon csak egy "My fav boii-perverz emotikon-röplabda emoji"-t találtam - utalgattam a baromságára, mire elnevette magát.
- Hát mit mondjak~. Találó név nekem nem gondolod? - hülyített már kora reggel.
- Aha, nagyon - igyekezve elő venni a legszarkasztikusabb hangsúlyom.
- De hát nem rég keltél, és azonnal engem hívtál, az csak azt jelentheti hogy én vagyok a "fav boii"-d~ -mondta, nekem meg csak egy gondolat jutott eszembe. A fenébe. Hogy vinné el a józan eszét az ördög.
- Nyílván. Akkor 20 perc múlva a metronál? - kérdeztem csak hogy tereljem a témát.
- Persze, ott leszek~ - azzal letette a telefont. Én pedig elindultam készülődni, közben pedig egyre inkább az járt a fejembe hogy hogy nevezhetném úgy át őt, hogy megbánja az eddigi létezését. Gyorsan megmostam a fejemet és a fogamat, a hajamnak egyhén zselével adtam egy kis formát, hogy ne komplett nyomoréknak nézzek ki, majd elkezdtem kiválasztani mit vehetnék fel. Úgy éreztem magam mint valami rossz tinilány aki randira készült, pedig tudom hogy messze vagyok mint két dologtól. A tinilánytól és a randitól is. Végül felkaptam egy fekete pólót, hozzá egy farmert, és a zsebét megtöltöttem a kulcsommal, pénzzel, és végül a telómmal. Sietős léptekkel zártam be, hiszen nem akartam megint elkésni, és hallgatni Oikawa gúnyolódását érte. Lesétáltam a metro elé, ahol Oikawa ott állt a telefonjába meredve. Megálltam és megráztam a kezem a telefonja és a feje között, amire rám emelte nagy boci szemeit.

- Suga-chan~ Mehetünk? - mutatott a vonat felé, mire csak biccentettem.
- Amúgy, hova megyünk? - érdeklődtem.
- A plázába~ - válaszolta, mire elröhögtem magam.
- Mi vagy te cicafiú? - töröltem ki egy könnycsepett a szememből.
-  Egy különleges boltot akartam megmutatni, de oké, akkor egyedül megyek - vágta vissza sértődötten, és komolyan úgy tűnt ott hagy.
- Gomenasai. Menjünk - mosolyodtam el, mire ő betessékelt a szerelvényre. Oda úton végig kérdezősködtem hogy mifféle bolt is, de ő csak azt hajtogatta, hogy majd meglátom. Az ominózus megállónál leszálltunk, és elindultunk a nagy plázához, ahova vezetni akart. Amikor megláttam a boltot, pontosan tudtam hogy erre  gondolt, hiszen egy nagy vasember páncél állt a kirakatban. Vigyorral az arcunkon sétáltunk be a hatalmas birodalomba, ahol szinte mindent meg akartunk venni ami marvellel köthető, végül én egy amerika kapitány pajzs alakú párna mellett döntöttem, Oikawa pedig vett egy kulcstartót, amin ott volt Tony Stark, és az hogy "I love you 3000x".
- Kicsit chlisés ilyen kulcstartóval mászkálni nem? - kérdeztem miután kijöttünk a boltból.
- He? Persze hogy nem! Robert Downey Junior a celebrity crush-om! - jelentette ki, majd mire leesett mit mondott egy enyhe pír jelent meg az arcán.
- A mid? - pislogtam rá.
- Celebrity crush - motyogta kelletlenül.
- De... - kezdtem volna bele a listába, amin a kismillió kérdésem lett volna a kijelentéssel kapcsolatban, de közbe vágott.
- Biszexuális vagyok - majd elfordította a fejét kínjába.
- Nyugi, semmi gáz. Én pedig szerintem pánszexuális - mosolyogtam rá bíztatóan, mire elnevette magát.
- Akkor egyet értünk hogy Tony Stark bicepsze kegyetlen jól néz ki - bökött oldalba, majd együtt nevetve sétáltunk ki a plázából, megbeszélve hogy eszünk valamit. A tény hogy nem teljesen hetero, kissé meglepett, de valahogy így végre ignorálni tudtam a tényt, hogy az összes lány az ő seggét bámulja. Hiába tudom megérteni, akkor is kissé zavaró volt a dolog. Oikawa elnavigált egy cuki francia cukrászdába, ahol én kiéltem csoki imádatomat, de ő csak valami paleo cukormentes a szememben nyúleledelnek tituált szelet tortát rendelt.

