Két Lotti (Jimin ff.)

11. rész - Szikrából láng

Dik az, de rohadt hosszú lett! Hetekig nem tudtam hogy kezdjek bele, (az írói válság szívás) aztán két nap alatt meglett ez a nagy. XDD Na remélem tetszik is. Ha van benne hiba, kommenteljetek mellé, kivéve ha j / ly mert azokat utálom. (Az örök ősellenségeim. ) Na, jó olvasást!

Seoyeon szemszöge

-Jimin. -nézek körbe a takaros kis lakásban. -Hol vagyunk?

Hallhatóan valahol bentebb, azt hiszem a konyhában pakolászott valamit. Kicsit még hallottam ahogy csörög valamivel, vagy pakolgat.

-Ez itt Jin lakása. -nézett ki a konyhába vezető ajtó mögül. -Kérsz? -mutatott fel egy üveg bort.

-Aha. -bólintottam, mire visszament a konyhába zörögni.

Egy perc múltán bejött kezében két pohár félig töltött vörösborral.
Mikor átnyújtotta nekem az egyiket, annak elvételekor összeérintődtek az ujjaink. Egymásra néztünk, majd ahogy összeakad a tekintetünk, ő finom mosolyra húzza száját. Én csak figyelem a szemét, nem is tudom mire várva. Elveszem a poharat, majd egy gyengén visszafogott mosollyal belekortyolok a borba.

Arra a csókra gondolok. Folyamatosan. És az azt követőre. És a következőre. A bordó folyadék felszínét tanulmányozva merülök el a friss emlékekben.

-Néha feljövünk ide, ha egyedül, vagy kissebb körben szeretnénk lenni. -ül le az elém tárulkozó kis nappali kanapéjára. Hirtelen azt sem tudom miről beszél, ahogy kiesek elmélkedésemből. -A dorm néha már elég fullasztó hely mindnyájunknak. De mit állsz ott? Gyere beljebb!

Leveszem a cipőmet. Jiminé mellett lábammal szépen rendre igazítom őket, majd besétálva én is leülök Jimin mellé.

-Nem is tudtam, hogy van lakása.

-Pedig már egyszer mondtam régebben.

-Biztos. -vonok vállat. -És  hogy - hogy van bor?

-Hát, Jin szereti. Ezért mindig vesz, mikor idejön.

Az este órái is sebesen szálltak. Beszélgettünk, megittuk Jin borát, Jimin már meg is érezte egy kicsit, de inkább csak jobb kedvű lett.

-És amúgy mikor szerettél belém? -kérdezte a kanapé tetejére támasztott kézzel, féloldalasan felém fordulva.

Elgondolkodtam egy kicsit. Most úgy fogalmam nincs. Talán..

-Azt hiszem akkor, amikor eljátszottad, hogy meg fogsz csókolni, te bunkó. -nézek rá egy pillanatig durcásan, majd ahogy ismét végigvezetem tekintetem rajta, elgondolkodva teszem fel én is a kérdést:

-És te? Mikor szerettél belém?

-Én mindig is szerettelek.

Ez egészen romantikusan hangzana, ha nem mosolyognak olyan önelégülten. Te jó ég, ismerem másfél hónapja, és most kimondhatjuk ezeket. Olyan.. Nem is tudom.

-Most akkor itt fogunk északázni?

-Aha, úgy terveztem. Gyere, megmutatom, hol.

Felállt, és besétált a velünk szemben lévő fal egyik ajtaján. Követtem őt. Egy kicsit kissebb volt a szoba, mint a nappali, de szépen be volt rendezve. Volt bent egy francia ágy, egy közepes méretű sötétbarna ruhásszekrény, egy polc, azon pár animés cucc, azt hiszem, meg néhány nem tudom mi. Biztos az ARMY-któl kapott fejpántok, vagy mik. A polc mellett van egy ablak, előtte egy szép fehér függöny, ami tökéletesen illik ide.