Két Lotti (Jimin ff.)

12. rész - Semmi

Jimin szemszöge

Egész nap feltűnően energikus voltam, és vidám, ami igen csak szemetszúrt a többieknek is. Reggel hétre hazarendeltek a fiúk. Már akkor számon kérték rajtam ezt a szokatlan örömöt, ami a szemeimben csillog egész nap. Elmeséltem pár szóban ami történt. Nem akartam nagy dobra verni, de mi tagadás, jól éreztem magam, és ezt minden haveromnak szét akartam kürtölni! De úgy látszik nekem normális barátok nem jutván, ezekkel a félhülyékkel kellett megosztanom a fenomenális hírt.

Ebéd felé közeledett az idő. Miközben az egyben pihenőnek kijelölt fél óránkat megkezdtük, más szóval tömtük magunkba a csirkét, a BigHit wifijére rácsatlakozva ránéztem a messengeremre. Eredetileg a szüleim üzeneteit akartam lecsekkolni, de mivel nem írtak, hagytam és megnyitottam a Seohyeontól kapott üzenetet. Otthon csak SMS-ben tudunk kommunikálni, szóval legalább itt ingyen van.

Seohyeon: Bemehetek ma a próbátokra? Vagy utána?

Én: Ma hangot veszünk fel, arra nem jöhetsz be, de utána minden képpen. Olyan 7 fele ugorj be. Akkor lesz egy fél óránk, utána valami műsorhoz kell interjút adnunk.

Seohyeon: Csak fél óra? Jimin alig látlak! Átmegyek, de meg kell ígérned, hogy vasárnap elmegyünk valahova!

Én: Persze, rendben! Ahogy mindig! Ja és.. Nekem is hiányzol. ｡^‿^｡

Seohyeon: Ilyet meg ki mondott? -_-  Na szia! Hagylak enni.

Én: Honnan tudtad hogy eszek? :O

Seohyeon: Telepátia! :O

Én: XD Na jó, sziaaa!

Seohyeon: Szia

~~

Hétkor a megbeszéltekhez híven a BigHit hátsó bejáratánál vártam Seohyeoniet. Régebben többször is volt, hogy feljött táncpróbára. A koreográfusunkat nem zavarta, ő videózott le minket, még menedzser hyung is szemethunyt felette, mondván, ha elhozza nekünk a kaját meg a vizet, legalább azokért sem kell kimennünk és többet gyakorolhatunk.

Hamar meg is érkezett, tehát felmentünk oda, ahol egyébként lennem kéne. A többiek az ottani váró kanapéjain és székein szétterülve kockultak, bár mikor felmentünk mind vigyorogva kilestek a telefonjuk mögül.

Végignézve a társaságon úgy határoztam, inkább félrevonulunk. Ő is helyeselte az ötletet, így a folyosón leülve beszélgettünk, tőlük egy tíz - tizenöt méternyi távolságra.

Külön meglepett, hogy míg én csak a tegnapra tudtam gondolni, addig ő egy régebbi történetet elvenített fel, így arról kezdtünk beszélgetni. Aztán jöttek más témák, és megint, és megint. Vagy húsz percet elcsevegtünk. Mi tagadás, jó volt beszélgetni, mint mindig, de na. Én már mást is meg szeretnék vitatni.

-És tudod, amikor legutóbb átmentem hozzátok, akkor úgy mentem, hogy te még nem voltál otthon. Emlékszel?

-Várj. -gondkodtam el egy picit. -Igen. -bólintottam, mikor felselylett egy távolinak tűnő emlék. Annyira nagyon nem távoli, de már vagy egy hónapja történt.

-Na és tudod akkor is várnom kellett rád vagy fél órát! -hangsúlyozza ki az utolsó két szót. -Annyira gáz volt! És Hoseokkal kellett beszélgetnem és szegénynek akkor majdnem betörtem a fejét. Jaaajj! -szorítja össze szemeit
-Szerinted mi a véleménye rólam? Szoktál vele beszélni rólam?