A Gyűrű Szövetsége: Legolas és Én

Mordor felé 2

Legolas:
Amióta csak úton voltunk Mordorra és a gyűrűre tudtam csak gondolni . Arra , hogy mi lesz , ha elbukunk , ha Mordor nyer. De tudtam ez lehetetlen. Lehetetlen , hogy az emberek kora lejárjon . Lehetetlen , hogy Középfölde elbukjon . Amíg összetartunk, lehetetlen. Aztán jött Ariana. Gandalf lánya. Rendithetetlenül hisz abba , hogy nyerni fogunk. Egy kétsége sincs. Látszodik rajta. Ő adott ujra reményt. Csak ezt épp senki se tudja. Mosolyogva néztem , ahogy apja után rohan , kikerülve a kérdésemet , amire úgy is tudtam , mi a válasza. Ez a lány már az első pillanattól elbűvőlt . Van benne valami , ami megragad. Nem tudom mi, de valami émelyítő.
Mindenki helyett foglalt a sziklákon és neki fogott az ebédjének. Erőt kellett gyüjtsünk az út további részére . Tufa és Pipin Boromirral edzett. Frodó és Samu beszélgettek. Frodon már az út elkezdétével látszott a gyűrű hatalmas ereje. Minden másodperccel veszített józan eszéből. Még nem látszik , de hamarosan látható lesz.Gandalf elmondta az útitervet , amit nagy valoszinüsdéggel  ő is hallott. Ebédem befejezése után, odamentem a sziklán álló , gyönyörű barna hajú mágushoz. Szemei a tályba furodtak . Csillogtak , ahogy  a messzi hegyeket és erdőket figyelte.
-Gyönyörű.-szól pár perc múlva , mintha megérezte volna a jelenlétem. Akárcsak az elébb. Ki ez a lány?
-Az. Egy messzi táj, ami csak felfedezésre vár. Ahol a fák suttognak , csillogó patakok szelik át a hegyeket. Minden üde .
-De helyette minden kopár és fekete . Fény és élet nélkül. Mintha a pokol legméllyebb bugyrába járnál . Halál mindenhol.-fejezte be a gondolat menetemet. Csodálkozva néztem ré. Nem olyan mint a többi mágus. Kicsit se. Mosolyogva nézett rám , majd visdzafordult a tájra és folytatta.
-Pont arra van Mordor-mutatott a nézett táj felé, majd ujra felém fordult.-Tudtam, hogy róla beszélsz . Senki se járt sose Mordoron túl . Legalább is élő nem. Van aki azt mondja , hogy ott csak hegyek vannak más semmi. Valaki szerint ott ér véget a világ . Badarság. Mordoron túl gyönyörű tájak vannak. Tán még gyönyörübbek is , mint a mi tájajink.
-Ezt honnan tudod?-kérdeztem mire vissza fordult a messzeséghez.
-Én voltam  ott , Legolas.-mondta hallk szelídséggel- Álmomba. Minden álmomba Moldorba járok, majd átlépek a határán , és egy gyönyörű táj tárul elém. Minden üde és béke. Minden zöld és egézséges. Gonosz lélek ott még nem járt. Aztán történik valami. A tájat egy óriási kapú zárja el elöttem , majd megjelenik egy gyűrű. Egy gyűrű mely hatalmas minden felett. Pusztitása oriási. Egy gyűrű , mely mindenkit megváltoztatt. Az a gyűrű nálunk van és mimdig megérzem a jelenlétét. Ahányszor látom vagy közel van hozzám, szörnyú kínók gyötörnek. Mintha rámnehezedne minden fájdalom és ártás , amit a gyűrű hozott létre.-kigördül egy könnycsepp Adriana szeméből. Kezét megszoritva kényszeritettem hogy rám nézzen.
-Gandalf, tudja ezt?
-Nem. Még nem szoltam neki. Tudom , hogy kéne, de nem akarom hogy aggódjon. Föleg most, hogy mindenkire szükség van.
-Ariana. Igérem minden megoldódik, de beszélj az apáddal.-rá mosolyogtam mire visszamosolygott és bolintott egyett. Nem is tudta hogy milyen veszélybe lehet. De akkor megesküdtam magamnak , hogy kerüljön bármibe megvédem. Hirtelen zajokat hallottam a távoli égboltrol. Kémek voltak. Az ellenség kémei jöttek felénk sebesen. Odafordultam a többiekhez.
-Elbujni! -orditottam mire mindenki portékájával együtt egy-egy szikla alá huzodott.
-Gyere!-néztem Arianara és egy szikla alá huztam . Majd én is be bujtam melléje. Néztük ahogy a kémek elszálnak felettünk. Rengetegen voltak. Tul sokan ahhoz, hogy nem vettek volna észre minket.
-Szarumán. Ők Szarumán kémei.-hallottam meg Ariana halk hangját. Szarumán. Szoval már ö is követ minket. Nagyszerű.

Következő rész . Mordor felé 3.
Múria