- Miért nem eszel valami normálisat? - néztem rá szemrehányóan.
- A pad melegítéshez nem kell izomzat, a játékhoz viszont igen - öltötte rám a nyelvét, ezzel tökéletesen elvéve a kedvem a csokis sütimtől.
- Cseréljünk - jelentettem ki hirtelen.
- Biztos hogy nem! - tiltakozott.
- Nem fogok padot melegíteni - biggyesztettem le a szám.
- Hát ha benyomod a csoki tortát nem hiszem hogy attól rosszabb lesznek a dolgok - mosolygott rám kedvesen, de most rajtam volt a sor hogy durcizzak.
- Padot fogok melegíteni örök életemben és - de ekkor a tortájából belenyomott egy adagot a számba.
- Ssush~ Most hogy megkóstoltad az enyémet, edd meg, és hidd el, nem fogsz padot melegíteni sokáig, ezt megígérem - biztosított lágy hangon, amitől felállt a hátamon a szőr, és hogy Oikawa villája a számban volt, egyszerűen vörössé varázsolta a fejem, és elkezdtem magamba tömni a csokis sütimet, amit ő csak egy kuncogással díjazott. Miután megette, felállt és a pulthoz ment, flörtölt egy sort a kasszás lánnyal és a felét fizette a kajáért.
- Hé, hová mész? - kérdeztem, hiszen az ajtó felé indult.
- Nyugi, tíz perc és itt vagyok. Edd meg nyugodtan, fizettem helyetted is - kacsintott rám, és lerakta a blokkot bizonyítékként, én pedig legszívesebben felrobbantam volna. Az egyetlen dolog, hogy a süti túl jó volt, így lassan elmajszoltam, és Oikawa önmagát nem hazudtolta meg, tíz percen belül visszatért, kezében egy röplabdával.

Megállt az üzlet előtt, én pedig felmutattam a blokkot, és kisétáltam a cukrászdából.
- Neked is van pofád itt hagyni - morogtam, de a kezébe lévő röplabda sokkal inkább izgatott mint a tény hogy ott hagyott egyedül.
- Gomen~ De elmehetünk röplabdázni~ - ezzel pedig elmentünk, és addig sétálgattunk, míg egy játszótér melletti röpi pályához találtunk.
- Te tudtad hogy ez itt van? - csodálkoztam.
- Amikor lakást nézni jöttem, akkor találtam rá - dicsekedett, ezzel pedig végleg levéve a lábamról.
- Játszunk? - néztem rá izgatottan, és átmásztam a háló másik oldalára.
- Veszteni akarsz a szerváim ellen? - vonta fel egyik szemöldökét, én pedig ráöltöttem a nyelvem.
- Nagyon vicces - durciztam, mire csak ciccegett párat.
- Most a háló egy oldalán vagyunk, ne feledd - mosolygott rám, én pedig visszamásztam a háló alatt.
- Nem mintha tudnánk - mondtam ki amit gondoltam kínosan.
- Persze hogy tudunk! Látom ám benned a potenciális ütőt~ - kacsintott, mire én teljesen lefagytam.
- Ütőt? Ne szórakozz. Magas se vagyok, és jó állóképességem sincs. Mit akarsz velem? - néztem rá riadtan.
- Gondolj bele. Két feladós játék, és az egyik egy csali~. Nem blokkolnának, hiszen  a feladók nem nagyon szoktak ütni~ - és amikor kezdtem kapizsgálni hogy mit akar, megértettem miért olyan jó feladó. Mindenkiben látja, és kihozza amit kell.
- De, én még mindig béna vagyok...
- Nem probléma. Az állóképesség remekül javítható~. Csak sok gyakorlás kell hozzá~ És ha megkapod a megfelelő feladást, hiszem hogy sikerülhet - nyújtotta felém a kezét, én pedig belehelyeztem a sajátom, jelezve hogy bízom benne.
- Akkor? Segítesz? - néztem rá reménykedve.
- Olyan csali-feladó lesz belőled hogy csak nézni fog a világ! - bíztatott.
- Csináljuk! - kiáltottam, és neki álltunk gyakorolni rendesen. Napnyugtáig ott segítgetett hogy hogy ugorjak magasabbra, és kérdezgette hogy milyen lenne számomra a tökéletes feladás. Miután a nap lement, megígérte hogy majd még gyakorolunk sokat, és elindultunk a metro felé.
- Amúgy tudtad, hogy pénteken lesz az évnyitó party? - kérdezte hirtelen.
- Igen, olvastam egy plakáton. De nem tervezek elmenni - vontam meg a vállam.
- Mit is várjak Mr. Felpezsdítőtől. Annyira ünneprontó vagy. Nem leszel örökké fiatal, első éves egyetemista. Most te vagy a legfiatalabb! Nem kell anyáskodnod semmilyen elsősnek! Menjünk bulizni! - noszogatott, és be kellett vallanom, hogy igaza volt. Nem maradhatok örökké Sugamama. Utáltam bevallani, de valamilyen szinten vonzódtam ehhez az emberhez aki hiába egy paraszt, segített egy csomót, remekül lehet vele beszélni, rohadt jó segge van, és ha már party, akkor egy kis alkohol sem árt.
- Legyen. Majd megbeszéljük hogy mikor találkozunk - biccentettem felé, amikor leszálltunk a metroról.
- Szuper~! Akkor legközelebb edzésen~ - majd integetve elindult a másik irányba.
- Ja, és csak hogy tudd átneveztelek UfóMajom3000-nek a telefonomba - döftem belé egyet, biztosítva magamat, hogy nem tetszik Oikawa.
- NANI?!